159297. lajstromszámú szabadalom • Eljárás tiadiazol-származékok előállítására
5 159297 vizet vagy dimetilszulfoxidot tartalmazó alkoholos oldatban nátriumhidroxiddal, vagy vizes nátriumhidröxid-oldattal reagáltatunk. A reakció lefolyását melegítéssel könnyítíhetjük meg. Az elegyet előnyösen 50—100 C°-on tartjuk, vagy visszafolyatás közben forraljuk. Az oldatot ezután lehűtjük, majd tömény ásványi savval megsavanyítjuk, amikor a 3-X-4-hidroxi-1,2,5-tiadiazol-származék csapadék formájában kiválik. A csapadékot szokásos módszerekkel különíthetjük el. Az új eljárásokkal a 3-morfolino-(piperidinil- vagy piperazinil)-4-Mór-l,2,:5-tiadiazol-származékokat, és a S-X-é-hidrOxi-lAS-tiadiazoiszármazékokat nagy hozammal állíthatjuk elő. A találmány szerint továbbá az S-konfigurációjú (II) általános képletű vegyületeket is új eljárással állíthatjuk elő. Azt találtuk, hogy megfelelő aminők gliceninaldahiddel végzett reduktív alkilezésével az S-konfigurációjú 1,2-dihidroxi-3-amino (vagy szubsztituált amino)-propán-származékok egyetlen lépésben, igen jó hozammal állíthatók elő. A szakirodalom ismeretében ez a reakció nem volt előrelátható, az irodalom szerint ugyanis a glicerinaldehid bázis jelenlétében gyűrűt zár. Tapasztalataink szerint azonban a reduktív alkilezést az amin.vegyület, glicerin aldehid és hidrogénátvivő katalizátor elegyének hidrogénezésével könnyen végrehajthatjuk. A hidragénezést előnyösen 1—10 atm. nyomáson hajtjuk végre. A reakcióban bármely oldószert felhasználhatunk, előnyösen tetraihidrofuránt, metanolt, benzol-metanol elegyet, vagy hasonló anyagokat alkalmazunk. A katalizátor pl. platina, Raney-nikkel vagy palládium lehet. A reakcióban YiNH2 képletű aminokból és D-glicarinaldehidből indulunk ki. Az új reakció szerint bármely amint, pl. ammóniát, primer vagy szekunder aminokat, vagy f NH szerkezetű nitrogéntartalmú heterociklikus vegyületeiket reduktív alkilezésnek vethetünk alá glicerinaldöhiddel. Az S-kontfdguráiciájú l,2-dihidroxi~3-amino(vagy szubsztituált amino)ipropán^szármázékok l-es helyzetű hddroxil-csaportját a kereskedelemben kapható bármely ismert szulfonilhalogeniddel reagáltatva szulf onil-oxi-csoporttá alakíthatjuk. Tekintettel arra, hogy a szulfonilcsoportot a további reakciólépésekben lehasítjuk, az S-konfigurációjú 1,2-dibidroxWi-amino{vagy szubsztituált amino)-propán-vegyületek szulfoniloxinszármazékainak előállítására bármely szurfonOhalogenidet felhasználhatunk. A gyakorlatban előnyösen kereskedelemiben kapható, olcsó szulfonilhalogenideket, pl. alkilszulfonilíhalogenideket, vagy a benzol-gyűrűn adott esetben egy vagy több azonos vagy eltérő rövidszénláncú alkil-, rövidszénláncú alkoxi-, halogén-, amino- vagy nitro-szubsztituenst hordozó benzolszulfonilhalogemideket használunk fel. Ezek a vegyületek pl. az alaWbiak lehetnek: metánszulfonilklorid, benzolsziulfonilklorid, nitrobenzolszulfonilklorid, bróiribenzolszulfonilklonid, klórbenzolszulfonilklorid, toluolszulfonilklorid, triklónbenzolszulfoiülklorid, tribrómben-5 zolszulfoniHklorid, fiuorbenzolszulfonilklorid, 4--klórn2- (vagy 3)-nitrobenzolszulfonilkloriid, hexadekánszulf onilklorid, 2-mezitilénszulf onilklorid, metoxibenzolszulfomlklorid, vagy hasonló anyagok. 10 Az S-^konfigurációjú oxazolidin-származékokat a következőképpen állíthatjuk elő: valamely S-konfigurációjú l,2-dihidroxi-3-amino(vagy szubsztituált amiino)-ipropánt vagy S-kon-15 figurációjú 1-szulf oniloxi-2:-hidroxi-3-amino (vagy szubsztituált amino)-ipropánt ZCHO általános képletű aldehiddel reagáltatunk. A reakció során S-konfigurációjú (VIII) általános képletű vegyületeket kapunk. A képletben Z 20 és Y jelentése a fent megadott, és R3 hidrogénatomot vagy szulfonil-csoportot jelent. Tekintettel arra, hogy egy következő reakcióban az oxazolidin-gyűrű —CH— csoportját hidroliti-25 Z kusan lehasítjuk, az oxazolidin-származékok előállítására bármely aldehidet felhasználhatunk. A gyakorlatban előnyösen kereskedelemben kapható, olcsó aldehideket, pl. alifás, ali-Sü ciklikus, aramás vagy iheterooikMkus aldehideket, így rövidszénláncú alfeil-aldehideket, vagy a fenil-esoporton adott esetben egy vagy több rövidszénláncú alkil-, halogén-, haloalkil-, amino-, acilamino-, mono- vagy dialkilamino-, nit-35 ro-, alkoxi-, fenalkoxi-, halbalkoxi- vagy hidroxil-szubsztituenst hordozó benzaldehidet vagy fenil-röwidszénláncú alkilaldehideket, adott esetben halogén-, rövidszénláncú alkil-, fenilalkü-szubsztituenseket hordozó heterociklikus 40 aldehideket, vagy hasonló vegyületeket alkalmazunk. A fenti típusú vegyületek közül példaként a következőket említjük meg: acetaldebid, propionaldehid, ibut&rakJéhid, fenilaoetaldehid, ánizsaldehid, benzaldöhid, mezitalde-45 hid, toluolaldebcid, furfural, és hasonló vegyületek. Amint már korábban közöltük, R^ hidrogénatomot, vagy alkil-, aril- vagy aralkil-szulfonát-csoportot jelenthet. Az utóbbi csoportok az S-konfigurációjú l,2-dihidroxi-3-ami-50 no (vagy szubsztituált amino)-propán-vegyületek szulfonÜHSzáirmazékiainak előállításánál ismertetett gyökök lehetnek. Az R3 helyén hidrogénatomot tartalmazó (VIII) általános képletű vegyületeket a korábbiakban ismertetett . módon szulfonilhalogenidekkel reagáltatva a megfelelő 5-hidroximetiloxazolidin-vegyületek szulfonátjaivá alakíthatjuk. Az S-konfigurációjú 2y3-epoxÍHl-amino- (vagy szubsztituált amino)-prqpán-származékok előál-60 lítása során valamely 1-szulf oniloxi^2-hidiroxi-3-amino (vagy szubsztituált amino)-propánszármazékot erős bázissal reagáltatunk. A kapott epoxid-szánmazékot a szabad bázis alakjá-65 ban, vagy sója formájában reagáltathatjuk az 3
