159287. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált amidoxim-0-karbamátok előállítására

5 159287 6 végtermék oldható, és így az oldószer elpáro­logtatással eltávolítható. Általában a sók köny­nyen hidrolizálódnak, és ezért használatuk gyógyszerkészítményekben kevésbé kívánatos, mint maguknak az amidoxim-O^karbamatok­nak a használata. A találmány felöleli az olyan gyógyszerké­szítmények előállítását is, amelyek egy talál­mány szerinti vegyületből és egy farmiakoló­giailajg elfogadható hordozóból vagy hígítóiból állnak. A találmány szerinti vegyületek alkalmaz­hatók parenterálisan (vagyis szubkután, intra­vénásán, intramussskulárisan vagy intraperito­neálisan) és/vagy perorálisan. A beadott adag függ a beteg korától, egész­ségi állapotától és súlyától, továbbá a beteg­ség természetétől, a kezelés módjától és gya­koriságától és az elérni kívánt hatástól. Álta­lában naponta 0,01—50, előnyösen 0,05—40 és optimálisan 0,1—20 mg/kg testsúly egy vagy több részletben való alkalmazása elégséges. A hatékonyabb találmány szerinti vegyületekből, például a pentánamldoxim-0-(N-metilkarba­mátból) a napi adag 0,01—20, előnyösen 0,05— 10 és optimálisan 0,1—5 mg/kg testsúly lehet. A vegyületek vérnyomáscsökkentő hatását fokozott vérnyomású patkányokon végzett kí­sérletekben tapasztaltuk, továbbá olyan kísér­letekben; amelyek normális vérnyomású ku­tyákra gyakorolt vérnyomáscsökkentő hatást mutattak. A patkányokat dezoxikortikoszteronacetát többszöri befecskendezésével tettük nagy vér­nyomásúvá Stanton és White [Arch. Intern. Pharm&codyn. 154, 351 (1965)] módszere sze­rint, és nonánamidoxim-O-(N-metilkarbamát) vizes polivinilalkohol-arabmézgás oldatát fecs­kendeztük be intraperitoneálisan vagy perorá­lisan a 9 kísérleti állatba kumulatív adagolás­sal, 3 adagban háromszoros növekedéssel 5,(3 ml/kg testsúly mennyiségben. Az első adagot közvetlenül az ellenőrző vér­nyomásmérés után adtuk be, a másodikat és harmadikat 2, illetve 4 órai vérnyomásmérés után. A szisztoJés vérnyomást módosított mikrofonos manométeres eljárással határoztuk meg. [Friedman és Freed: Proc. Soc. Exp. Biol. és Med. 70, 670 (1949)]. Azt találtuk, hogy a vegyületből 6 mg/kg testsúly 30 Hg-mm vérnyomáscsökíkenést okoz a kezdeti állapothoz képest. A találmány sze­rinti eljárással előállítható más kipróbált ve­gyületek hasonló szignifikáns vérnyomásösök­kentő batásúaknak bizonyultak. Például az intraperitoneá'lis hatásos adag (I.P.ED30 ) no­nánamidoxim-O-karbamátra 9, 1-ciklohexén­acetamidoxi-0-:(N-'metilkarbamátra) 7, 6-tricik­loi[3,2,2,02 ' /| ]nonilmetán!amidoxim-O-(N-metil­karbamátra) 5 és pentánamiidoxim-0-(N-metil­karbamátra) 2,1; a megfelelő érték az utóbbi vegyületre perorális, úton 0,9. 5 Kutyák esetében nonánamidoxim-0^(N-metil­karbamátot) adtunk intravénásán 4 narkotizált normális vérnyomású kutyának kumulatív ada­golással. Az artériás vénnyomást közvetlen vé­resen mértük és regisztráltuk annak megállapí-10 tására, hogy a vegyület csökkenti-e statiszti­kailag szignifikánsan a vérnyomást a kontroll állatok vérnyomásához képest. A gyógyszerkészítmények tabletták, kapszu-15 Iák, porok és oldatok, szuszpenziók vagy elixi­rek lehetnek perorális alkalmazásra vágy fo­lyékony oldatok vagy bizonyos esetben szusz­penziók .parenterals alkalmazásra (kivéve szuszpenziókat intravénás befecskendezésre). 20 Rendszerint az ilyen készítmények 0,5—90 s°/o hatóanyagot tartalmaznak. Alkalmas szilárd hordozók a szokásos zsela­tinkapszulák, amelyek rendszerint 5—90 s% 25 hatóanyagot és 95—10 s% hordozót tartalmaz­nak. A hatóanyag tablettázható is segédanya­gokkal vagy azok nélkül, vagy porként ada­golható. Ezek a kapszulák, tabletták és porok általában 1—95 s%, előnyösen 5—90 s% ható-30 anyagot tartalmaznak. Az adagok általában 5—1500, előnyösen 7—250 mg hatóanyagot tar­talmaznak. A hordozó lehet steril folyadék, például víz 35 vagy olaj, mint a kőolaj, állati, növényii vagy szintetikus olajok, például földimogyoró-, szó­jabab- vagy szezámolaj. Általában sós víz, vi­zes glukóz vagy más cukor oldata és glikolok, mint a propilénglifcol vagy polietiléngllikol, elő-40 nyös folyékony hordozók, különösen injektál­ható oldatok számára. A steril injekciós olda­tok, mint a sóoldat, rendszerint 0,5—25, elő­nyösen 1—10 s% hatóanyagot tartalmaznak. 45 A perorális alkalmazás történhet szirup vagy szuszpenzió alakjában, rendszerint 0,7—10, elő­nyösen 1—5 s% hatóanyagtartalommal. A hor­dozó ebben az esetben illatos víz, szirup vagy nyálba lehet. 50 A találmány szerinti eljárást a következő példáikban szemléltetjük. A hőmérsékleti ada­tokat Celsius-fokokban adjuk meg. 1. példa: 3,24 g (0,04 mól) káliumcianátnak a telített oldatát hozzáadjuk 8,3 g (0,04 mól) nanánamid­oxim4iidrokloridhoz. A reakció exoterm, és amikor a hőmérséklet 40°^ra emelkedett, a re­a'kciókeveréket jéghűtőben hűtjük. A reakció lecsillapodása után a keveréket szobahőmérsék­leten 2 óra hosszat keverjük, majd leszűrjük, 65 és a csapadékot etanolból vagy ciklohexánból 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom