159270. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vizes polimeremulziók előállítására
7 akrilátokkal és metakrilátokkal kopolimerizálhatók, továbbá előállífihatök olyan kopolimierek is, amelyek az említett alkilakrilátokon és.nretakrilátakon kívül egy vagy több más honionomert, pl. vinilacetátot is tartalmaznak. Az utófo- 5 bi monomer vagy monomerek keveréke az öszszes jelenlevő monomerre számítva 50 súlyzónál nagyobb részarányiban is jelen lehet. A monamer elő-emulziő előállításánál tetszés szerinti anionos vagy nem-ionos jellegű felületaktívszer {amely eraulgáló-, diszpergáló- vagy nedvtesítőszernek is nevezhető), vagy ezek-keveréke alkalmazható. Ezeket alkalmazzák a szokásos akriles polimer emulziók előállításánál is. 15 A nem-ionos jellegű felületaktívszerék közül az alábbiakat soroljuk fel: ipoliétarek, pl. etilénoxid és propilénoxid .kondenzátumai, közelebbről egyenes vagy elágazó szénláncú alkil- és aMlaril-polietilénglikol és polipropilénglikol éterei és tioéterei, pl. „Igepal" elnevezésééi ismert anyagok, amelyek az alkilfenoxipoli(etilénoxi)-etanolok homológ csoportjának tagjai. Az utóbbi homológsor az alábbi általános képlettel 25 R—Ph—o—JCH<JCH2 —0) n -!—CH 2 CH 2 OH jellemezhető, amely képletben R szubsztitueris valamely alkilgyök, n a felhasznált etilénoxid móljainak száma, Ph pedig fenil-gyök. Ebbe a csoportba tartoznak a 7—18 szénatomos alkilcsoportokat tartalmazó és 4—240 etilénoxid egységből felépített alkilfenoxipolil (etilé:noxi)-etanolok, mint a heptilfenoxipoli(etilénoxi)-etanolok, nanilfenoxipoli(etilénoxi)~etanolok és dodecilfenoxipolií(etilénoxi)-etainolok, a „Tweens" elnevezéssel ismert hexitol '(beleértve szorbitán, szorbid, manitán és mannid)-anihidrid és részben hosszúszénláncú zsírsavészterek polioxialkilénnszáiimazéfeai, mint a szonbitán-monolaurát, 40 szoiibitán-monopalmitát, szoxfoitán^monosztearát, szorbitán-trisztearát, szorbitán-monooleát és szorbitán-trioleát polioxialkilén-szárimazékai; az ún. „Pluronics" elnevezésű termékek, amelyek etilénoxidnak hidrofob bázisokkal képzett kon- 45 denzátumaiból állnak, pl. prapilénoxidnak propilénglikollal előállított kondenzátumai; feén-tartalmú kondenzátumok, pl. hosszúszénláncú alkilmerkaptánok, mint nonil-, dodecil- vagy tetradecilmerkaptán etilénoxiddal képezett kon- **.0 denzátumai, vagy etilénoxidnak 6—15 szénatomos alkilcs oportet tartalmazó alkiltiofenolokkal képzett kondenzátumai; hosszúszénláncú karbonsavak, mint laurinsav, mirisztinsav, palmitinsav vagy oleinsav, vagy ezen savak keveré- 55 keinek, mint pl. tall-olajnak etilénoxidos származékai, végül hosszúszénláncú alkoholok, mint oktilalkohol, decilalkohol, laurilalkohol, vagy cetilalkohol etilénoxid származékai. 60 A találmány szerint felhasználható anionos jellegű felületaktív szerek közül a nagymolekulasúlyú szulfátokat és szulfonátokat soroljuk fel, ilyenek pl. az alkil-, aril- és alkilaril-szul- gs 8 fátok, valamint szuMonátok nátrium- és káliumsói, mint a nátcium-a-etilhexilszulfát, kálium-2--etilhexüszulif át, -nátrium-nonilszulifát, nátrium-undecilszulfát, nátrium^tridecilszulfát, nátrium-pentadecilszulfát, nátrium-laurilszulfát, nátrium-«netilbenzolíszulfonát, kálium-imetilbenzolszulfonát, nátrium'-dodecilbenzolszulfonát, kálium-toluolszuifonát és nátrium-xilolszulfonát, továbbá etoxilezett és szulfonált hosszúszénláncú zsíralkoiholok, pl. sztearil- vagy laurilalkohol származékok stb., alkálifémszulföborostyáinkősavsók dialkilészterei, mint a nátrium-dianilszulfoborostyánkősav, nätrium-dihexilszülfoborostyánkősav, nátrium-dioktil-szulfoborostyán-kősav és formaldehid-naf talin szulfonsav kondenzációs termékei. A találmány szerinti új. eljárás során .használt monomert vagy monomereket, felületaktív szert vagy felületaktív szereket és vizet tartalmazó monomer előemulziót célszerűen úgy készítjük, hogy először a felületaktív szert vagy ezek keverékét vízzel elkeverjük, ezután adjuk hozzá a keverés közben a monomert vagy monomer keveréket. A felületaktív szer vizes oldatához olyan sebességgel adagoljuk a monomert vagy monomereket, hogy a monomertartalmú előemulzió képződése folyamatosan történjék, ugyanakkor azonban a felületaktív szer vizes oldatának felületén emulgálatlanul maradt monomer ne szaporodjék meg. Az adagolási sebesség természetesen az alkalmazott polimerrendszerektől függ és azokkal változik, a monomereket általában azonban kezdetben lassan adagoljuk, majd az előállítási folyamat előrehaladásával mindig gyorsabb adagolást alkalmazunk. A „stabil előemulzió" meghatározáson azt értjük, hogy a monomer emulzió emulgálódó képessége legalább addig megmarad, míg az előemulziónak reakcióközegbe való adagolása megtörténik, előnyösen pedig a stabilitás hat hónap vagy ennél is hosszabb. A találmány szerinti nagy szilárdanyag-tartalmú polimer-emulziók előállításánál a monomer előemulzió összes monomertartalma 75—94 súly%, előnyösen pedig 75—90 súly% között változhat, az előemulzióban levő monomerek összes súlyára számítva. A monamer előemulzió elkészítése során felhasznált felületaktív szer mennyisége általában az emulziós polimarizációnál a monomerek emulgálására szokásosan használt mennyiség, pl. 1—10 súly% lehet az előemulzióban levő monomerek összsúlyára számítva. A felületaktív szer részaránya független attól, hogy nemionos, anionos felületaktív szereket vagy két felületaktív szer keverékét használjuk. Előnyösen azonban tipikus nem-ionos jellegű felületaktívszereket, például 4—240 etilén oxid-hegységet tartalmazó, fentiekben ismertetett alkilfenoxipoli-,(etilénoxi)-etanolokat, vagy tipikus anionos felületaktív szeréket, pl. etoxilezett vagy szulfonált hosszabb szénláncú zsíralkoholokat alkal-4
