159143. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés üveglapok gyártására
159143 3 A kapott termék minőségét azonban még tovább lehet javítani. A szalag húzási helye után az előrehaladó áranunak az a része, amely nem táplálta a szalagot, a kádfenék fala mentén lesüllyedve létrehozza az olvasztómedence felé visszatérő áramot. Az áramlásnak ehhez szükséges 180°-os irányváltoztatása az előrehaladó és visszatérő áramok között örvénylő üvegáramot hoz létre. Az örvényben forgó bizonyos üvegrészek bizonyos időpontban elhagyhatják az örvényt és beszenynyezhetik az üveglapot tápláló friss üveget. Az örvényben forgó üveg ugyanis lehűlhetett és amikor a friss üvegbe hatol, ott termikus heterogenitást hoz létre, mely a végtermék minőségét rontja. Az örvénynek ezek a leszakadó részei könnyen be tudnak jutni az üveglapot közvetlenül tápláló áramrészbe, minthogy a húzott szalag tövének stabilizálására egy ún. düznit szoktak használni, mely teljesen az üvegfürdő felszíne alá, vagyis az előrehaladó áramba merül. E düznihez közeledve az előrehaladó áram két ítészre oszlik, melyek közül az első rész a düzni fölé jutva a szalag mellső oldalát táplálja, míg a második rész a düzni alá merül, majd mögötte ismét felemelkedik. Ez a felemelkedő áram ismét két. részre oszlik, amennyiben egyrészt a húzott szalag hátsó oldalát táplálja, másrészt a visszatérő áramhoz csatlakozik. Az örvényben foglalt üveg érintkezésbe jut az előrehaladó áramnak a düzni alá merült részével ama hely előtt, ahol a felemelkedő áram az üveglap táplálásához két részre válik szét. Ezek szerint nagy a valószínűsége annak, hogy az örvényből leszakadt üvegrészek, vagy legalább egy részük, bejussanak a húzott szalagba. A találmány célja e hátrányok legalább részbeni kiküszöbölése. E célból a találmány szerint a forró üveg előrehaladó áramának egy részét elrekesztjük azon a helyen, ahonnan az üvegszalagot a fürdőből kihúzzuk, úgyhogy a szalagot kizárólag közvetlenül az előrehaladó áramból ill. ennek elrekesztett részéből származó üveg táplálja. Ennek következtében az örvényről leszakadt üvegrészek az előrehaladó üvegáramnak csak abba a részébe tudnak eljutni, amely a visszatérő áramot táplálja. A találmány szerinti eljárás egyik változatánál az előrehaladó áramból csak annyi üveget rekesztünk el, amennyi az üvegszalag képzéséhez szükséges. Az eljárás egy másik változatánál az előrehaladó áramból nagyobb mennyiségű üveget rekesztünk el, mint amennyi a szalag képzéséhez szükséges, míg a fölös üveget az üvegszalag húzási helye mögött visszajuttatjuk az előrehaladó áram el nem rekesztett részébe. Ennek az utóbbi eljárási változatnak az az előnye, hogy az elrekesztett üvegmennyiséget nem kell a húzott szalag vastagságától függően mindig változtatni és így az eljárás megvalósítása folyamán nagyobb módosítási lehetőségekhez jutunk. A találmány kiterjed az ismertetett eljárást megvalósító berendezésre is. E berendezés hőálló anyagú gátat foglal magában, amelyet az olvadt üvegben közvetlenül az üvegszalag húzási helye mögött helyezünk el, és amelynek alsó része legfeljebb addig a síkig nyúlik le, amely az előrehaladó és a visszatérő áramokat egymástól elválasztja. Ez a választósík a húzókádbari foglalt üvegfürdőnek általában egyharmad magasságáig terjed, a fürdő felszínétől mérve. Az így elhelyezett gát az előrehaladó áramnak azt a részét, amely a szalagot nem táplálja, maga alá kényszeríti. A lemerült előrehaladó áram a gát mögött újra felemelkedik. Ily módon az örvényből leszakadt üvegrészek csak a gát mögött tudnak eljutni az előrehaladó áramig, vagyis szükségképpen a visszatérő áramhoz csatlakoznak, és így nincs módjukban a szalag tövét tápláló friss üveget beszennyezni. Az említett gát lehetővé teszi bizonyos esetekben az említett stabilizáló düzni elhagyását, mivel a szalag tövének stabilitását most maga a gát biztosítja. A gát felső része előnyösen kinyúlik az olvadt üvegfürdőből. Ily módon elkerülhetjük azt, hogy amikor a gát által elrekesztett üvegmennyiség nem sokkal nagyobb a szalaggal távozó mennyiségnél, a húzott szalag felvegyen olyan üveget is, amely már a gát mögé jutott. Oly célból, hogy a gáttal az üvegszalag tövének kapaszkodását szabályozhassuk és devitrifikálódott üveg képződését megakadályozzuk, a gátat célszerűen fűtőszervvel látjuk el, mely lehetővé teszi a közelben levő üvegtömeg hőmérsékletének beszabályozását. E célból a gátat olyan hőálló anyagból készíthetjük, amely a villamosságot vezeti és amelynek elektromos ellenállása kisebb a gáttal érintkező üveg ellenállásánál, aholis a villamos áramot a gát végeibe vezetjük. Ilyen hőálló anyagok pl. az ónoxid, cirkóniumoxid, molibdén, wolfram. Annak elkerülésére, hogy a szalagot tápláló üveg a gátat kimarja, a. gát felületének legalább egy rétzét, amely az üvegszalag húzási helye mellett van, platinalemezzel célszerű borítani. Amennyibei a gát olyan anyagból készült, amely a villamosságot nem vezeti, a gát fűtésére a villamos áramot a platinalemezbe vezetjük. A gát alsó részét célszerűen hőálló anyagú vízszintes lemezzel egészítjük ki, amely a szalag húzási helye alá nyúlhat az előrehaladó áram egy részét elszigeteli. Ez a változat teljes biztonsággal megakadályozza azt, hogy az örvényből származó üvegrészek a szalaghoz juthassanak. Az említett lemez még azt is megakadályozza, hogy az előrehaladó és visszatérő áramok között 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 <)
