159141. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegszerű vagy vitorkristályos anyagból álló rétegek erősítésére
159141 vonatok egész vastagságában, sőt a bevont üveglap felszíni rétegeiben is. A bevont lap húzószilárdsága az ioncsere után háromszor akkora volt, mint a bevont lap szilárdsága a kezelés előtt. 5. Példa Az alábbi moláris mennyiségű komponensekből összetett zománcot: SiO, 40 B2 0 :! 10 PbO 25 PbF, 5 NaF 10 Zr02 3 CdO 7 mely még 2% igen finom cinkport (szemcsenagysága 2 mikron) is tartalmazott, a 3. példában használt vitrokristályos lap összetételével azonos összetételű vitrokristályos lap ellenkező oldalaina vittük föl, aimikoris a zománcbevonatók vastagsága 0,3 mm-re adódott. A bevont lapot ezután 400°-on, két óra hosszat száraz hidrogénszelenid gáz áramának tettük ki. A lehűlés után mikroszondás vizsgálattal azt találtuk, hogy a cink a szelénionokkal ZnSe-et képezett, melyről a diffrakciós vizsgálat kimutatta, hogy üvegszerű állapotban van. A bevont lap húzószilárdsága a hidrogénszelenides kezelés után kétszer akkorának mutatkozott, mint a fenti kezelés előtt. Szabadalmi igénypontok: 1. Eljárás üvegszerű vagy vitrokristályos anyagból álló rétegek erősítésére, azzal jellemezve, hogy a rétegre teljes egészében, vagy mint alaprétegnek a középfelületéhez viszonyítva oldalirányban egymással szemben fevő övezeteire 3 mm-nél vékonyabb, előnyösen 1—150 mikron vastagságú szilárd bevonatot viszünk fel, mely üvegből és fémes Zn porból áll és amely réteget H^Se-del 400 C°-on reagáltatva ZnSe üvegréteget képezünk, vagy fémes Ti réteget viszünk fel és ezt 550 C°--on ózonnal reagáltatjuk, vagy SnO-ot viszünk fel ós ezt KNCvtal 500 C°-on oxidáljuk, vagy Ge—Na réteget viszünk fel és ezt H2 S-dal 90 C°-on reagáltatjuk, majd 250 C°-on üvegszerű GeS2 —iNagS réteggé alakítjuk, vagy Ge—Cd—Na réteget viszünk fel, melyét H2 S-dal üvegszerű GeS2 —GdS—<Na 2 S réteggé alakítunk és KCl—A1C13 ömledék-fürdőben 270 C°-on ioncserélésnek vetünk alá, majd a rétegeket lehűtjük. (Elsőbbsége: 1968. IV. 26.) 2. Eljárás üvegszerű vagy vitrokristályos anyagból álló rétegek, ill. tárgyak erősítésére, azzal jellemezve, hogy a tárgy felületeire legalább egy kémiai elemből álló réteget mint bevonatot viszünk fel, mely elem előnyösen ón, titán, szilícium, vanadium, ólom, mangán, alumínium, cirkónium, tórium, antimon vagy nikkel lehet, és a bevonat ezeken kívül még valamely kisebb vegyértékű vegyületet, célszerűen SiO-ot, TiO-ot, SnO-ot vagy PbO-ot is tartalmazhat, majd a bevont tárgyat alacsonyabb hőfokra hevítjük fel, mint amekkora a tárgy deformációs 25 hőmérséklete, végül a felhevített tárgyat oxidálószer leadására alkalmas anyaggal, célszerűen ózonnal, oxigénnel vagy ömlesztett káliumnitráttal érintkeztetjük. (Elsőbbsége: 1967. IV. 27.) 10 15 20 30 35 40 45 3. Eljárás üvegszerű vagy vitrokristályos anyagból álló rétegek erősítésére, azzal jellemezve, hogy a rétegre teljes egészében, vagy mint alaprétegnek a középfelületéhez viszonyítva oldalirányban egymással szemben fekvő övezeteire egy vagy több olyan, szilárd bevonatot viszünk fel, melyben, ill. melyekben legalább egy fémes elem van, majd a bevont anyagot felhevítjük és ként, tellurt, vagy szelént tartalmazó anyaggal érintkeztetjük, vagy pedig az említett réteget, ill. övezeteit egy vagy több üvegbevonattal borítjuk, majd a bevont anyagot az említett üvegbevonat lágyulási pontja alatti hőmérsékleten olyan ioncserélő közeggel érintkeztetjük, amely nagyobb ionokat tartalmaz, mint a bevonat. (Elsőbbsége: 1968. III. 19.) A kiadásért felel: a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó igazgatója. 7207037. Zrínyi (T) Nyomda, Budapest V.. Balassi Bálint utca 21—23. 4
