159141. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegszerű vagy vitorkristályos anyagból álló rétegek erősítésére

159141 3 4 A találmány olyan eljárásokat is felölel, amelyeknél az alaprétegeknek csak egy résziét látjuk egy vagy több bevonattal, melyeket kémiailag módosítunk. Ha ugyanis az alapréteg az alakjánál és kívánt használati mcdjánál. fogva különös 5 mértékben ki van téve egy vagy több részén ható erők okozta sérüléseknek, a találmány előnyöket biztosít akkor is, ha a kompresszió alatt álló bevonat csak az említett részen ill. részeken kerül alkalmazásra. Így pl. üveglapok különösen io ki vannak téve törésnek, ha széleik valamely kemény tárggyal, pl. szöggel érintkeznek. Ezt a törési hajlamot csökkenteni lehet olyan, kompresszió alatt álló bevonatokkal, amelyeket csak az üveglap peremfelületeire és adott esetben an- 15 nak egymással szemben fekvő nagy felületeire viszünk fel ezek szegélyövezetein, melyeknek szélessége kb. 1—5 mm vagy ennél több. (A valamely derékszögű négyszög alakú lap bármelyik peremfelületét borító bevonat tulajdonképpen 20 két összefüggő övezetet borít, melyek mindegyik fele olyan vastag, mint az üveglap, és amelyek utóbbinak középfelületéhez képest oldalirányban ' egymással szemben fekszenek. A találmány olyan eljárásokra is kiterjed, amelyeknél az 25 alaprétegnek csak egy vagy több peremfelületén van bevonat. Természetesen olyan bevonatok is a lap középfelületéhez viszonyítva oldalirányban egymással szemben fekszenek, amelyek a lap nagy felületein valamely szegélyövezetet boríta- 30 nak.) További példát képeznek a poharak, melyeket a szélükre kifejtett gyenge ütés könnyebben tör el, mint az oldalukra mért hasonló ütés. A poharak azonban kevésbé könnyen törnek el, ha a találmány szerint azok szélére és/vagy a 35 szélükkel szomszédois belső és külső felületekre az említett bevonatokat visszük fel. A középfelület ellenkező oldalain levő felületekre vagy részeikre felvitt bevonatok általában azonos összetételűek ós azokat ugyanazzal a kémiai módosí- 40 tó eljárással kezeljük. Ha azonban olyan terméket kívánunk előállítani, aimettynél az alapréteg középfelületének ellenkező oldalain különböző nagyságú nyomófeszültségek kívánatosak, akkor a különböző oldali bevonatok számára különbö- 45 ző komponenseket használunk és/vagy a bevonatokat különböző mértékű és/vagy különböző módokon végzett kémiai módosításnak vetjük alá. Hasonlóképpen az alapréteg ellenkező felületein levő bevonatoknak rendszerint lényegileg 50 azonos terjedelműeknek kell lenniök. Más szavakkal: előnyösen nem terjesztjük ki a kémiailag módosított bevonatot a lap egyik oldalán bizonyos adott övezetre, ha az ellenkező oldal oldalirányban szembenfekvő övezetén nincs ké- „ miailag módosított bevonat. E tekintetben azonban kisebb eltérés mégis megengedhető még akkor is, ha az alapréteget a bevonatokkal gyakorlatilag szimmetrikusan elosztott feszültségek alá kell helyezni. A találmány felhasználható 3 mm-nél vékonyabb vagy vastagabb üveglapok erősítésére is. A bevont alapréteg előnyösen az egész eljárás folyamán szilárd állapotban van^ Oly célból, hogy az egy vagy több bevonat a teljes vastagságában keresztülmenjen a kémiai módosításon, célszerű annak vastagságát 1 mmnél nem nagyobbra választani. Az üvegszerű vagy vitrokristályos anyagú tárgyat a találmány szerint lényegesen meg lehet erősíteni akkor is, ha a kémiai módosításnak kitett egy vagy több bevonat igen vékony, pl. előnyösen 1—150 mikron nagyságrendű. A találmány szerint olyan felületi nyomófeszültségeket tudunk létrehozni, amelyek az üveglap eltörésekor annak spontán feldarabolódását okozzák kicsiny, életlen darabkákra. Gyakorlatilag egyenlő nagyságú darabkákra való osztódás szempontjából előny az, hogy a feszültség lényegileg egyenletesen oszlik el a bevont alap felületein és emiatt.. előnyt jelent az is, ha a bevonatok üvegszerűek. Előnyben részesítjük az olyan bevonatokat, amelyek egy vagy több fémből állnak vagy ilyeneket tartalmaznak. Kívánat esetén valamely fémes elemet hozzáadhatunk az alapon előzetesen képzett bevonathoz, még mielőtt a kémiai módosító kezelést végrehajtjuk. Az egy vagy több bevonat összetételét meg lehet választani úgy is, hogy a termék előre megszabott színnel vagy egyéb optikai hatással rendelkezzék. A kémiai módosító kezelés a szükséges hatást elérheti úgy is, hogy a bevonatot ill. bevonatokét alkotó anyag térfogatát növeljük és/vagy azok hőkiferjedési együtthatóját csökkentjük. A nyomófeszültségeket példaképpen létrehozhatjuk úgy is, hogy a bevonatok valamely elemét vagy vegyületét a bevonatokkal érintkezésbe hozott másik anyaggal vagy ennek valamely komponensével reagáltatjuk. Előnyös, ha a bevonat változatlan vegyértékű reagenst tartalmaz, mert ekkor elkerüljük a feszültségek egyenlőtlen eloszlását, mely olyan, különböző vegyületek képződésének a következménye, amelyek valamely oxidáló-redukáló reakcióban különböző műveleti fokozatokat képviselnek. A találmány szerinti eljárás egyik változatánál az al-iprétegre oxidálható bevonatot viszünk fel, melyben a nyomófeszültségeket úgy hozzuk létre, hogy a bevonatot oxidáljuk. A bevonat állhat egyetlen elemből, pl. a következőkből: ón, titán, szilícium, vanadium, ólom, mangán, alumínium, cirkónium, tórium, bizmut, nikkel. A bevonat taríalmazihatja azonban valamely többv egy értékű elem kisebb vegyértékű vegyületét, amilyenek pl. ezek: SiO, TiO, SnO, PbO. Ilyen anyagok vékony bevonatait kémiai, fiziko-kémiai vagy fizikai művelettel lehet felvinni, előnyösen azonban a bevonatot ill. bevonatokat az alaprétegen vákuumban történő elpárologtatással hozzuk létre, minthogy ez a módszer igen jól segíti elő a későbbi kezelés számára alkalmas rétegek képződését. Az oxidálást akár gáznemű anyaggal, pl. ózonnal, akár pedig folyé-10 15 20 25 SO 35 40 45 50 55 60 2