159140. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegből, kerámiai vagy vitrokristályos anyagból készült tárgyak mechanikai szilárdságának növelésére

159140 3 4 A legjobb eredményt általában olyan üvegbevonatokkal értük el, amelyeknek vastagsága 1—150 mikron tartományon belül van. A bevont alapréteg előnyösen az egész eljárás folyamán szilárd állapotban van. Az alábbi leírás elsősorban lap alakú anyagokra vonatkozik, a találmány azonban felölel olyan anyagokat és eljárásokat is, amelyeknél az alapréteg más, pl. cső alakú, vagy pedig valamely üreges, tárgy falának egy része. Az alaprétegnek tehát nem kell síknak lennie, hanem bármilyen görbe felületű is lehet. Amint a „réteg" szóból is kitűnik, a bevont alapréteg hossza és szélessége sokszorosa a réteg vastagságának. így a legtöbb esetben, amikor a találmányt húzott üvegből készült szalagoknál vagy olyan lapoknál alkalmazzuk, amelyekbe szalagokat vágtunk, a hosszúsági és szélességi méretek többszázszorosát is kitehetik a vastagságnak, azonban ninesenek kizárva olyan aránylag kis méretű alaprétegek sem, amelyek hossza és szélessége a fentinél kisebb, így pl. csak tízszerese a vastagságnak. A találmány olyan eljárásokat és anyagokat is felölel, amelyeiknél az alaprétegnek csak egy részét vonjuk be üveggel. Ha ugyanis az anyag az alakjánál és kívánt használati módjánál fogva egy vagy több részén ható erők okozta sérüléseknek különösen ki van téve, a találmány előnyöket biztosít akkor is, ha az üvegbevonat vagy -bevonatok, melyek kompresszió alatt állnak, csak az említett részen ill. részeken kerülnek alkalmazásra. így pl. üveglapok különösen ki vannak téve törésnek a széleiken, ha ezek valamely kemény tárggyal, pl. szöggel érintkeznek. Ezt a törési hajlamot a találmány szerint csökkenteni lehet olyan üvegbsvonatokkal, amelyeket csak az üveglap peremfelületeire és adott esetben annak egymással szemben fekvő nagy felületeire viszünk fel, még pedig utóbbiaknak szegélyövezetein:, melyeknek szélessége kb. 1—5 mm vagy ennél több. (A valamely derékszögű négyszög alakú lap bármelyik peremfelületét borító bevonat tulajdonképpen két összefüggő övezetet fed le, melyek mindegyike fele olyan vastag, mint az üveglap, és amelyek utóbbinak középfelületéhez képest oldalirányban egymással szemben fekszenek. A találmány olyan eljárásokra is kiterjed, amelyeknél az alaprétegnek csak egy vagy több peremfelületét vonjuk be. Természetesen olyan bevonatok is a lap középfelületéhez viszonyítva oldalirányban egymással szemben fekszenek, amelyek a lap nagy felületein valamely szegélyövezetet borítanak.) További példát képeznek a poharak, melyeket égy gyenge ütés a szélükön könnyebben tör el, mint az oldalukra mért hasonló ütés. A poharak azonban kevésbé könnyen törnek el, ha a találmány szerint azoknak szélére és/vagy a szélükkel szomszédos belső és külső felületekre az említett bevonatokat visszük fel. A találmány segítségével sokkal nagyobb felületi nyomófeszültségeket tudunk elérni, mint hőkezeléses edzéssel. Ezenkívül a feszültségek nagyságát és a bevont felületek mélységirányú feszültségi gradiensét az előre megszabott követelményeknek megfelelően állíthatjuk be. A találmány további előnye, hogy a kompresszió állapotában levő üvegbevonatokat nemcsak vastagabb üveglapokon, hanem 3 mm-nél vékonyabbakon is létrehozhatjuk. A középfelület ellenkező oldalain levő felületek vagy felületre! izek bevonására rendszerint ugyanolyan összetételű vagy legalábbis azonos hőkiterjedésű együtthatójú üveget használunk. Ha azonban olyan anyagot akarunk kapni, amelynél az alapréteg középfelületének ellenkező oldalain egymástól eltérő nagyságú nyomófeszültségek vannak, ezt könnyen elérhetjük olyan üvegek használatával, amelyek a különböző felületi bevonatoknál különböző hőkiterjedési együtthatóval rendelkeznek. Hasonlóképpen az alapréteg ellenkező felületein levő bevonatoknak rendszerint lényegileg azonos terjedelműnek kell lenniök. Más szavakkal, előnyösen nem terjesztjük ki a bevonatot a lap egyik oldalán bizonyos adott övezetre, ha az ellenkező oldal oldalirányban szembenfekvő övezete nincs ugyancsak bevonva. E tekintetben kisebb eltérés mégis megengedhető még akkor is, ha az alapréteget a bevonatokkal gyakorlatilag szimmetrikusan elosztott feszültségek alá kell helyezni. Az alapréteget bevonó üveg összetételét megválaszthatjuk úgy, hogy bizonyos színbeli vagy egyéb optikai hatásokat érjünk el. Az alapréteg bevonását e rétegre ömlesztett állapotban felvitt üveggel vagy üvegképző komponensekkel lehet elérni. így pl. az alapréteget vagy ennek egy részét ömlesztett üvegbe meríthetjük, vagy pedig porított üveget vagy üvegképző komponenseket vezethetünk egy porlasztóba, mely a port megolvasztja és a kapott ömlarztéket rápermetezi. Ömlesztett üvegbevonatok képzésének további módja az üveg ill. üvegképző komponensek, megolvasztása össze nem függő alakban, magán a3 alaprétegen. Célszerűen porított üveget olvasztunk meg in situ. Bizonyos üvegképző komponenseket elgőzölögtetéssel vagy katodikus elpárologtatással vákuumban lehet felvinni. Az üveget ill. üvegképző keveréket pép alakjában is fel lehet vinni. Egy előnyös változatnál az. üvegnek ill. üvegképző keveréknek össze nem függő alakban történő felvitelére az alapréteget olyaa folyadékkal, pl. szerves folyadékkal lehet bevonni, amely a részecskéket szuszpenzió alakjában tartalmazza. Ilyenkor a szilárd bevonat vastagságát a szuszpenzió töménység! fokának beállításával lehet szabályozni. A szuszpenzió felvitelére a bevonandó alapréteget vagy ennek egy részét a szuszpenzióba merítjük vagy ezzel bepermetezzük vagy a felvitelt más alkalmas módon foganatosítjuk. 10 15 20 25 SO 35 40 45 50 55 60 2