159124. lajstromszámú szabadalom • Hangsugárzó

159124 5 6 ferenciás jellegű beszakadásainak jelentőséget tulajdonítsunk. Érdemes viszont az átviteli jel­leggörbében előforduló nagyabb lyukaikat és ki­emelkedéseket figyelembe vennünk, ui. ha azok a kritikus sávszélességet elérik — még akkor is, ha interferenciás eredetűek — létezésük meg­hallható éő zavaró [21]. . A hangsugárzókra szokásos specifikációs ada­tok közül tekintsük a tengelybe]i hangnyomás­frekvencia jelleggörbe alakját az átviteli sáv­ban. Itt nem ritka a ±5 dB ingadozás. SHORTER tapasztalata szerint [11] a jelleg­görbe egyes szakaszaim ±2 dB igádozá'st észre lehet venni. Megfigyelései szerint például a hang­színezet — az átviteli jelleggörbe néhány dB ér­tékű —,a kritikus sávná1 szélesebb, lyuk vagy. csúcs jellegű egyenetlensége következtében szín­telenné, illetőleg keménnyé és fémessé válik, s a közepesen magas hangok, 2—5 kHz környe­zetében mutatkozó széles lyuk távoli hangfor­rást érzékeltet, míg ugyanitt kismértékű kieme­lés a hangforrás köeli jelenlétének benyomását kelti. Az előzőeíkben szubjektív oldalról alátámasz­tott követelmények a hangsugárzás technikai megvalósításánál igen szigorú követelményekre vezetnek, különösen akkor, ha figyelembe vesz­szük, hogy a lehallgatás 'körülményei mindig további irregular itásdkat hoznak létre a hall­gató környezetében létrejövő hangtérben. Az ismert hangsugárzók tervezésénél a fenti elméleti fejtegetések alapulvételével minden igyekezettel arra törekedtek a szakemberek, hogy az interferencia teret a minimumra csök­kentve, az inhomogenitásokat lehetőleg kiküszö­böljék. Amint az 1. — 5. ábrák kapcsán, vala­mint a felhozott különböző hangsugárzó típu­sok ismertetése során megvilágítottuk, ez a tö­rekvés csak részleges sikerrel járt és még a leg­jobb hangszóróknál is tapasztalhatók olyan ob­jektíven kimérhatő lyukak, amelyeket a lehall­gató füle szubjektíven is érzékel. Ugyanakkor az interferencia terek mindig meglevő inhomogeni­tásának megszüntetése reménytelen feladat. A találmány tárgyának megvalósításával ab­ból az alapgondolatból indulunk ki, hogy nem kiküszöbölni, hanem kifejezetten erős interfe­rencia teret kíván unit létrehozni, amelyben any­nyira sűrűek a beszakadások, hogy azokat szub­jektíven mér nem lehet érzékeim. Annak ellené­re tehát, hogy a hangtér finom irregularitásai mérésökkel objektíven kimutathatók, az észlelő személy füle számára szubjektíven homogén tér benyomása keletkezik. Találmányunk tárgya tehát olyan hangsugár­zó, amely olyan hangteret kelt, amelynél a hang­tér interferenciás inhomogenitása igen erős. Ha ugyanis a térben és az időben a frekvencia függvényében változó hangtér egyenetlenségei a hallás kritikus sávjain belül esnek, akkor ezek az egyenetlenségek többé nem észlelhetők és a nyert.hangkép szubjektíve jó. Ehhez az előbbiek alapján olyan erős interferencia. teret kell létre­hozni, mely a sí/f <0yl feltételit kielégíti. Ebben az esetben az inhomogenitás- mértéke még a te­rem vagy a környezet zavaró hatását is kiátla­golja, azaz az elektroakusztikai átvitel környe­zettől függetlenné válik a tér szóban forgó tar­tományában. A szubjektív érzet és az objektíve mérhető paraméterek közötti jobb összehasonlí­tás végett célszerű a szokásos szinuszos jellel való mérés helyeit a tényleges műsorjel sajátsá­gait jobban megközelítő, statisztikus jellegű mé­rőjelet alkalmazni. E feltételnek az V3 oktáv sáv­szélességű rózsazaj jő közelítéssel eleget tesz. Nem kétséges, hogy a fenti célt csak összetett, több hangszóróból álló hangsugárzó elemmel, il­letőleg ilyen elemekből felépített hangsugárzó­val érhetjük el. A találmány szerinti megoldással a több hangszóróból álló hangsugárzót alkotó elem — a továbbiakban a hangsugárzó elem — erős interferenciás hangterét közvetlen a hang­sugárzó elem apertúráján hozzuk létre. Az aper­túrán a hangsugárzó elemnek azt a valódi, vagy fiktív határoló felületelemét kell érteni, melyen keresztül keltett hangtér a hangsugárzón kívüli közegnek közvetlenül átadódik. A lehetséges el­rendezések többségénél az apertúra a hangszó­rók fő sugárzási tórszögében az egyes hangszó­rókat tartalmazó falelemekkel egy, vagy több pontban érintkezik. A hangsugárzó elem közei­terében levő apertúra felületén a levegőrészecs­kéket érő gerjesztés amplitúdója és fázisa pont­ról pontra gyorsan változik. Az apertúra felülete mentén létrehozott, s a hely függvényében gyor­san változó fázisú gerjesztésével lehetőség nyílik arra, hogy a hangsugárzó elem szuperdirektív sajátságokat mutasson [22] azaz. hogy a hang­nyomás-irányjelleggörbe növekvő frekvenciával gyakorlatilag ne élesedjék. Ä találmány szerint kialakított hangsugárzó elemet építőelemként alkalmazva — a minden­kori akusztikai feladatnak megfelelően széles­körűen variálható hangsugárzó építhető. A hangsugárzó elem, amely több, de legalább há­rom egyszerű és/vagy összetett hangszóróból le­het összeépítve, olyan kialakítású, hogy a hang­szórók sugárzó felületein átfektetett síkok egy­máshoz képest 180°-tól eltérő szöget zárnak be és metszésvonalaik egymással' párhuzamosak, míg ezen metszésvonalakra merőleges síkban törtvonal képezi a metszésvonalat, úgy, hogy az egyes szomszédos hangszórók sugárzási (szim­metria) tengelyei, illetve azoknak az említett merőleges síkon levő vetületei váltakozva a tört­vonal előtt és mögött metszik egymást, míg a szomszédos hangszórák sugárzási központjai egymástól a hangfrekvenciás sáv felső 'határ­frekvenciájához tartozó hanghullám tízszeres hosszánál kisebb távolságra vannak. A felső határfrekvencia alatt azt a frekvenciát értjük az International Electrotechnical Commis-10 !5 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom