159089. lajstromszámú szabadalom • Porlást és összeülést akadályozó bevonalattal ellátott sók és műtrágyák
159089 5 6 '*• ges az is, hogy a viaszt és a felületaktív anyagot egyszerre visszük fel a szilárd anyagra. A kívánt hatás akkor is elérhető, ha a felületaktív anyaggal együtt a szilárd anyag, például műtrágya megjelölésére színező anyagot viszünk fel, vagy színezett műtrágyát vagy színezett viaszt kezelünk. Felületaktív anyagként általában olyan vegyületek jöhetnek tekintetbe, amelyek hidrofób és hidrofil csoportokat tartalmaznak. A hidrofób csoport többnyire hosszabb láncú, legalább 4 és 30 közötti, célszerűen 11 és 20 közötti szénatomot tartalmazó alifás szénhidrogéncsoportból áll. Ez a csoport azonban például árucsoport, mint a fenil- vagy naftilcsoport, is lehet, vagy 30-ig terjedő szénatomos alkilcsoporttal szubsztiuált árucsoportból is állhat. A molekulájukban csak egy hidrofób és egy hidrofil csoportot tartalmazó vegyületek mellett például olyan vegyületek is számításba jönnek, amelyek több ilyen csoportot tartalmaznak. A hidrofil csoportok anionos vagy kationos jellegűek lehetnek. Anionos csoportként főleg a karboxilcsoport (—COCT), a szulfocsoport (—SO~3, szulfonátok) és a szulfátocsoport (—OSO~3, kénsavészterek) jönnek tekintetbe. Tiszta karbonsavak, alkil-, aril-, ill. alkilarilszulfonsavak vagy ezek sói és a kénsavészterek helyett olyan vegyületek is alkalmazhatók, amelyek a hidrofób csoportban közbülső tagot, például karbonamid-, észter- vagy szulfonamidcsoportot vagy éteroxigént tartalmaznak. Ilyen például az olaj savszar kozid, az olajsavklorid és az izetionsav nátriumsójának reakcióterméke, és egy hasonló vegyület, amely olajsavkloridból és az N-metiltaurin nátriumsójából készíthető. Karbonsavként főleg 11—20 szénatomos zsírsavak, továbbá aromás savak, főleg benzoesav. vagy e savak sói alkalmazhatók. Szulfosavakként, ill. sóikként a 4—30, előnyösen 11—-20 szénatomos tiszta alifás savak, továbbá az aromás hidrofób csoportok, például fenil- vagy naftilcsoportot tartalmazó vegyületek alkalmasak. Természetesen az alkillal szusztituált aromás csoportokat tartalmazó vegyületek is használhatók. Különösen alkalmasak azonkívül a naftalinszulfonsavak és formaldehid kondenzálásával készült és 2—3 naftalingyűrűt tartalmazó alkilarilszulfonátok. Ezeken az anionaktív csoportokat tartalmazó vegyületeken kívül meg kell említeni a kationaktív csoportokat tartalmazó vegyületeket is. Itt főleg a primer, szekunder és tercier aminők, ill. sóik és a megfelelő kvaterner ammőniumsók említendők. A hidrofób csoport ezekben is legalább 4 és legfeljebb 20 szénatomos szénidrogéncsoport. Célszerű azonban olyan aminokat alkalmazni, amelyek legalább 8 szénatomot tartalmaznak. Alifás aminők, például oktilamin, decilamin, sztearilamin, és cikloalifás aminők, például diciklohexilamin, ciklododecilamin és, hasonlók mellett piridiniumsók, és morfolin mellett például annak összesen 6—21 szénatomos N-alkilvagy N-arilszármazékai, például az N-íenilmorfolin szulfátja is alkalmasak. Aromás aminők, például naftilamin, ugyancsak használhatók. Természetesen több aminocsoportot tartalmazó aminők is alkalmazhatók, pl. R—NH—CH2—GH2—• CH2 —NH 2 általános képletű trimetiléndiaminok (R 6—22 szénatomos, alifás, cikloalifás vagy szubsztituált aromás szénhidrogéncsoport). A találmány szerinti bevonatokhoz alkalmas felületaktív anyagok utolsó csoportjaként a nemionos anyagokat kell megemlíteni, amilyenek például etilénoxidnak vagy propilénoxidnak 6— 20 szénatomos, előnyösen több mint 8 szénatomos alifás alkoholokhoz vagy zsírsavakhoz, legalább egy 1—20 szénatomos, előnyösen 8—20 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó alkilfenolokhoz való addiciójával állíthatók elő. A kiindulási anyagtól függően rendszerint 7—30, előnyösen 7—20 mól etilénoxidra, ill. propilénoxidra van szükség. Megemlíthetők például az 1 mól oktadecilalkoholból 7—9 mól etilénoxiddal vagy 1 mól p-tnonilfenolból 9—12 mól etilénoxiddal; készült oxietilezett termékek. 700 és kb. 8000 közötti molekulasúlyú polietilénglikol is megfelel. Az ismertetett felületaktív anyagok önmagukban vagy keverékeik alakjában vihetők fel'a sókra és műtrágyákra. A kristályos vagy granulált sókhoz vagy műtrágyákhoz a viaszokat a só vagy műtrágya súlyára számítva célszerűen 0,01—1,5 s%, előnyösen 0,03—0,5 s'% mennyiségben, a felületaktív anyagokat pedig 0,01—2 s%, előnyösen 0,01—0,5 s% mennyiségben adjuk hozzá. A találmány szerinti bevonatokhoz sóként és műtrágyaként általában granulált vagy kristályos ömleszt hető anyagok jönnek tekintetbe. Különösen előnyös a találmány szerinti bevonatok felvitele nedvszívó tulajdonságú és ezért összesülésre különösen hajlamos anyagokra. Ilyenek például az ammóniumnitrát, ammóniumnitrátot tartalmazó keverékműtrágyák, mint a mészammónsalétrom, mészsalétrom és többtápanyagos műtrágyák, továbbá karbamid, kálisalétrom, nitrofoszfátok, vagy olyan többtápanyagos műtrágyák, „amelyek karbamidot, káliumnitrátot, káliumszulfátot, káliumkloridot vagy nátriumkloridot tartalmaznak. A találmány szerinti bevonatok előnye,: hogy egyszerűen és gyorsan felvihetők a védeni kívánt anyagra, rendszerint a granuláláshoz egyébként is szükséges berendezésben. Ezeknek az anyagkombinációknak már kis mennyiségben való alkalmazásával is olyan tárolási tulajdonságok érhetők el, amelyek a szóban forgó célra önmagukban ismeretes polietilénviaszok vagy felületaktív anyagok sokkal nagyobb mennyiségeivel sem voltak megvalósíthatók. így tehát kiegészítő porozószerek alkalmazására nincs szükség. A találmány szerinti bevonatokkal ellátott sók és műtrágyák porképződés nélkül kezelhetők, és hosszabb tárolás után is jól ömleszthetők maradnak. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3
