159089. lajstromszámú szabadalom • Porlást és összeülést akadályozó bevonalattal ellátott sók és műtrágyák

159089 5 6 '*• ges az is, hogy a viaszt és a felületaktív anyagot egyszerre visszük fel a szilárd anyagra. A kívánt hatás akkor is elérhető, ha a felület­aktív anyaggal együtt a szilárd anyag, például műtrágya megjelölésére színező anyagot viszünk fel, vagy színezett műtrágyát vagy színezett viaszt kezelünk. Felületaktív anyagként általában olyan vegyü­letek jöhetnek tekintetbe, amelyek hidrofób és hidrofil csoportokat tartalmaznak. A hidrofób csoport többnyire hosszabb láncú, legalább 4 és 30 közötti, célszerűen 11 és 20 közötti szénato­mot tartalmazó alifás szénhidrogéncsoportból áll. Ez a csoport azonban például árucsoport, mint a fenil- vagy naftilcsoport, is lehet, vagy 30-ig ter­jedő szénatomos alkilcsoporttal szubsztiuált áru­csoportból is állhat. A molekulájukban csak egy hidrofób és egy hidrofil csoportot tartalmazó ve­gyületek mellett például olyan vegyületek is szá­mításba jönnek, amelyek több ilyen csoportot tartalmaznak. A hidrofil csoportok anionos vagy kationos jellegűek lehetnek. Anionos csoportként főleg a karboxilcsoport (—COCT), a szulfocsoport (—SO~3, szulfonátok) és a szulfátocsoport (—OSO~3, kénsavészterek) jönnek tekintetbe. Tiszta karbonsavak, alkil-, aril-, ill. alkilaril­szulfonsavak vagy ezek sói és a kénsavészterek helyett olyan vegyületek is alkalmazhatók, ame­lyek a hidrofób csoportban közbülső tagot, pél­dául karbonamid-, észter- vagy szulfonamidcso­portot vagy éteroxigént tartalmaznak. Ilyen pél­dául az olaj savszar kozid, az olajsavklorid és az izetionsav nátriumsójának reakcióterméke, és egy hasonló vegyület, amely olajsavkloridból és az N-metiltaurin nátriumsójából készíthető. Karbonsavként főleg 11—20 szénatomos zsírsa­vak, továbbá aromás savak, főleg benzoesav. vagy e savak sói alkalmazhatók. Szulfosavak­ként, ill. sóikként a 4—30, előnyösen 11—-20 szén­atomos tiszta alifás savak, továbbá az aromás hidrofób csoportok, például fenil- vagy naftilcso­portot tartalmazó vegyületek alkalmasak. Ter­mészetesen az alkillal szusztituált aromás csopor­tokat tartalmazó vegyületek is használhatók. Kü­lönösen alkalmasak azonkívül a naftalinszulfon­savak és formaldehid kondenzálásával készült és 2—3 naftalingyűrűt tartalmazó alkilarilszulfoná­tok. Ezeken az anionaktív csoportokat tartalmazó vegyületeken kívül meg kell említeni a kation­aktív csoportokat tartalmazó vegyületeket is. Itt főleg a primer, szekunder és tercier aminők, ill. sóik és a megfelelő kvaterner ammőniumsók említendők. A hidrofób csoport ezekben is leg­alább 4 és legfeljebb 20 szénatomos szénidrogén­csoport. Célszerű azonban olyan aminokat alkal­mazni, amelyek legalább 8 szénatomot tartalmaz­nak. Alifás aminők, például oktilamin, decil­amin, sztearilamin, és cikloalifás aminők, például diciklohexilamin, ciklododecilamin és, hasonlók mellett piridiniumsók, és morfolin mellett pél­dául annak összesen 6—21 szénatomos N-alkil­vagy N-arilszármazékai, például az N-íenilmor­folin szulfátja is alkalmasak. Aromás aminők, például naftilamin, ugyancsak használhatók. Ter­mészetesen több aminocsoportot tartalmazó ami­nők is alkalmazhatók, pl. R—NH—CH2—GH2—• CH2 —NH 2 általános képletű trimetiléndiaminok (R 6—22 szénatomos, alifás, cikloalifás vagy szubsztituált aromás szénhidrogéncsoport). A találmány szerinti bevonatokhoz alkalmas felületaktív anyagok utolsó csoportjaként a nem­ionos anyagokat kell megemlíteni, amilyenek például etilénoxidnak vagy propilénoxidnak 6— 20 szénatomos, előnyösen több mint 8 szénato­mos alifás alkoholokhoz vagy zsírsavakhoz, leg­alább egy 1—20 szénatomos, előnyösen 8—20 szénatomos alkilcsoportot tartalmazó alkilfeno­lokhoz való addiciójával állíthatók elő. A kiin­dulási anyagtól függően rendszerint 7—30, elő­nyösen 7—20 mól etilénoxidra, ill. propilénoxidra van szükség. Megemlíthetők például az 1 mól oktadecilalkoholból 7—9 mól etilénoxiddal vagy 1 mól p-tnonilfenolból 9—12 mól etilénoxiddal; ké­szült oxietilezett termékek. 700 és kb. 8000 kö­zötti molekulasúlyú polietilénglikol is megfelel. Az ismertetett felületaktív anyagok önmaguk­ban vagy keverékeik alakjában vihetők fel'a sókra és műtrágyákra. A kristályos vagy granulált sókhoz vagy mű­trágyákhoz a viaszokat a só vagy műtrágya sú­lyára számítva célszerűen 0,01—1,5 s%, előnyö­sen 0,03—0,5 s'% mennyiségben, a felületaktív anyagokat pedig 0,01—2 s%, előnyösen 0,01—0,5 s% mennyiségben adjuk hozzá. A találmány szerinti bevonatokhoz sóként és műtrágyaként általában granulált vagy kristá­lyos ömleszt hető anyagok jönnek tekintetbe. Kü­lönösen előnyös a találmány szerinti bevonatok felvitele nedvszívó tulajdonságú és ezért össze­sülésre különösen hajlamos anyagokra. Ilyenek például az ammóniumnitrát, ammóniumnitrátot tartalmazó keverékműtrágyák, mint a mészam­mónsalétrom, mészsalétrom és többtápanyagos műtrágyák, továbbá karbamid, kálisalétrom, nit­rofoszfátok, vagy olyan többtápanyagos műtrá­gyák, „amelyek karbamidot, káliumnitrátot, ká­liumszulfátot, káliumkloridot vagy nátriumklo­ridot tartalmaznak. A találmány szerinti bevonatok előnye,: hogy egyszerűen és gyorsan felvihetők a védeni kívánt anyagra, rendszerint a granuláláshoz egyébként is szükséges berendezésben. Ezeknek az anyag­kombinációknak már kis mennyiségben való al­kalmazásával is olyan tárolási tulajdonságok ér­hetők el, amelyek a szóban forgó célra önma­gukban ismeretes polietilénviaszok vagy felület­aktív anyagok sokkal nagyobb mennyiségeivel sem voltak megvalósíthatók. így tehát kiegészítő porozószerek alkalmazására nincs szükség. A ta­lálmány szerinti bevonatokkal ellátott sók és műtrágyák porképződés nélkül kezelhetők, és hosszabb tárolás után is jól ömleszthetők ma­radnak. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom