159082. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus fóliák előállítására

159082 addició reakcióhője miatt az oldat felmelegszik. Bizonyos idő múlva az oldat általában megzavarosodák, és közben visásozitá'sa megnő. Az oldatot ékkor porózus vágynám porózus alapra öntjük ki; legfeljebb 20 perc múlva az oldat; begélesedik. Hosszabb gélesedési idejű reakciós elegyek is alkalmazhatók természetesen, ez azonban ipari szempontból kevéssé jelentős. A poliaddieiót előnyösen az alapon, 60 °C-nál magasabb hőmérsékletű szárítószekrényben a film megszilárdulása köziben teljesen véghezvisszük, és az oldószereket egyidejűleg és/vagy ezt követően elpárologtatjuk. Alacsonyabb hőmérsékletien is dolgozhatunk, de ez a reakcióidő megnövekedését okozza. Az eljárás egyik változata abban áll, hogy a reakciót lépcsőzetesen hajtjuk végre (l. 1. ábra): NCO-előadduktokat, adott esetben monomer poliizocianáttal készült, vagy OH-csoportokat tartalmazó vegyületeket rossz oldószerekben, ill. rossz oldószer-oldószer keverékben oldunk fel. A políolök, ill. poliizocianáitok ekvivalens menynyiségének egy részét (pl. 40—80%) hozzáadjuk, majd — szükség esetén — katalizátort adunk hozzá, és addig keverjük, míg az oldat viszkozitásának növekedése vagy megzavairosodása bekövetkezik. Ezután — adott esetben lépcsőzetesen — a poliaddukt felépítéséhez szükséges vegyület ekvivalens mennyiségének hiányzó részét és szükség esetén ismét katalizátort adunk hozzá a reakcióelegyhez, majd ezt követően porózus vagy nem porózus alapra öntjük ki. A reakciót, mint az előzőek során, általában magasabb hőmérsékleten tesszük tökéletessé, és az oldószert elpárolog tat j uk. Az eljárás egyik különleges kiviteli módja abban áll, hogy a reakció kezdeti szakaszaiban közepes aktivitású (pjí. tercier aromás aminők, mint dimetilanilin, kevert aromás-alifás tercier aminők, pl. dimetilbenzilamin vagy nitrogén tartalmú haterociklikus vegyületek, minit piridin, ónvegyületek, mint pl. óndioktát) katalizáttorokat, és a tórhálósítás befejezéséhez erősebb katalizátorokat (pl. alifás tercier aminők, mint trietilamin, trimetilamin, diazobiciklodktán és meghatározott ónvegyületek, pl. dibutilóndiraulát) alkalmazunk. Az eljárás további kiviteli módját az jellemzi, hogy láncnövekedést előidéző anyagként vizet használunk. (1., 2. ábra): Az OH-, adott esetben NH-csaportokat tartalmazó komponenseket és a vizet oldószerben, ill. oldószerelegyben feloldjuk, az adott esetben ugyancsak oldott poliizocianátot, szükség esetén több lépcsőben, a kívánt hőmérsékleten, azaz általában —40 és + 250 °C között, előnyösen 10— 150 °C között, hozzákeverjülk, és az elegyhez szükség esetén 'katalizátort adunk, A beinduló poliaddició reakciőhője miatt az oldat általában felmelegszik. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 «5 Bizonyos idő múlva, adott esetben széndioxid fejlődés közben (ha nincs olyan vegyület jelen, pl. tercieramin, amely képes a széndioxidot megkötni), az oldat általában megzavarosodik, éa közben visakozitása megnő. Ekkor az előzőekben leírt módon formába öntjük, és a poliaddiciós reakciót az oldószer elpárologtatása közben teljessé tesszük. Az eljárás egy különleges kiviteli módja szerint a poliaddiciót végre lehet hajtani olyan közegben, amelyben még a kiindulási anyagok sem oldódnak. Ebben az esetben olyan diszperziót kell előállítani, amelynek belső fázisa a rossz oldószerékből áll. Az oldószerek elpárologtatását széles hőmérséklet tartományban, pl. 0—200 °C között hajthatjuk végre. A hőmérséklet kiválasztása függ az alkalmazott módszertől és az oldószer illékonyságától; pl. vákuumban alacsonyabb hőmérsékletek .használhatók, mint normál nyomáson. Az oldószerek elpárologtatását előnyösen 20— 120 °C között hajtjuk végre. Az oldószerek elpárologtatáson kívül pl. kimosással, és kisajtolással is eltávolíthatók. Az így előállított fóliáknak jók a mechanikai tulajdonságai, igen jó a hajlékonyságuk és kiemelkedő az oldószerékkel szembeni ellenállásuk. Az elkészített mikroporózus felületi képződmények vízgőz áteresztőképessége (1. IUP 15, ill. „Das Leder" -12 (1961), 86—88 o.) a jelenlevő oldószerek és rossz oldószerek mennyiségétől függ, és általában íl—i20 mg/hom2 között van. A reakcióelegyhez módosítás céljából más polimereket, mint pl. polivinilvegyületeket (polivinilklorid, polivinilacetát, polivinilalkohol), polietilént, polisztirolt, polialkrilnitrilt, akriinitrilbutadiénsztirol kopolimereket, poliamidokat vagy poliuretánoikat adhatunk hozzá. Ezek a polimerek szilárd, oldott vagy diszpergált formában használhatók fel. Lehetőség van továbbá szinezékek, pigmentek, szilikonvegyületek, emulgeátorok és töltőanyagok hozzáadására. A mikroporózus poliuretánfilm még tovább térhálósítható. A térhálósítószereket hozzáadhatjuk a reakcióelegyhez, vagy majd csak a kész mikroporózus filmhez. Ilyen térhálósítószer pl. a formaldehid, formaldehidet leadó vegyületeik, peroxidók és poliizodanátok. Ha poliizocianátos ítérhálósításra van szükség, az végrehajtható az NCO/OH arány megváltoztatásával vagy előnyösen majd csak a kész mikroporózus filmben. Ha az előállításhoz nem porózus alapot használunk, akkor az elkészült száraz mikroporózus felületi képződményt — célszerűen az ismert fordítós eljárás szabályai szerint — porózus alapra visszük fel, és szakaszosan elhelyezett ragasztóanyag rétegekkel rögzítjük. A közvetlenül porózus alapra felvitt vagy a fordítós eljárás szerint előállított rétegeket a műbőröknél használt módon lehet kikészíteni.