159082. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mikroporózus fóliák előállítására
3 159082 -t c) a reagálatlan csoportoktól mentes poliuretán nem duzzad lényegesen, és • d) az oldószernek olyan nagy a párolgási száma, hogy a reakció körülményei között egészen a film megszilárdulásáig elegendő mennyiségben visszamarad a reakcióelegyben. A még önthető reakcióelegyet hordozóra viszszüik fel, és a poliaddiciót a poliuretán lágyuláspontja alatti hőmérsékleten az oldószer eltávolítása közben teljesen véghezvisszük. A találmány céljára megfelelő nagyobb molekulasúlyú OH-esoportokat tartalmazó vegyületek pl. a következők: poliészterek, poliéterek, poliásztaramidok, politioéterek, poliiacetálok. Ezenkívül láncvégi karboxil-, aminő- és merkaptocsoportokat tartalmazó nagyobb molekulasúlyú vegyületek is alkalmazhatók. Izocianátdkkal reagálni képes csoportokat tartalmazó polisziloxánök szintén használhatók. Az általában használatos vegyületek pl. Saunders J. H., Frisch K. C.: „Polyurethanes", New Yofk 1962, című szakkönyv I. részében a 33—61. oldalakon és az ott idézett szakirodalomban megtalálhatók. Poliizocianátként ismert vegyületeket lehet felhasználni [1. Siefken, Ann. 56í2, 75—136 (1949)]. A következő vegyületéket érdemes megemlíteni: tetrametilén- és hexametüéndiizociar.át, 1,4-ciklóhexándiizocianát, m- és p-fenilénc'ilzocianái, 2,4- és 2,6-toluilén-diizocianát (valamint ezek izomer keverékei), 4,4'-difenilmetándiizocianát, l,5^naftiléndiizocianát, p-xililéndiizocianát, 4,4'-diizocianátodifeniléter, difenil-2,4,4'triizocianát, valamint feleslegben alkalmazott poliizocianátok di- és polioldkkal valamint karbamidokkal alkotott kis molekulasúlyú addíciós termékei vagy karbodiimid-, valamint izocianurát-csoportokat tartalmazó poliizociainátok. A 2. csoportba tartozó vegyületek közül a következőket említjük meg: víz, glikolök, mint etilénglikol, 1,2- és 1,3-propilénglikol, 1,4- és 2,3-butándiol, pentándiolok, hexándiolok, iaz alkil láncban 20-ig terjedő szénatomsaámú diolok, ciklonexándiol, adott esetben perhidráit xililénglikol, olyan glikoléter vegyületek, amelyeket alkilénoxidoknak, mint etlilánoxid, propiMnoxid vagy etilénklórhidrin, OH- NH- vagy SH-csoportokra történő íiddiciójával könnyen elő lehet állítani, pl. di-, tri- és polietilénglikoléter, tiodiglikol, mono-, di-, trietanolamin, N-metildi- vagy -monoetanolamin, N-fenil-, N-toluil-, N-ciklohexil-dietanolamin, N^/S-hidroxietilp(iperazin, hidrokinon bisz-/?-4hidroxietilétere, ciklohexándiol, dioxinaftalin, 4,4'dioxidifenilmetán, 4,4'-dioxi-2,2-difenilpropán, alifás vagy aromás di- vagy polikarbonsavak etilénglikolészterei, mint oxálsavdiglikolészter, maionsav-, borostyánkősav-, adipinsav-, tereftálsav-, perhidrotereftálsav-diglikolészter, p-aminóbenzoesavglikolészter, diaminok, pl. hidrazin, karbodihidrazid, tereftálsavdihidrazid, p-feniléndiamin, naftiléndiamin, p-aminobenzilalkohol, 4,4'-diaminodifenilmetán. Az ilyen vegyületek részletesebb leírását Houben—Weyl: „Makromolekulare Stoffe II", Stuttgart 1962 című szakkönyvben a 71—75, 79—34 és 87. oldalakon és Müller E. és társai: „Angewandte Chemie" 64 (195i2) 523—^531 o. folyóirat közleményben és az ott idézett szakirodalomban találjuk meg. A mikroporózus fóliáik előállítására a találmány szerint alkalmazandó kiindulási vegyületeket úgy választjuk ki, hogy azok poliaddiciója útján olyan poliaddiciós terméket nyerjünk, .,'. . amelynek szakítószilárdsága (DIN 53 328; nagyobb, mint 50 kp/cm2 célszerűen nagyobb mint 150 kp/cm2 , Shore-A keménysége (DIN 53 505) nagyobb, mint 40, célszerűen (nagyobb, mint 60 és lágyulási tartománya (pl. Kofler paddal mérve, amilyet pl. a Houben—Weyl (1953); Analytische Methoden, című szakkönyv a 789, 792. oldalakon ismertet) 100 °C felett, célszerűen 130 °C felett van. Ilyen poliaddiciós termékeket szolgáltató kiindulási anyag kombinációkat pl. az Angew. Chemie 64 (1962), 5213—531. old. folyóirat közlemény ismertet. További alkalmas kombinációkat lehet előállítani oly módon, hogy a kiindulási vegyületekből ismert módon erősen poláros oldószerben, pl. dimetilformamidban, vagy az olvadéköntési eljárás szerint tömbben, polikondenzációs terméket állítunk elő. Az így elkészített formadarabok előzőekben említett fizikai tulajdonságait meg lehet vizsgálni. Ezenkívül filméken különböző oldószerek oldási tulajdonságai is ellenőrizhetők. Az 1. és 3. csoportokba tartozó komponensek mennyiségi arányai széles határok között vál-35 tozhatnak. Általános szabály, hogy a 2. csoportba tartozó vegyület (láncnövekedést előidéző anyag) moláris mennyisége annál nagyobb lehet, minél nagyobb az 1. csoportba tartozó vegyület molekulasúlya. Az izocianát moláris mennyisége 4P a jelenlevő ÖH-, ill. NH-csoportok teljes mennyiségétől függ. Ha pl. az 1. csoportba tartozó vegyület molekulasúlya kb. 1500—3000, akkor a 2. csoportba tartozó vegyületet 1—5-szörös, célszerűen 1,5— 4-szieres moláris feleslegben lehet al-45 kalmazni. Ennek előfeltétele, hogy az izocianát (3) molekulasúlya kicsi. Izocianát előpolimerek, azaz 1. csoportba tartozó vegyület és kis molekulasúlyú izocianátok reakciótermékei kiindulási anyagként történő felhasználásakor, az 1. 50 csoportba tartozó vegyületet el is lehet hagyni. A reakciót —40 és +200 °C, célszerűen 10— 150 °C között lehet végrehajtani. A poliadduktok oldódási, ill. duzzadása tulaj-55 donságai a találmány szerinti eljárás szempontjából fontosak, mert az ismert poliuretén előállítása során erősen poláros oldószerben az oldószer egyszerű eltávolítása, pl. elpárologtatása útján csak vízgőzt át nem eresztő képződmények 60 állíthatók elő. Ezzel szemben a találmány szerinti eljárásban a poliaddiciót rossz oldószerben vagy rossz oldószert (a képződő poliuretán szempontjából) tartalmazó oldószerkeverékben hajtt;S juk végre. 2
