159070. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet elektromágnes, különösen elektromágneses kapcsoló céljára

159070 5 6 tett tartóvázba nyúló csapokon forognak a 07— 08 tengely körül. Az emelők nyúlványai össze vannak kötve a 17 kereszttartóval úgy, hogy az együttes bilincset képez. Az emelők végeire villák vannak szerelve, olyanok mint a 13a villa, amelyek mindegyike az armatúra egy 15 csapját fogja át. A 17 kereszttartó arra használható, hogy működtesse a segédérintkezőket, ahogy ezt a következőkben látni fogjuk. Észrevehető, hogy a bilincs 13 és 14 emelőinek forgása párhuzamos síkokban történik, míg a 4 himbához a 6 csapokkal hozzákapcsolt armatúra elmozdulása elvileg nem pontosan párhuzamos síkban történik. Ez azt jelenti, hogy 12 vagy 15 csapok mozgása enyhén lengő. A rendszer jó működése érdekében kis játékra van szükség a bilincs karjai és az armatúra, valamint a csapok és az emelők villái között. De ahogy azt már említettük, elegendő az armatúrapólusfelületeinek bizonyos mértékű megvezetése, mivel a vonzóerő, amely az említett felületek között működik, a rés csökkenésekor igen hirtelen nő. Az alkalmazott megvezetőként működő emelőelrendezés, mint a 11 emelő vagy a 13 és 14 emelőkkel ellátott bilincs, azt eredményezi, hogy csak forgófelületek súrlódása jelentkezik és ez is csak igen kis részen. Ezeknek az elrendezéseknek az az eredménye, hogy a korábbi elrendezésektől eltérően nincs súrlódás az oldalsó csúszófelület teljes hossza mentén, és másrészt játék csak az oldalsó központosító darabok között van, de nincs az elektromágnesről erőt átadó fő darabok között. Az öntött 30 érintkezőtartó a 05—06 tengelyen csuklósan kapcsolódik a 4 himba karjaihoz, és e tengely körül lengő mozgást végez. Az érintkezőtartó tartalmaz három 31, 32 és 33 érintkezőoszlopot (lásd 5. ábrát). Az érintkezőtartó 26, 27 csapjai (4. ábra) a himba 7 furataiba vannak illesztve, és így á 30 érintkezőtartót nem lehet oldalsó hornyokban megvezetni. E helyett a találmány szerint, a 32 érintkezőoszlop központosítása csak két 45a és 45b pecekkel van megoldva. Ugyanúgy, mint az armatúránál, a 30 érintkezőtartó elmozdulásának párhuzamossága sem szigorú követelmény. A 45a és 45b peckeknek egy kis oldaljáték szükséges. Ez nem okoz nehézséget, mivel a 30 érintkezőtartónak átadott erők csak akkor nagyok, amikor a mozgó 56 érintkezők az álló 57 érintkezőkhöz csatlakoznak (8. ábra). A súrlódás is igen csekély és nincs játék a fő csuklókban. Ahogyan az az 1. és 3. ábrákon látszik, a himba két öntött darabból áll, amelyek a 8 felületekkel hosszanti síkban illeszkednek egymáshoz. Mmdegyik részből félviEákat képező 4a és 4b károk nyúlnak ki. A 4a karokon vannak a 6 csapok, kifelé fordítva. A 4b karokon vannak a 7 furatok, melyekbe a 05—06 tengely mentén illeszkednek a 30 érintkezőtartó tengelyvégei. A 30b keresztdarabnak á közepén található a 30a domborulat, amelyre a hengeres 54 rugó (5. ábra) fejt ki erőhatást, és ezzel biztosítja a szerkezet visszatérítését, amikor az elektromágnes gerjeiztőárama megazűnik. i A 2. ábrán mutatott másik kiviteli alakban a bilincs minden egyes emelőjének ívelt felületű 19 vége van úgy, hogy a 12 csap húzza maga után az emelőt egy rés vagy 22 vájat mentén. Az armatúra el van látva az oldalsó 20 felülettel, melynek sík felületei a 19 végeken gördülnek. Ez' a kiviteli alak különösen akkor megfelelő, amikor az elektromágnes nagy méretű, mivel ekkor az armatúra relatíve nehéz. A 19 végek tartják az armatúrát, és csökkentik a feszültséget, amely a 6 csapokat terheli. Ebben a megvalósított példaképpeni kiviteli alakban a 2 armatúra a 4 himbához van kötve a 010—012 tengelyen, ugyanúgy'mint az előző esetben. Ahhoz, hogy a bilincsek az 1. vagy a 2. ábra kiviteli alakjának megfelelően legyenek kiképezve, szimmetrikusan kell szerelni két bilinccsel, mivel így a visszatartás és a központosítás az elektromágnes bármilyen szerelési helyzetében biztosítva van. A mozgó alkatrészek, a 2 armatúra, a 13 emelők a 17 kereszttartókkal, a 4 himba és 30 érintkezőtartó, legjobb ha előre össze vannak szerelve, hogy később együtt kerüljenek a helyükre a kapcsoló tartóvázában. Ennek részei a fém 52 alaplemez (5. ábra), amelyen két 40 szögvastartó van az elektromágnes részére és egy szigetelt 51" aljzat a megszakító készülék részére. Megfigyelhető, hogy a forgó-súrlódó felületek szerkesztésében különleges elővigyázatosságot tanúsítottunk. A 4. ábrán látható, hogy ezeket a felületeket hordó darabok metszete vastag vonallal van jelezve. A 2 armatúra hátrafelé meg van hosszabbítva két fülle, amit a fő lemezeknek a nyúlványai alkotnak, amelyek két műanyag 36 tömböt szorítanak össze, amelyek egyformán vannak visszatartva a mágneses 37 lemezek hosszirányú felvágásával. A 3fia nyílás kombinálva a 36 tömb végeinek legömbölyítésével hajlékony kötést ad, ami az armatúra számára a 4 himba 6 csapjához képest rugalmasabb központosítást eredményez. A 4 himba forgása célszerűen az 5 csappal van megvalósítva, amely a félhimbának része. A 21 csapágy, amelyben ez a csap nyugszik, műanyag tömbből van (6. ábra), amelynek részletes magyarázata ez után következik. A félhimbák 4b karján van a 7 furat, amely a 4 himba axiális síkja felé van nyitva. A 7 furatba súrlódáscsökkentő 35 tömítés van elhelyezve, mely a 30 érintkezőtartó 26, 27 csapját fogadja. A himba 4a karjai felőli oldalon a villa M szélessége (4. ábra) akkora, hogy megfelelő mértékben nagyobb legyén, mint ezen az oldalon a kar és a esap teljes vastagsága, oly módon, hogy a himba az i armatúrába pontosan illeszthető legyen. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 3