159059. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémurán és alacsony olvadáspontú ötvözetekben levő urán karbulálására

7 159059 8 1. példa Ebben a példában a fémuránt in situ képzett metánnal karburáljuk, amelyet hidrogénből és szénből állítunk elő. 30 g finomeloszlású szenet (krakkolásnál képződött szén) a 7 tartályba adagolunk. Hidrogénes átöblítés és vákuumban 1000 C-on történő gázméntesítés után 1,95 g fémuránt (forgács) tartalmazó 8 tartályt a be­rendezésbe helyezzük. A hőmérsékletet kb. 200 C°-ra állítjuk be. A hidrogén hatására uránhidrid képződik. Ez­után a hőmérsékletet 500 C°-ra emeljük abból a célból, hogy az uránt dehidrogénezzük, A de­hidrogénezés után a karburáló reaktor hőmér­sékletét 800 + 5 C°-ra, a metánképző reaktor hőmérsékletét 1200 + 5 C°-ra állítjuk be. A kapott termékből vett mintát 26 óra állás után extraháljuk. A röntgenanalízis alapján a következő eredményeket kapjuk: UC=98i0 /o, U0 2 = 2%. A Cesszes analízis eredménye = 4,63%-2. példa A fémurán karburálását magasabb uránkar­bidok (C = 4,8 súly%) redukálásával nyert me­tánnal végezzük zárt rendszerben, egy ellenál­láskemence és alumíniumoxidcső reaktor fel­használásával. A fémuránt és a a metán előállítására szol­gáló magasabb uránkarbidot (amelynek képle­te UCj.,46) két egymás fölött elhelyezett alumí­niumoxid-tartályba helyezzük. Az UC|,4o súlya 42; 95 g. ' • • A fémurán súlya: 1,1 g. A rendszert hidrogénnel a levegő eltávolítá­sáig átöblítjük. Ezután a fémuránt 220 C°-on hidrogénezzük, majd dehidrogénezzük abból a célból, hogy finomeloszlású por alakjában kap­juk. A gáztartályt beiktatjuk a rendszerbe, ezt 2250 ml hidrogénnel megtöltjük és a karburálá­si műveletet 840 C°-on 18 óra hosszat folytatjuk. A fémurán alakjában bevezetett urán ezután gyakorlati szempontból teljes mértékben urán­monokarbiddá alakul át, amely csak nyomnyi mennyiségű uránoxidot tartalmaz röntgenelem­zés alapján. Az uránmonokarbidra számított teljes szén­elemzés eredménye 4,75 súly%. 3. példa Ebben a példában a fémuránt olyan metánnal karburáljuk, amelyet magasabb uránkarbidok (Pösszes — 4,8%) reduikedójiájval zárt rendszerben ellenálláskemencében és alumíniumoxid csőben állítottunk elő. 2,52 g fémuránt és UQ/,9 kép­letű uránkarbidot két egymás fölött elhelyezett alumíniumoxid-tartályba helyezünk. A rend-5 szert a levegő kiszorításáig hidrogénnel átöblít­jük (a hővezető fejrészt ellenőrizzük). Ezután a fémuránt 240 C°-on hidrogénezzük, majd de­hidrogénezzük abból a célból, hogy finomelosz­lású poralakú terméket nyerjünk. 10 A zárt rendszerbe behelyezett gáztartályt 2800 ml hidrogénnel megtöltjük, majd a karbu­rálást 1000 C°-on 6 óra hosszat végezzük. 15 Röntgenanalízis alapján megállapítottuk, hogy a fémurán alakjában bevitt minta gyakorlati szempontból teljes mértékben átalakult urán­monokarbiddá, amely csak nyomokban tartal­maz uránoxidot. 20 Az urán-monokarbid összes széntartalmát megvizsgáljuk, amelynek eredményeképpen az összes széntartalom 4,82%-nak adódik. 4. példa Ebben a példában 10 súly% uránt tartalmazó 30 U—Zn ötvözet karburálását ismertetjük metán felhasználásával. 160,4 g fenti ötvözetet ellenálláskemencébe he­lyezünk be és a hőmérsékletet potenciométerrel 35 összekapcsolt hőelemmel szabályozzuk. A karburálási hőmérsékletet 850 C°-ra emel­jük, a zárt rendszert fokozatosan megnyitjuk és a levegő kizárása végett vízgőzzel telítjük. Ez-40 után a rendszert ismét zárjuk és 4450 ml olyan összetételű karburálógázt vezetünk be, amely a pGH4 r = 0,39 45 pH2 + pCH 4 egyensúlyi értéknek felel meg. 50 A kemence fűtését bekapcsoljuk és a hőmér­sékletet a kívánt értékre emeljük. A műveletét akkor fejezzük be, ha a gázösszetétel kimutat­hatóan 55 pCH4 = 0,0:13 pH, + pCH4 érték körül állandósul. A karburálási idő kb. 15 A röntgenspektrográfiai elemzés alapján, a kö­vetkező értékek adódnak: 65 UC=98% UC2 = O U0 2 i=2%. 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom