159039. lajstromszámú szabadalom • Eljárás patogén baktériumok növekedését gátló antibiotikumok előállítására
25 159039 26 A tylosint, relomycint és macrociat összegképletük, molekulasúlyuk, és (a tylosin esetében) az R/ érték különbözteti meg az SF—837— —A3 és SF—837—A 4 jelű anyagoktól. A carbomycin B és niddamyein fizikai adatai általában nagyon közel állnak az SF—837—A3 és SF—837—A4 jelű anyagok megfelelő állandóihoz, e vegyületeik azonban az alumíniumoxid-és szilikagél-wékonyrétegen meghatározott R/ érték tekintetében különböznek egymástól. Az R/-éfrtékeket a 8. táblázatban tüntetjük fel. 8. táblázat R/-i érték AlumíniumSzilikagéloxid-vékony-vákonyrétegen ; rétegen; Antibiotikum eluáiószer: eluáiószer: 2:1 arányú 2, : 1 arányú etilacetát : benzol : aceton : benzol elegy elegy SM—837—A 3 jelű anyag 0,45 0,6:0 SF—837—A4 jelű anyag 0,52 0,55 Carbomycin B 0,45 0,56 Niddaímycin 0,05 0,4:2 Tylosin 0,02 0,18 Lúgos hidrolízis esetén 1 molekula SF—837— —A3 jelű anyagból 2 molekula propionsav, 1 molekula SF—837—A4 jelű anyagiból 1 molekula propionsav és 1 molekula n-vajsav, 1 molekula carbomycin B-ből ecetsav és izovaleriánsav (Angewandte Chemie 10157, 30—88. oldal), és 1 molekula niddamicyríből 1 molekula izovaleriánsav hasad le (Arzneimitteltforsichung 12, 1962, 1191—5. oldal). Nyilvánvaló tehát, hogy az SF—837^A4 és SF—837—A3 jelű anyagok nem azonosak a carbomycin B-vel és a niddamy cinnel. A .tylosint és relomycint továbbá az különbözteti meg az SF—837—A3 és SF—837—A 4 jelű anyagoktól, hogy sem a tylosinban '(Tetrahedron Letters, 1964, 2339—2,3i45. oldal), sem pedig redukált származékában, a relomycinlben (Antimicrobial agent and Chemotherapy, 1963, 45—48. oldal) nincs a laktonkötéstől eltérő észterkötés. A fenti összehasonlításból látható, hogy az SF—837, SF^a37-HA2 , SF—837—A 3 és SF— —4337—A4 jelzésű anyagok új antibiotikumok, amelyek egyetlen ismert makrolid antibiotikummal sem egyeznek meg. A találmány szerinti eljárást az oltalmi kör korlátozása nélkül az alábbi példákban részletesen ismertetjük. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 65 1. példa: Az SF—837 törzs, vagyis az ATOC No. 21454 jelzésű Streptomyces mycarofaciens törzs spóraszuszpenzióját 1 liter folyékony táp közegre inokuláljuk, amely 2,0% keményítőt, 1% peptoat, 0,3% húskivonatot és 0,05% dikáliumfoszfátot tartalmaz és pH-ja 7,0, azután rázógépen rázva 20 órán át inkubáljuk 23 C° hőmérsékleten. A kapott kultúrát, vagyis az inokulumot 60 liter folyékony tápközegre oltjuk, amely 2,5% elcukrosított (savval hidrolizált) keményítőt, 4% oldható növényi fehérjét (Schenrey) 0,3% käliumkloridot és 0,3% kaleiumkarboaátot tartalmaz és pH-ja 7,0, és a kultúrát 35 órán át üvegfermentorlban tenyésztjük 28 CJ hőmérsékleten keverés és levegőztetés közben. A kapott tenyészetet szűrjük, és a mycéliumokat tartalmazó szűrőlepényt híg sósavoldattal mossuk. A szűrletet és a mosófolyadékot egyesítjük. 50 liter elegyet kapunk {aktivitás: 150 meg/ /ml). Az antibiotikus aktivitást papírkorong módszerrel értékeltük, a vizsgálathoz Bacillus subtilis törzset (ATOC No. 6633) használva. A pH = 8 értékű szűrletet 25 liter 'etilaoetáttal extraháljuk, és 212 liter etilaeetátos oldatot csökkentett nyomáson kb. 3 liter végtérfogatra betöményítünk. A kapott elegyet 1,5 liter vízzel hígítjuk, 5 n sósavoldattal pH = 2,0 értékre savanyítjuk, majd gondosan összerázzuk. A vizes fázist elkülönítjük a szerves fázistól, 3 n nátriumlhidrioxid-oldattal pH = 8 értékre lúgosítjuk, majd 800 ml etilaoetáttal extraháljuk. A kapott etilaeetátos oldatot 500 ml vizes sósav oldattal extraháljuk, és a hatóanyagokat tartalmazó savas vizes oldatot pH=8-:ra lúgosítás után 400 ml etdléterrel extraháljuk. Az éteres oldatot vízmentes niátriumszulfáton szárítjuk és csökkentett nyomáson betöményítjiük. 16,5 g halványsárga port kapunk. Ii2 g fenti módon kapott nyers, por alakú terméket 200 ml etilacetátban oldunk, és az oldatot etilacetáttal átitatott 600 ml aktív szénport tartalmazó oszlopon ibocsályuk át. Eluálószerként etilacetátot alkalmazunk, és az eluátum aktiv frakcióit összegyűjtjük. A kapott 5400 ml oldatot csökken tett nyomáson szárazra pároljuk. A maradékként kapott 5 g fehér port 10 ml benzolban oldjuk, és az oldhatatlan anyagokat kiszűrjük. A szűrletet benzollal impregnált, 700 ml szilikagélt tartalmazó oszlopon bocsátjuk át. Éluálószerként 4:1 arányú benzol: aceton elegyet alkalmazunk, és az eluátumot 20 ml-es frakciónként fogjuk fel. A 90— 380 aktív frakciók aluimíniumoxidon végzett vékonyrétegkromatográfiós vizsgálat során egyetlen, az SF—837 jelzésű anyagnak megfelelő R/ értékű foltot adnak. A 90—380 frakciókat egyesítjük, és a 40OO ml térfogatú oldatot csökkentett nyomáson bepároljuk. 1,5 g fehér színű, 11212,—1124 C°-o:n olvadó termieket kapunk, amely elemzés alapján tiszta SF—837 bázisnak bizonyult. 13