159035. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 6-(4-alkil-1-piperazinil)-fenantridinok előállítására

3 4 Hal pedig halogénatomot, példáiul klóratomot jelent —. A reakciót ugyanúgy hajthatjuk végre, mint azt fentebb egy 6-!(il-piperazinil)-ifenantridinnak az RX vegyülettel való reakciójára leírtuk. A kiindulási anyagként használt 6-(l-piperazinil)-tfenantaidin előállítható egy 6-klór-fenantridinnak (leírását lásd G. M. Badger, J. H. Seidler ós B. Thomson, J. Chem. Soc. 1951, 3210) piperazinnál történő reagáltatásával, előnyösen a kondenzációnak a 4-.alkil-pipera2Ín és a II képletű fenanMdinszárimazék reakciójában alkalmazott körülményeit felhasználva. Úgy is eljárhatunk, hogy egy 6Hamino-fenantridint (leírását lásd G. T. Morgan és L. P. Walls, J. Chem. Soc. 1932, 222,5) egy VI általános képletű vegyülettel reagáltatunk — ebben a képletben R és X a fenti jelentésűek. A reakció végrehajtható egy savakceptor, például a 6^(l-piperazinil)-ifena'ntridin alkilozása során alkalmazott fent említett vegyületek, jelenlétében vagy távollétében. Felhasználhatjuk egy VII általános képletű vegyületnek — ebben a képletben X a fenti jelentésű — egy RNH2 általános képletű aminnal való reakcióját is — ebben a képletben R a fenti jelentésű —. A reakció végrehajtható oldószer jelenlétében vagy távollétében és egy savakceptor, például a 6-i(l -piperazinil)-fenantridin alkilozása során alkalmazott fent említett vegyületek, jelenlétében vagy távollétében. A kiindulási anyagként használt VII képletű vegyület előállítható etilénoxidnak egy 6-amino-fenantridimre való hatásával, amikor is 6-[(biszr-2-hidroxietil)-aminö]-fenantridint kapunk, és ezt a hidroxwegyületek reakcióképes észterekké való átalakítása ismert módszerei szerint kezelve a VII általános képletű termékekhez jutunk. Ismert módszereken e célra . használatos, a kémiai irodalomban leírt módszereket értünk. Ha az I általános képletű termékeket gyógyászati célokra sóik alakjában kívánjuk alkalmazni, nyilvánvaló, hogy olyan anionokat vagy gyököket tartalmazóikat fogunk felhasználni, amelyek kellően ártalmatlanok a szervezetre az alkalmazott adagokban, nehogy a bázisnak köszönhető hatást ezeknek az anionoknak vagy gyököknek tulajdonítható másodlagos hatások lerontsák. Egyszerűbben kifejezve csak nemtoxikus sók alkalmazhatók.. Ilyen típusú sekként megemlíthetjük a hidrohalogenidókat (mint a hidrokloridok és hidrobromidok), a foszfátokat, nitrátokat, szulfátokat, maleátokat, fumarátokat, citrátokat, tartarátökat, embonátokat, metánszulfonátiokat és etándiszuifonátokat. Ezek a sóik az' I általános képletű bázisokból a savaikkal alkotott addíciós sók előállításának ismert módszerei szerint készíthetők. Például az addíciós sók előállíthatótk egy adott mennyiségű bázisnak egyenértékű mennyiségű nem-toxikus savval egy oldószerben való összekeverésével, és a keletkező sónak szükség esetén az pldószer részleges vagy teljes elűzése utáfl. szűréssel való elkülönítésével. A termék kristályosítással vagy bármi más ismert módon tisztítható. Az alábbi példák szemléltetik a találmány szerinti eljárást anélkül, hogy azt korlátoznák. A hőmérsékleteket Celsius-tfokokban adjuk meg. 1. példa; 10,0 g 6-iklór^fenantridinnák (készült G. M. Badger, J. H. Seidler és B. Thomson szerint, J. Chem. Soc. 1951, 3210) és 11,5 ml N-metilpiperazinnak a keverékét vízfürdőn 4 óra hoszszat melegítjük. Leihűtés után 50 nil 2 n nátronlúgot adunk hozzá, és 3 ízben 7i5 ml dietiléterrel extraháljuk. Az éteres oldatot magnéziumszulfát fölött megszárítjuk, és vákuumban bepároljuk. A maradékot ledesztillálva 1-1,0 g 6-(4Hmetil-41-ipiperaziml)-ifenantridint kapunk, 0,5 torr nyomáson 205—210° olvadásponttal. Ennek a bázisnak egy részét metanolban oldva és metanolban oldott hidrogénbromiiddal kezelve a 6-i(4nmetil-l-!piperazinil)-fenantridin dihidrobromádját kapjuk 289—.292° olvadásponttal bomlás közben. Hasonló módon előállítható a dihidroklorid 2I55—

25ß° olvadásponttal bomlás közben. 2. példa: 3,86 g 6-klár-fenantridinnek és 2,0 g N-etilpiperazinnak a keverékét, 125—:130°-os olajfürdőben 4 óra hosszat melegítjük. Lehűtés után a reaikciótkeveréket meleg etanolban oldjuk, és az oldatot 100 ml 2 n nátronlúgba öntjük. Az etanolt csökkentett nyomáson eltávolítjuk. A maradékot dietiiléterrel extraháljuk, és az éteres oldatot fölös 3 n sósavval kezeljük. A savas oldatot szárazra párolva 1,25 g 6^(4-etiH-.piperazi;nil)-fenantridin-dihidroklorid-Mlhidrátot kapunk 266—268° olvadásponttal boimlás közben. 3. példa: A 2. példában leírt módon járunk el 3,1 g 6-!klór-fenantridinből és 2,0 g N-izobutilpiperazinból kiindulva. 1,32 g 6^(4-izöbutil-l-p.iperazi.nil)^fenantr!Ídin-dihidrokloírid-trihidrátot kapunk 144—146° olvadásponttal boimlás közben. Szabadalmi igénypont: Eljárás az I általános képletű fenantridinszármazékok, továbbá savakkal alkotott addíciós sóik' előállítására — ebben a képletben R 1—6 szénatomos egyenes- vagy elágazóláncú alíkilcsoportot jelent —, azzal jellemezve, hogy II általános képletű vegyületet III általános képletű vegyülettel vagy 10 15 20 25 30 35 40 15 50 55 60