159015. lajstromszámú szabadalom • Oldószertartalmú, tisztító hatású, fémsótartalmú saját fénnyel rendelkező emulziók és eljárások előállitásukra

159015 4 akrilát-, diszperziók és sztirol/akrilát- vagy sztirolmetakrilát-ikopolimer-diszperziók valamint polietilén-diszperziók; 0,0—30,0 súlyrész alkálioldható gyanta, pl. kolafoniummalemátgyanták, sellakk, sztirol-maleinátgyanták és poliésztergyanták; 0,0—5,0 súlyrész filmképző segédanyag, időszakos és állandó lágyító, antisztatikumok, korróziós- inhibitorok, baktericid hatású anyagok, konzerválószerek és színezékek; és még 100 súlyrész az előzőekben megnevezett komponensből álló keverékre vonatkozóan, 0,ÍÖ5—(1J0 súlyrész többértékű fémion, amelyet vizes só- vagy komplex só-oldat formájában adagolnak. Ezekkel az új rendszerekkel ideális saját fénnyel rendelkező emulziókat hoztak volna létre, ha ezek — a szokásos fémsómentes saját fénnyel rendelkező emulziókhoz hasonlóan — nem rendelkeznének azzal a hátránnyal, hogy tisztítóhatásuk nagyon csekély. Az oldószeralapú ápolószerekkel ellentétben, ezekkel az emulziókkal elsősorban a fekete cipősarok-nyomok eltávolítása gyakorlatilag nem lehetséges. Ezért a saját fénnyel rendelkező emulziók tisztító hatásának növelése céljából számos kísérletet végeztek. Az 1 215 287 számú német közzétételi iratban és az 1 063 758 számú angol szabadalmi leírásban olyan saját fénnyel rendelkező emulziókat ismertetnek, amelyeknél különböző aktív mosóhatású anyagok adagolásával a tisztítóhatást megjavították. A gyakorlatban azonban kiderült, hogy ez a fogás csak korlátozott lehetőségeket nyújt. Kielégítő tisztítóhatás eléréséhez viszonylag nagy mennyiségű aktív mosóhatású anyagra van szükség. Az emulzióknak az ápolandó felületeken való megszáradásakor ezek az anyagok a filmben maradnak és a víz és vizes tisztítószerek behatásával szembeni ellenállást megengedhetetlen mértékben rontják. Ezenkívül a filmek ragadósságát okozhatják, amelynek nemkívánatosán nagy piszokfelvétel a következiménye. Ha viszont az emulzió aktív mosóhatású alkotóinak mennyiségét oly mértékben csökkentik, hogy a filmek tulajdonságai kielégítőek, akkor a tisztítóhatás az aktív mosóhatású anyagokat nem tartalmazó termékekkel összehasonlítva alig javul. Ha ezt az elvet a fémsótartalmú saját fénnyel rendelkező emulziókra kívánják átvinni, akkor kiderül, hogy a hidrofil aktív mosóhatású anyagok a fémionok útján nyert hatást teljesen megszüntetik. Előállítottak már olyan tisztító emulziókat is, amelyek a tisztítóhatás javítása céljából oldószert tartalmaznak. Ezeket az emulziókat ún. „keverékben elszappanosított emulzióknak" nevezik, és a szakirodalomiban, pl. a Lüdecke/ lvanowsky: Taschenbuch für die Wachsindustrie, 4. kiadás, 1958, 522. és 531. oldal, továbbá a Beher—Lödl: Neuzeitliche Waehswaren und ihre Herstellung, 1. rész, 58. oldal szakköny-10 15 20 25 30 35 40 45 50. 55 60 65 vekben, valamint az „Adhäsion" című folyóirat 1959. évfolyamában 370. oldal, számos helyen ismertetik. Ezeknek az ápólószereknek a filmjei azonban matra száradnak, és ezért azokat először fényesre kell polírozni. Az 1 025 081 számú német szabadalmi leírásban saját fénnyel rendelkező emulziókhoz oldószerek felhasználását írják le. Ebben az esetben az által jutnak saját fénnyel rendelkező filmekhez, hogy a viaszolvadékba meghatározott terpénfenol-gyantákat építenek be. Ilyen saját fénnyel rendelkező emulziók alkalmazása azonban a gyakorlatban nem vált be, mert a gyantatartalmú filmek az ápolószerekkel szemben jelenleg támasztott nagy követelményeknek a járhatóság tekintetében nem felelnek meg. A találmány tárgya ionogén és nemionogén viaszban gazdag, adott esetben polimereket tartalmazó, saját fénnyel rendelkező emulziók, amelyek mind nagy mosószerállósággal, mind jó tisztítóhatással rendelkeznek, de az előzőekben leírt hátrányos tulajdonságaik nincsenek, valamint eljárás ezek előállítására. A találmány szerinti oldószertartalmú, tisztító tulajdonságú és a belőlük képződő filmek jó mosószerállóságával rendelkező saját fénynyel rendelkező emulziók, amelyek viaszokból, polimerdiszperziókból, lúgoldható gyantákból, lágyítókból, filmképző segédanyagokból és adott esetben még további hozzátétanyagokból épülnek fel, azzal jellemezve, hogy azok ezeken az alkotókon kívül, a saját fénnyel rendelkező rész emulzió teljes mennyiségére vonatkoztatva még 0,1-—10 súly% emuigeált formában levő szerves oldószert, valamint 0,05—1,0 súly% a periódusos rendszer 2—4. csoportjába tartozó komplexképző fémiont tartalmaznak. Oldószeren a. tisztítószer iparban szokásosan alkalmazottakat, pl. benzint, ciklikus szénhidrogéneket, terpénszénhidrogéneket, klórozott szénhidrogéneket, vagy ezen oldószerek keverékeit is, értjük. A következőket külön is megnevezzük: 40—kb. 200 C° között forró benzinfrakciók, balzsam terpentinolaj, a- és /?-pinén, hexán, ciklohexán, dekahidronaftalin [dekalin (R)], triklóretilén és perklóretilén. Előnyösen vizsgáló benzint (forráspont tartomány 140— 200 C°) vagy terpentinolajat használunk. A találmány szerinti, fémsókat tartalmazó, tisztítóhatású saját fénnyel rendelkező emulziók előállításánál az oldószer emulziók — amelyeket az előzőekben megnevezett oldószerekből és vízből melegen ionogén vagy nem ionogén emulgeálószerek, vagy mindkét emulgeálószerek keverékének segítségével állítunk elő — elkészítését különös gondossággal kell „végezni. Általában az oldószereket az emulgeátorokkal előemulgeáljuk, és az előállított oldószer emulziókat azután a külön előállított vizes, ismert, saját fénnyel rendelkező emulziókba szobahőmérsékleten bedolgozzuk. 2