159011. lajstromszámú szabadalom • Eljárás benzofurán-származékok előállítására
9 159011 10 beinzolos réteget ezután elkülönítjük, semlegesre mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és egy 500 g semleges, Woelm-féle, III aktivitású alumíniumoxiddal töltött kromatográfiai oszlopon keresztül szűrjük. Benzollal eluálunk, a benzoics eluátumot a szűrlettel egyesítjük és bepároljuk. Ily mádon 19,7 g olajszerű i2-i(ipjetoxilbenzil)-'2,,3^dih,idro-3-:hidroxi-j 5-klór-i3-bein0afuránéioetsav-etilés'zt-£ , rt (az elméleti hozam 61%-a) kapunk. Éter és petroléter elegyéből az észtert 83,5—84°-on olvadó színtelen kristályok alakjában kapjuk, az elméleti hozam 54%-ának megfelelő termelési hányaddal. d) 19,5 g {körülbelül 0,05 mól) olajszerű 2--(p-etoxib©nmI)-^MdDioxi-5,i3HÍiíhiidro-.5-któr-3--berizoíuránecetsav-etilésztert — amelyet a c) alatt leírt módon kaptunk — 100 ml tetrahidrofurániban oldunk és az oldatot keverés közben hozzácsepegtetjük 8,9 g lítiumalumíniumhidrid 100 ml tetrahidrofuránnal készített szuszpenziójához és az elegyet 3 óra hosszat forraljuk visszafolyató hűtő alatt. Ezután —5° hőmérsékletre hűtjük a reakcióelegyet és etilacetát hozzácseipegtetése , útján elbontjuk. Az elegy pH-értékét 2 n sósavoldattal 3 és 4 közöttire állítjuk és vákuumban, 30° hőmérsékleten bepakoljuk az elegyet. A kapott koncentrátumhoz 20 g káliumnátriumtartarát oldatát adjuk és a pH^értéket tömény ammóniumhidroxidoldattal 8nra állítjuk. Az elegyet éterrel extraháljuk, az éteres oldatot vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. 1,8,0 g olajszerű termieket kapunk maradékként, ezt. egy 600 g Woelm-féle, III aktivitású semleges alumíniumoxiddai töltött kromatográfiai oszlopra visszük és benzollal eluálunk. Az eluátumot bepároljuk és a maradékot éter és petroléter elegyéből átkristályosítjuk; ily módon 12,2 g (az elméleti hozam 70%-a) 2^(p-etoxibenzil)-<2,3-di:hidro-3-hidroxi-5-klór-3-benzofuránetanolt kapunk, 96—98°on olvadó színtelen kristályok alakjában. e) 12,2 g (0,0,35 mól) fenti módon kapott benzofuránetanol-származékot 115 ml afszolut piridinben oldunk és az oldatot —10° hőmérsékletre hűtjük. Részletekben hozzáadunk 22,3 g (0,12 mól) p-toluolszulfokloridot, ügyelve, hogy eközben a reakcióelegy hőmérséklete ne emelkedjék —.5° fölé. Az elegyet 0° hőmérsékleten körülbelül 15 óra hosszat állni hagyjuk, majd jeges vízibe öntjük. A kivált olajszerű terméket kloroformban oldjuk és az oldatot 0,5 n sósavolidattal való kirázás útján mentesítjük a meg jelenlevő piridintől. Ezután ,á kloroformos oldatot vízzel, semlegesre mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és bepároljuk. A maradékot éter és petroléter elegyéből kristályosítva 9,0 g p-toluolszulífonsav-i2-i[2-l(jp-etoxibenzil)-!2,,3^dihMro-,3-fhiídroxi^5--klór-3-lbenzotfuranil]-eti:lészteirt (az elméleti hozam 54%-a) kapunk 112—l!i3°-on olvadó színtelen kristályok alakjában. í) 2,5 g (0,0050 mól) fenti módon kapott p-toluolszulfonisiavésztert 30 ml (körülbelül 0,34 mól) morfolinnal 5 óra hosszat hevítünk 110° hőmérsékletű fürdőben, visszafolyató hűtő 5 alatt. Ezután a reakcióelegyet vákuumban, teljesen bepároljuk, a maradékhoz 20 ml benzolt adunk és újból bepároljuk; ezt az eljárást mindaddig ismételjük, míg az illékony amint teljesen el nem űztük. A maradékot víz és 10 éter elegyében oldjuk, az éteres fázist elkülönítjük, vízzel mossuk, majd 5—5 ml n kénsavoldattal kétszer extraháljuk. Az egyesített savas kivonatot tömény ammóniumihidroxidoldattal 9 pH-értekre állítjuk és az ennek során 15 oljaszerű alakban kiváló éterrel extraháljuk. Az éteres oldatot vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk, majd bepároljuk ós a maradékként kapott nyers bázist acetonban oldjuk. Az acetonos oldathoz éteres hid-20 rogénkloridoldatot adunk csekély feleslegben. A levált hidroklorid dörzsölés hatására kristályosodik. Acetonból történő átkristályosítás után 1,73 g 2-(p-etoxi!benzil)H2,,3-dil hidr 1 o-3-(2--mo:rfolinoetil)n5-kló(r^3-benaofuranol-hidroiklori-25 dot kapunk, amely 194—196°-on olvad (termelési hányad 79%). . 2. példa: 30 3,0 g (0,0060 mól) p-toluoliszulfonsavJ2-[2-.(p^eboxiifoenzi:l)^2,3-d;iihiidro-i3-hidrox! i-5-k | lór^3-Hbenzofuranil]-etilészítert — vö. 1. a)—e) példa — 20 ml (körülbelül 0,44 mól) pirrolidinnel 35 4 óra hosszat forralunk visszafolyató hűtő alatt. Ezután a reakcióelegyet vákuumban teljesen bepároljuk, 30 ml benzolt adunk hozzá és még egyszer teljesen bepároljuk. A maradékot víz és éter elegyében oldjuk, az éteres fázist elkü-40 lönítjük, vízzel többször mossuk, majd 10—10 ml n sósavoldattal háromszor extraháljuk. Az egyesített savas kivonatot tömény ammóniumhidroxidoldattal 9 pH mértékre állítjuk és az ennek során olajszerű alakban kivált bázist 45 éterrel történő kirázás útján extraháljuk. Az éteres kivonatot vízzel mossuk, vízmentes nátriumszulfáton szárítjuk és vákuumban bepároljuk. A maradékként kapott nyers 2-;(p-e'toxibe!nzil)J 2,BHdihid;ro J 34[!2-i(ilHpirrolidi,nil)-50 -etiil]H5-klór-3^aniZofuranolt éteriben oldjuk és az oldathoz éteres hidrogénkloiridoldatot- adunk csekély feleslegben. A kivált hidroklorid dörzsölés hatására kristályosodik. Aceton és éter elegyéből történő átkristályosítás után 2,0 g 55 2M(ip-etoxiibenzil)-i2,i3-dihidro-3-|[l2^(; l -ipirrolidiml) -, -etil]^5-iklór^3-ibenzafuranol-hidröklorMot (az . elméleti hozam 80%-a) kapunk, 196—'197°-on bomlás közben olvadó színtelen kristályok alakjában. . . ' 3. példa: 2,5 g (0,0lO5O mól) p-toluolszulfonsav-2-[2-(p-eitoxibenzil)H2,3^dihid!ro^3-hidroxi^5Jklór-3-
