158985. lajstromszámú szabadalom • Eljárás késői laskagomba (pleurotus ostreatua) termesztésére
158985 6 az alábbi általunk kidolgozott vizsgálati módszernek vetettük, alá. 100 ml térfogatú Ún. Erlemmeyer-féle lombikokat félig megtöltöttünk felaprózott kukoricacsutka nayagával, majd ennek közönséges vízzel való ímeginedvesítése és sterilizálása után elvégezzük .a vizsgálni kívánt gomba-tenyészettel való beolt ást. A csutka •anyagának szobahőmérsékleten való átszövése után a lombikokat kiürítettük, a goimíbafonalakkal átszőtt, majd újra felaprózott anyagot pedig — most már nem steril körülmények között — ún. Petri-csészékbe helyeztük. A gombátörzsek regenerálódó képességétől függően lehetett tapasztalni a Petricsészékbe helyezett anyagnak az újranövekedesnek indult micéliumo.któl történő kifehéredését. Jó gomibatörzsek esetében a bársonyos bevonat formájában jelentkező kifehéredés szabad szemmel is a csészébe helyezés után már másnap szembeötlő volt, három-négy nap alatt pedig a felaprózott anyag felülete egyenletesen kifehéredett. E micéliumképződés gyorsasága egyértelműen utal a regenerálódó képesség jóságára. Az ily módon kiválasztott és jó regenerálódó képességűnek ítélt tenyásztörzseklből ezután valamilyen ismert mikrobiológiai eljárással oltóanyagot állítottunk elő steril, körülmények között, mégpedig oly módom, hogy felaprított és csap-, vagy kutvízzel, esetleg valamilyen táípoldattal megnedvesített kukoricacsutkát oI-tot tunk be. A fentiek szerint előállított oltóanyaggal további — nemsteril — aprított kukoricacsutkát oltottunk be az ugyancsak általunk kidolgozott sokszorozási eljárás segítségével. Ennek során az oltóanyagot felapróztuk, és a tenyésztörzs tulajdonságaitól függően megfelelő tömegű nem steril aprított kukoricacsutkával kevertük öszsze, ugyancsak csapvíz, vagy valamilyen tápoldattal történő nedvesítés mellett. Az ily módon előállított keveréket célszerűen maximum v 12 cm-es rétegvastagságban tálcákra, fóliazsákiba, ládákba vagy egyéb tárolóedényekibe helyeztük, és enyhén bemyomkodtuk. Amennyiben a befogadó edényzet nem műanyagból készül, a nagyobb vízveszteség elkerülése céljából célszerű az edényzetet mű•ainyagfóliávail bélelni, magát a belenyomkodott keveréket pedig ugyancsak műanyagfóliával lazán letakarni. Lényeges, hogy a let lazán történjék, és ezáltal lehetőség legyen arra, hogy a víztartalom megtartása mellett a keverék levegővel is érintkezzék. Ezután, a sokszorozott anyagot 14—24 C° közötti hőmérsékletű, célszerűen 18 C° körüli hőmérséklettel rendelkező helyiségben tároljuk. A tárolási körülményektől függően rövidebbhosszabb idő alatt — kísérleteink szerint +18 C° esetén kereken két hét leforgása alatt — a gombafonalak a sokszorozott anyag keverékét egyöntetűen átszövi. Az átszövetés időtartama alatt az anyag öntözése tapasztalataink szerint szükségtelen. A teljes átszövetés lezajlása után az anyagot az előbbivel azonos módon újabb sokszorozási műveletnek vethetjük alá, vagyis az átszőtt anyagot felaprózott, de nem steril kukoricacsutkával keverhetjük öszsze, és az átszövetést újból megismételhetjük. E sokszorozási eljárás a gomba törzséinek regenerálódó képességétől függően, többször is végrehajtható, és így az eredeti keverékmenynyis-ég térfogatának többszöröse állítható elő. A sokszorozás eredményeképpen kapott — és gombafonalakkál átszőtt — anyagot ezután tetszés szerinti méretű és alakú formákba töltöttük enyhe nyomkodással. E formák megválasztása a termesztő helyiség megfelelő kihasználása, illetve a tárolási kapacitás optimális kihasználásának figyelembevételével történik. A formákba töltés után néhány nap múlva, de legfeljebb egy héten belül, a gombafonalak a formákba töltött anyagot összeálló szilárd tömbbé szövik át, amely a formákból könnyűszerrel kiemelhető. Természetesen, amennyiben a sokszorozásra használt edény már maga olyan méretű tömböket eredményez, amely a termesztő helyiség adottságainak, illetve a tárolási kapacitás optimális kihasználhatóságának követelményeit kielégíti, akkor újabb más méretű tömbök kialakítása fölösleges. Az ily módon létrehozott tömböket vagy blokkokat az ún. termesztő helyiségben való elhelyezés előtt (vagy adott esetben magában a termesztő helyiséglben) hideghatásnak célszerű kitenni. E hideghatás lehet természetes vagy mesterséges, időtartama pedig az alkalmazott hőfok függvényében állapítandó meg. Tapasztalataink szerint 0 C° körüli hőmérséklet esetében már három napos „hidegkezelés" kielégítő eredményre vezet. Vizsgálataink szerint a megfelelő módon előkészített tömbök e hidegkezelés nélkül is számottevő termést hoznak, de a termés lényegesen később és időben nagymértékben elhúzódva jelenik meg. A hidegkezélés befejeztével a tömböket termesztő helyiségbe: oly módon helyezzük el, hogy a tömbök között a termőtestek zavartalan. kifejlődéséhez, illetve a kifejlődött termőtestek szedésléhez szükséges térközök biztosítva legyenek. A hidegkezélés lezajlása után a termőre fordítás során a tömbök állandó nedvesen tartásáról gondoskodni kel. Tapasztalataink szerint termesztő helyiség céljára minden olyan helyiség alkalmas, ahol 5—17 C° közötti, előnyösen azonban 14 C° körüli hőmérséklet, és szórt fény biztosítható. E szórt fény természetes napfény hiányában mesterséges fényforrásiból is származhat. Az ily módon kezelt tömbökön a termesztő helyiség hőmérsékletének függvényében — kísérleteink szerint +14 C° hőmérséklet esetében kereken két héten belül — megjelennek a termőtest-kezdemények, amelyekből általában újabb egy hét leforgása alatt .piacképes termőtestek fejlődnek. Tapasztalataink szerint a termőtestek szedését késsel ajánlatos végezni. A termés a tömbökön több hullámban szokott megjelenni, melyek közül az első hullám adja 10 Í5 20 25 SO 35 40 45 50 55 60 3