158980. lajstromszámú szabadalom • Eljárás alifás difuncionális szulfonsavészterek előállítására
158980 9 10 III. táblázat A túlélési idő összehasonlítása Rauscher-leukérnitai esetében A táblázatban a kezelt és a kontroli-állatok túlélési idejét adtuk meg napokban a vírusfertőzés után. Feltüntetjük a túlélési idő %-os növekedését is (Kontrollcsoport = 100:%). A kezelést a megfertőzés után 10—12. napon végeztük. Orális dózis mg/kg 1. sz. vegyület Nap . Kontroll/kezelt % 14. sz. vegyület Niap Kontroll/kezelt % K. vegyület Nap Kontroll/kezelt % 3x5 32,5/34,5 1.12 36,0/40,0 111 3i2,5/34,:5 106 3x10 32,5/44,5 37,0/60,5 137 164 31,0/47,5 153 32,6/47,0 37,0/52,5 145 142 3x20 37,0/67,0 33,0/5.9,5 181 1:80 311,0/59,0 31,0/59,0 190 37,0/57,5 33,0/52,5 36,0/68,5 155 159 190 3x30 30,0/52,0 33,0/49,0 1:73 148 3í6,0/>60,0 >li6;7 30,0/59,5 33,0/29,0 36,0/712,0 198 88* 200 3x50 32,0/ 30,0/58,5 3i3,0/52,5 36,0/59,5 >200 1195 1!59 165 28,5/62,5 210 33*0/28,0 32,0/23,5 85* 73* * = toxikus hatás Az 1. és 14. sz. ta'láiknány szerint élőállítatt vegyülettel végzett „klinikai" kezelési kísérletek eredménye Rauschier-leukémiában, a K. vegyülettel összehasonlítva: Az egyszeri kezelés eredményei azt mutatják, hogy a találmány szerint; előállított, 1. és 14. sz. vegyületek a gyógyászatiban széles dózistartományban haszmálhaták fel. A vegyületek továbbá előnye, hogy toxieitásuk az ismert K. vegyületénél csekélyebb. A találmány szerint előállított új vegyületekkel (pl. az 1. és 14. sz. vegyületekkel) a következő kísértetet hajítottuk végre: Az állatokat Rausícher-leukéirnia vírussal fertőztük meg, a .megfertőzés után 10—12 nappal egyszeri dózisban valamely vizsgálandó vegyülettel kezeltük és a kezelés után hetenként meghatároztuk a perifériás vériben a csíratlartalmú sejtek számát. Ezután a 10 000 sejt/mtnv'-nél nagyobb sejtszámú, biztosan a patológiás tartományban levő állatokat újra kezeltük. Az állatok' állapotától függően az intratvitális kezelést kb. 8 hétig végezhetjük. A kísérlet során felhasznált hatóanyagd'ózisok az állatok „klinikai állapota", azaz az állat egészséges vagy beteges külseje, vitalitása, a fellépő súlycsökkenés és a lehetséges leukopenia szerint változtak. Az 1—3. ábrákon, a kísérletek eredményeit ismertetjük. Az 1. ábrán a' K. összehasonlító vegyülettel, míg a 2. ill. 3. ábrám a találmány szerint előállított 1. ill. 14. sz. vegyülettel végzett kísérletek adatait tüntetjük fel. 1. ábra: Pusztulási görbe <K. vegyület) 35 2. ábra: Pusztulási görbe ((1. sz. vegyület) 3. ábra: Pusztulási görbe (14. sz. vegyület) 40 45 50 55 60 65 Kihúzott görbe: Kontroll Szaggatott görbe: az 1. ill. 14. sz. vegyülettel végzett kezelés utáni adjatok Ordináta: n = kezelt áBatok száma Absacissza: megfertőzés után eltelt idő Függőleges vonal az aibsziGissza alatt: a kezelések száma (K vegyület: 20—20 mg/kg orálisan, 1. sz. vegyület: 30—^30 mg/kg orálisan, 14. sz. vegyület: 3 alkalommal 50—)50 mg/kg, majd 30—30 mg/kg orálisan). A függőleges vonaliak alatti számok jelenítése: 10 000 sejt/mm3 konoentráöiój'ú csíratar Halmú sejtekkel rendelkező állatok száma. Az ábrákból kitűnik, hogy az új vegyületek (pl. a 14. sz. vegyület) előnyös tulajdonságai (kisebb toxicitás és nagyobb terápiásán hasznosítható tartomány) következtében^az ezzel a vegyülettel, kezelt állatok túlélési ideje a K. vegyülettel kezelt állatokénál lényegesen nagyobb Az 1. sz. vegyülettel kezelt állatok esetében is jobb eredmények adódtak az összehasonlító vegyülettel elérihetőknél. Az. 1. és 14. sz. vegyületeik csekély toxieitásuk miatt laz ismert vegyületeknél nagyobb és hatékonyabb dózisban adhatók be. A K. összehasonlító vegyület nagyobb dózisalit ezzel szemben az állatok már nem tolerálják. 5