158954. lajstromszámú szabadalom • Eljárás salétromsav kinyerésére gázelegyekből
9 1580M 19 mel megvizsgáltuk, és mjeigojJé«?tülk. Niema mutatkozott látható romlás, és nem volt jelentős súlyváltözás. Ezekből az eredményeikből kitűnik, hogy a mordenitirészecisfcék elviselik az ismételt érintkezést salétromsavval még magasabb hőmérsékleten is. A fentebb ismertetett kísérletek alatt a regenerációs cáklusból távozó gáz az adiszorbenságy aljából egy szedő felső részén, majd hűtőn át áramlott, és végül a szabadítja távozott. A hűtőben keletkezett kondenzátum vdsszacsepegett a szedőbe. Az egyes ciklusokból összegyűjtött folyadék határozottan színezett erős salétromsav volt. A szín sárgától zöldön át barnáig változott, és utólagos kezeléssel nehezen lehetett eltüntetni. Ezután a vezetéket úgy módosítottuk, hogy a regenerációs gáz a szedő aljába áramlott, és vizet töltöttünk a szedőbe, hogy a regenerációs deszórbeált gáz átbuborékoljon a vizén. A kapott salétromsavat minden adszorpciós és regenerációs ciklus után megvizsgáltuJk, és színtelenndk találtaik. Ebből kitűnik, hogy előnyös a regenerációs "terméket vízzel érintkezésbe hozni kondenzálása előtt a visszanyert salétromsav színeződésének csökkentésére. 2. példa: Hasonló értékelő vizsgálatot végeztünk egy A típusú molekullaszitával adszorbensként az 1. , példában leírt berendezésiben és az ott ismertetett üzemi körülmények között. Az adszorbens névleges pórusmérete 5 Ä volt, és 3,1 mm átmérőjű golyókból állt. Az első ciklus alatt az adszorpciót 60 percig folytattuk anélkül, hogy nitrogénoxidofc mutatkoztak volna a távozó gázban. Az első regenerálást 204 C°on hajítottuk végre. További négy adszorpciós és regenerációs ciklust végeztünk az 5 A molekuilaszitla adszorbenssel. A harmiadifc adszorpciós ciklusban, a nitrogénoxidek áttörtek a távozó gázba Kb. 4 perccel azuitán, hogy friss gázt kezdtünk bevezetni az adszorpciós rétegbe. A negyedik ciklusban az áttörés tob. 3 perc elteltével kezdődött. Üjafolb adag 5 A molekulaszitát töltöttünk a készülékbe, és friss gázt vezettünk az adszorbens ágyba. Az első adszorpciós ciklusban 82 percig tartott míg a nitrogénoxidok áttörtek a távozó gázba, és tob. 90 percig, amíg a távozó gázban a nitrogendioxldtartaüoim 0,1 %-ot ért el. Ezeket a molakulaszitátoat 385 C°-on regeneráltuk vákuumban. Ezután a második adszorpciós ciklusban a távozó gáz nitrögéndioxid tartalma kb. 0,li%-toal kezdődött, mlajd gyorsan kb. 0,5%Hria nőtt. Egy másik kísérletsorozatot végeztünk 4 A molekulaszitát használva hasonló körülmények között. Az első 6 ciklust klb. 204 C° regenerálási hőmérséklettel hajtottuk végre. A letörés az adszorpciós ciklusban kb. 40 percről az első ciklusban kb. 13 percre csökkent a hatodik ciklusban. 5 3 A molekulaszitával azonos körülmények közlött végzett kísérletben az első adszorpciós ciklusban a távozó gázban nem sikerült nitrogénoxidokát kimutatni. Egy órai adszorpció után a sziták súlya 42 g-imial nőtt, ami csak 10 víz adszonpciójániak volt tulajdonatható. Nem mutatkozott semmi jele annak, hogy a 3 Á molékulaszita niteogénoxiddkiat adszorbeál. Deszorpció jele sem mutatkozott a sziták vákuumban 177 C°-ra való hevítésékor. 15 Ezekből az eredményékből világosan kitűnik, hogy az A típusú molekulasziták teljesen alkalmatlanok egy regenerálható rendszeriben nitrogénoxidoknak gázár arnokb ól való adiszorbe-20 altatására és. kinyerésére. 3. példa: 25 Két kereskedelmi forgalomban levő, különböző gyártmányú és a gyártó által savállóníak minősített mofekulaszitának értékeltük a használhatóságát a találmány szerinti eljárásban. Az egyik, Adsorbent 700Hnak nevezett anyagot 30 egy 70%-os salétromsavat tartalmazó pohárba tettük. Az oldat megsárgult, és a molekulaszita barna porrá esett szét. Ezután egy 58%-os salétromsavat tartalmazó pohárba tettünk Adsorbent 700-ait, mire az 25 percen-belül sziét-35 esett. A másik, AW 300 jelű anyag nem esett szét tömény salétromsavban, de az oldat kissé sárgás lett. Az AW 300 saválló molekuiaszitát megvizsgáltuk az 1. példában ismertetett berendezésben. Három ciklust végeztünk, és bár 40 a szita nem adszorbeált nitrogiénoxidokiat, 316 C°-ot meghaladó regenerációs hőmérsékletre és kb. 150 percre1 volt szükség ezeknek a szitáknak a regenerálására. A szita nitrogénioxidokat adszorbeáló kapacitásia kb. 2,65 s%-nlak bizonyult a betáplált gázzal való telítés előtti és utáni súly alapján. Ez a kapacitás igen kicsi, ha összehasonlítjuk a mordenitéval, amelynek a kapacitása kb. 8 s%, vagy az aktíivszénével, amelynek a kapacitása tob. 7,5 s!%. Noha az áktívszén jó teljesítményt mutatott a leírt készülékben, azt találtuk, hogy a szén egy részét az oxigén vagy a nitrogénoxidok oxidálják a regenerációs ciklus közben. Ismételt ciklusok után a szén jelentősen romlott, és alkalmatlanná vált hiasználatna. Nyilvánvaló, hogy a mordenit egyedülálló az adszorbensek közül, ha híg nitrogénoxidokat tartalmazó víztartalmú gázáramokban a nitrogénoxidok adszorfoeáíMsára kívánjuk használni. A mordenitot savállósága, nagy kapacitása nitrogénoxidok adszorbeálására, ellenállóképessiége ismételt adszorpciós és regenerációs ciklusoknak és teljes regenerállhatósága viszonylag alacsony hőmérsékleten egyedülálló adszorbenssé avatják a tlalál-65 many szerinti eljárás céljaina. S
