158932. lajstromszámú szabadalom • Mikrohullámú, közvetlen mutatósdielektrométer

MAGTÁR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1968. I. 24. (SE—1402) Közzététel napja: 1970. XII. 05. Megjelent: 1972. II. 29. 158932 Nemzetközi osztályozás: G 01 r 27/26; G 01 n 27/02 Feltalálók: Pungor Ernő dr. egyetemi tanár, B. Nagy Sándor dr. tud. főmunkatárs, Mfejihüöel Tamás elektromérnök, Szabó Géza elektromérnök, tud. munkatárs, Tulajdonos: Szerves Vegyipari Kutató Intézet, Budapest Mikrohullámú, közvetlen mutatós dielektrométer 1 A találmány tárgya mübnotiullemiu dielektrométer, amely alkalmas a dielefetrornios veszteség közvetlen mérésére és ezáltal viegyi viZsgálatok gyors elvégzésére. ~ • . ' A találmány szerinti megoldású műszer olyan mikrohuillámon történő veszteségi tényező mérésére alkalmas, amelynél a vizsgálanidó anyag konzisztenciája tetszőleges lehet, tehát a műszer használható lapok és fóliáik közvetlen mérésére, valamint porok ill. folyadékok mérőaelláklban történő méréséne is. Másrészt a műszer alkalmazható folyamatos veszteségi tényező mérésére is. A dielektrometrikus sajátságoknak nagy fmefcvienetián történő mérése Drude óta, tehát a sízázadtfortiulő óta foglalkoztatja a szakelmbereket. Drude „hullám mödszerfe" azon az alapon méri meg egy anyag dielektromos állandóját (a továbbiakban; DK), hogy egy parallel drótvezetéken (Letíher vezeték) határozza meg az álló hullámok huláimhosszát egyszer levegőben és azután a kérdésies anyagiban. A klasszikus Drude módszert Schmidt módosította a modern niagyfrefavencjiás tadhniíka segítségével. Sdhwiann a párhuzamos vezetékiek mentén a feszültség maximumokat erősben csillapító vizsgáfljamdó anyagiok esetén már nem tudta élesen indikálni, ezért a maximumok indukálása helyett a rezonancia görbéből következtetett az anyag dlielaktromos sajátságaira. Huber és Bartmutih a korábbi Leeher vezetékiét kábelei helyéfflíesíteittte és a vizsgálandó anyagot a koaxiális vezeték belső vezetékére és az árnyékoló köpeny közé helyezte el. Borgnís 5 üreg rezonátor elvién felépült műszert alkalmazott jnikrohuUámú díielektrométer gyanánt. Blieadtíl és Maltmístaidt . a szuszoeptenciáwal történő menés egyik érdekes példáját szolgáltatta. Az üreg rezonátor niagy frekvenciás ener-10 giét tartalmiazó terébe jutatta a vizsgálandó anyagot és, az ezáltal bekövetkezett' frefcviencita eltolódást mérte frekvencia sttiandiarddál való ösfszebasonHítás útján. Az eddig isimért misrohuliámú dielriktiromé-15 terek egy része pl. a Drude készüléke egyáltalán nem alkalmas veszteségi tényező méréséne, még a módosított kiviteli formáiban sem. A koaxiális elvien felépült készüMkek (pl. a Rhode-Schwarz, Wiss.-techn. WedkstEtten;' Dtezide-20 kámeter Typ DK 08, Verlusitfakitor-Miessbrücke, Typ VKB.) olyan rendiszerű műszerek, amelyéiben a vizsgálandó anyagot koaxiális vezeték külső és belső elektródái közé helyezik és egyöntetűen a hátrányuk, hogy csak olyan 25 anyagok vizsgáOlattána alkalmasak, amelyek a koxaiális vezetékbe beönrtibatők viaigy baszórlhatók. Ugyancsak hátirányként lőhet megemlíteni a koaxiális vezeték elméletéből ismert egyérteU 30 mű összefüggésit, amelynek értelmében a koa-198932