158890. lajstromszámú szabadalom • Bélés olvasztott témeket egymagukban vagy olvasztott sókkal együtt tartalmazó elektrolizáló, újraolvasztó és egyéb hasonló kemencékhez

3 158890 4 A találmánynak az a feladata, hogy ezeket a hátrányokat teljesen vagy legalábbis messzeme­nően korlátozza és alumínium elektrolitikus elő­állítására és újraolvasztására használt, nevezett típusú kemenoék szerkesztésénél olyan intézke­déseket tegyen, melyek a folyékony fém elszi­várgását megakadályozzák. A találmány szerint a feladatot úgy oldjuk meg, hogy az olvasztókádak inkoherens állapo­tú szilíciumkarbidból álló védőrétegekkel ren­delkeznek, amelyeket az építőanyagrétegek kö­zött helyezünk el. Meglepő módon azt találtuk, hogy az inkohe­rens állapotú, azaz por- vagy szemcsealakú szi­líciumkarbid kötőanyag nélkül, még nagyon vé­kony rétegben és a szokásos szemcsenagyság­ban is, az oldott fém, különösen oldott alumí­nium számára áthatolhatatlan akadályt jelent, mégha az elektrolitikus fürdővel, pl. olvasztott kriolitsókkal össze is van keverve. Elegendő a mindenkori olvasztókádat felépítő rétegek közé ebből az anyagból álló rétegeket helyezni és/ vagy a szilíciumkarbidot a téglák és/vagy szén­tömbök közötti résekbe tölteni, hogy az alumí­nium átszivárgását és az ezzel járó vesztesége­ket elkerüljük. A gyakorlatban ilyen rétegek előállítását in­koherens szilíciumlkarbidnak a kemencefenék rétegei közé szórásával és az olvasztókád oldal­falaiban erre a célra hagyott résekbe töltésével végezzük. Azt találtuk, hogy 1 cm-es vagy vastagabb rétegek egyértelműen hatásosak, ám kitűnt, hogy már nagyon vékony rétegek (pl. 1 mm-es vagy vastagabb) is ugyanolyan meglepő hatást fejtenek ki. A kétpólusú elektródos többcellás elektrolizá­lókemencék esetében, amelyek szénolvasztókád­ja teljesen különleges anyagból, mint pl. szilí­ciumnitriddel kötött szilíciumkarbidból álló tűz­álló téglákkal van kibélelve, a poralakú vagy granulált szilíciumkarbidréteget előnyösen a belsőbélést képező tűzálló téglákból álló réteg és a szomszédos szénréteg közé helyezzük. A szokásos katódos olvasztókádas elektrolizálóke­mencéknél a por alakú és szemcsés szilíciumkar­bidból álló réteget a széntömbökből vagy dön­gölőmasszából álló réteg körül és alatt he­lyezzük el, ügyelve arra, hogy a katód vasru­dakat elektromosan ne szigeteljük. Ez azonban könnyen elérhető, mivel a tapasztalat szerint azok a zónák, amelyekben az alumíniumveszte­ség a legnagyobb és amelyek ezért a kemencé­ben leginkább védelemre szorulnak, az olvasztó­kád fenekének peremén elhelyezkedő zónák, az­az azok a helyek, amelyek a fenékrészt az oldal­falakkal kötik össze. Például az alumíniumot újraolvasztó kemencékben a szilíciumkarbid­porból vagy -granulátumból álló védőréteget a tűzálló téglák első rétegének külső oldalára helyezzük, azaz arra az oldalra, amely az olvasz­tott fémmel közvetlenül érintkezik. A csatolt rajzokon a találmány két kiviteli alakját ábrázoljuk sematikusan csupán nemkor­látozó példák gyanánt, ahol az 1. ábra egypólusú elektródokkal (anódok) és katód fenékkel dolgozó, szokásos alumínium elektrolizálókemence olvasztókádjának a hossz­irányú tengelynek megfelelő hosszmetszete, 2. ábra az 1. ábra szerinti katódos olvasztó­kád keresztmetszete nagyobb léptékben, 3. ábra többcellás kemence olvasztókádjának axiális hosszmetszete, 4. ábra a 3. ábra szerinti olvasztókád kereszt­metszete. Az 1. és 2. ábra jelölései a következők: (1) a külső vasköpeny, (2) az előégetett antracittöm­bök, (3) az olvasztókád oldalfalai, ugyancsak elő­égetett antracitból, (4) „in situ" égetett antracit­döngölőmassza, (5) vas katódrudak, (6) szilícium­karbidporból vagy -szemcsékből álló közbenső réteg, amelyet a jobb megértés kedvéért nem léptékhelyesen ábrázolunk, hanem nyilvánva­lóan vastagabban, mint kellene. Az 1. és 2. áb­rákon ábrázolt típusú, alumíniumot előállító, szokásos elektrolizálókemencéknél célszerű a szilíciumkarbidport vagy -granulátumot az egyes széntömbök között, azok legalsó részén, azaz a rajzon (7) jelű helyen is elhelyezni, és azt a (4) széndöngölőmasszával lefedni úgy, hogy a tartó rendelkezzen a szénből készült rész kí­vánt folytonosságával. (8) a széntömbök és a döngölőmassza kötési helye, míg (9) az agyag­téglából készült alap és oldalszegély. A 3. és 4. ábrákon (10) a szilíciumkarbidporból vagy -gra­nulátumból álló réteg, (11) a különleges tűzálló anyagból álló belső bélés, (12) az olvasztókádat magában képező, döngölőmasszából vagy töm­bökből álló szénréteg, (13) a külső szigetelőré­teg (tűzálló és/vagy hőszigetelő), (14) vasköpeny. Példa A találmány szerinti védőréteggel és a 3. és 4. ábrák szerinti olvasztókáddal felszerelt, alu­mínium elektrolitikus előállítására szolgáló többcellás kemence több hónapon keresztül üze­melt. Ezután a munkaperiódus után fenékre­pedéseket állapítottunk meg, a kemence szét­szedésénél még bizonyos elektrolitveszteség is mutatkozott. Ám kiderült, hogy ez utóbbi a szén­réteg és a külső sziegetelés között megdermedt, míg az olvadt alumínium meglepő módon nem szivárgott keresztül a granulált szilíciumkar­bidrétegen. További hasonló vizsgálatokat végeztünk ka­tódos olvasztókádban egypólusú elektródokkal dolgozó, szokásos elektrolitikus alumíniumke­mencékkel és újraolvasztó kemencékkel, sőt hi­bás szerkezetű kemencékkel is, a kapott ered­mények minden esetben igazolták a találmány tárgyának kifogástalan hatásosságát. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom