158885. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fenilszalicilsav-származékok előállítására

3 és ezt követő szűréssel, vagy valamely folyadék­kal, mint petroléterrel, hexánnal vagy vízzel végrehajtott kicsapással és ezt követő szűréssel különíthetjük el. A (IV) képletű vegyületet ezután (V) képletű vegyületté, 4-(4-fluorfeml)-ienollá alakítjuk. Az acil (pl. O-benzoil) csoport eltávolítását és a sza­bad hidroxil-csoport kialakítását szolvolitikus úton végezzük. A „szolvolízis" megjelölésén nemcsak a vizes reakcióközegekben végbemenő, és általában „hidrolízisnek" nevezett reakciókat értjük, hanem a lényegében vízmentes körülmé­nyek között lefolyó acidolízises reakciókat is. A szolvolízist savas, semleges vagy báziikus kö­rülmények között hajthatjuk végre. Semleges körülmények esetén a kiindulási anyagot vízzel, és szükség esetén valamely oldószerrel elegyít­jük, és az elegyet a hidrolízis végbemeneteléig állni hagyjuk. A legtöbb esetben előnyösen já­runk el úgy, hogy a reakcióelegyet 100—250 C° közötti hőmérsékletre melegítjük, és a reakciót autoklávban végezzük. A reakciót teljesebbé te­hetjük, ha a kiindulási anyagra számítva fölös­legben vett mennyiségű vizet alkalmazunk. Ha oldószer jelenlétében dolgozunk, célszerűen víz­zel elegyedő protikus oldószereket alkalma­zunk. Ilyen anyagok pl. a rövidszénláncú alka­nolok mint metanol vagy etanol, továbbá a ben­zilalkohol. Az acil-csoportokat (célszerűen benzoil-esopor­tot) savas hidrolízissel is eltávolíthatjuk, amikor a kiindulási anyagot valamely vizes savval ele­gyítjük. A reakciókörülmények széles határok között változtathatók, célszerűen azonban 10— 50'%-os savoldatot alkalmazunk, és a reakciót szobahőmérséklet és az elegy visszafolyási hő­mérséklete közötti hőfokon 1—24 órán át vé­gezzük. A reakcióelegy szükség esetén a reak­ció szempontjából közömbös oldószert is tar­talmazhat. E célra mind vízzel elegyedő, mind vízzel nem elegyedő oldószerek felhasználhatók, célszerűen az előbbieket alkalmazzuk. Vízzel elegyedő oldószerekként protikus oldószereket, mint rövidszénláncú alkanolokat, benzilalkoholt, vagy vízzel elegyedő szerves savakat haszná­lunk. A hidrolízist szerves vagy szervetlen savak jelenlétében hajthatjuk végre. Előnyösen erős savakat, mint sósavat, kénsavat vagy p-toluol­szulfonsavat alkalmazunk, a sav minősége azonban nem döntő tényező. A hidrolízist sav helyett bázis alkalmazásá­val is végrehajthatjuk. Előnyösen 10—30%-os lúgoldatot alkalmazunk, és a reakciót szobahő­mérséklet és az elegy visszafolyási hőmérsékle­tei közötti hőfokon 1—4 órán át végezzük. A reakcióelegyhez a reakció szempontjából kö­zömbös, vízzel elegyedő vagy vízzel nem ele­gyedő oldószert is adhatunk. Ilyen oldószerként előnyösen rövidszénláncú alkanolokat vagyben­zil-alkoholt alkalmazunk. A reakcióban bázikus anyagként célszerűen nátriummetilátot, kálium­butilátot vagy valamely erős szervetlen bázist, 4 mint nátriumhidroxidot, káliumhidroxidot vagy nátriumkarbonátot alkalmazunk, a bázis minősé­ge azonban nem döntő tényező. Az így előállított 4-<(4-ifluorfenil)-ífenolt (la) kép-5 létű 5-(4-fluorf enil-)szalicilsavvá alakítjuk (azaz olyan képletű vegyületté, ahol A hidrogénato­mot jelent). Az átalakítást karboxilezési reak­cióval végezhetjük el, pl. 4-(4-fIuorfenil)-fenolt valamely bázikus katalizátor jelenlétében szén-10 dioxiddal reagáltatunk. Katalizátorként nát­riumhidroxidot, káliumhidroxidot vagy nátrium­karbonátot alkalmazhatunk. A karboxilezési reakciót a reakcióelegy fagyáspontja és olyan hőmérséklet között hajthatjuk végre, ahol sem 15 a reagensek, sem a termék nem szenvednek nemkívánatos bomlást. A legkedvezőbb eredmé­nyeket 100—250 C°-os hőmérséklethatárok kő­zött kapjuk. 20 Az eljárás utolsó lépésében az 5-(4-fluorfeml)­-szalicilsavat valamely acetilezőszerrel reagál­tatjuk. Acetilezőszerként a találmány szerint ketént, vagy valamely (VI) általános képletű ve­gyületet alkalmazhatunk — ahol X valamely 25 HX sav anionja. Az X anion jelentése pl. a kö­vetkező lehet: klorid, bromid, fluorid, azid, fe­noxi, 2,4-dinitrofenoxi, fenilmerkapto, p-nitro­fenilmerkapto, dmidazolil, alkoxi (pl. metoxi. propoxi, butoxi és hasonlók), hidroxil, karbodi-30 imidoxil, alfa-béta-telítetlen alkánoxi (pl. vinil­oxi, alliloxi, izopropeniloxi és hasonlók), alifás aciloxi (pl. acetoxi, propionoxi és hasonlók), al­koxikarbamiloxi, szerves foszfát- (pl. alkil-ifosz­fát vagy dialkilfoszfát), dialkilarzeno-, szulfon­oxi (pl. -OSO3-), cianoalkoxi, vagy kvaterner 35 ammóniumsók mint pirrolínium és hasonlók. Acetilezőszerként célszerűen ketént alkalma­zunk, továbbá olyan (VI) képletű vegyületeket, ahol X jelentése klorid (acetilklorid), bromid (acetilbromid), acetoxi (ecetsav^anhidrid) vagy izopropeniloxi (izopropenilacetát). A legmegfe­lelőbb acetilezőszerek alkalmazása esetén az 5-(4-fluorfenil)-acetilszaIicilsav viszonylag gyors reakcióival állítható elő. Az acetilezést a reak-45 ciót meggyorsító savas vagy bázikus katalizá­torok jelenlétében is végrehajthatjuk, eljárha­tunk azonban úgy is, hogy katalizátort nem al­kalmazunk. Bázisos katalizátorokként előnyösen trietilamint vagy piridint, míg savas katalizá-5" torokként előnyösen kénsavat, foszforsavat, bór­trifluoridot, bórtrifluorid-higanyoxidot, p-toluol­szulfonsaviit, trifluorecetsavat, nátriumacetátot, nátriumformiátot, ioncserélő gyantákat stb. al­kalmazunk. Legcélszerűbben piridint, kénsavat 55 vagy bórtrifluoridot használunk fel. A reakciót célszerűen oldószer jelenlétében hajtjuk végre, amely nem acetileződik gyorsan. Ilyen oldószerek pl. a piridin, benzol, toluol, di-60 metilformamid, aceton, széntetraklorid, kloro­form, metilénklorid, ecetsavanhidrid és ecetsav. A reakciót a rendszer fagyáspontja és egy olyan hőmérséklet között hajtjuk végre, ahol 65 sem a kiindulási vegyület, sem a végtermék nem 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom