158836. lajstromszámú szabadalom • Eljárás egy ariloxialkánsavnak és sóinak előállítására

5 egy (4-ibifenili.loxi)-n-pen.til-malonsav-dialkiIészternek ill. {4-to,ifenililoxi)-n~pentil-ciánsav-alkilészternek alkoholos vagy vizes-alkanolos káliMggal vagy nátronlúggal, mérsékelten felemelt hőmérsékleten történő hidrolízise és a 5 reakció elegy ezt követő megsavanyítása útján állíthatjuk elő. A találmány szerinti eljárás e változatának egyik kiviteli alakja esetében az említett dikarbonsav valamely funkcionális származékát, pl. valamely fentebb már említett 10 rövidszénláneú dialkilészterét vagy nitrilalkilésZterét, vagy akár pl. e dikarbonsav dini'triljét egy víztartalmú ásványi savval hevítjük amikoris a hidrolízis útján képződő dikarbonsav az adott reakciókörülmények között közvetlenül 15 a 2~(4-bifenililoxi)-heptánsavvá de'karboxileződik. Víztartalmú ásványi savként erre a célra pl. GO—70%-os kénsav vagy zárt edényben való dolgozás esetén tömény sósav alkalmazható, amelyhez valamely szerves, víziben oldódó vagy „„ vízzel elegyedő, megfelelő forrpontú oldószert, pl. ecetsavat is adhatunk. A 2H(4^bifeniiiloxi)-Jheptánsavnak és sóinak az előállítása a találmány szerinti eljárás egy to- 25 väbbi változata értelmében oly módon is történhet, hogy a p-feriilfenol valamely alkálifémsóját a 24hidroxi-Jheptánsav 24iidroxilesoporton képezett reakcióképes észterének valamely sójával reagáltatjuk, kívánt esetben a kapott 2- ..0 -(4^bifenililoxi)-neptánsav-sóból a savat felszabadítjuk és/vagy ez utóbbit, vagy cserebomlás útján közvetlenül az elsődlegesen kapott sót egy (más) szervetlen vagy szerves bázissal képezett sóvá alakítjuk át. A reakció előnyösen g valamely oldó- ill. hígítószerben, pl. rövidszénláncú, adott esetben víztartalmú alkanolban, mint etanolban vagy butanolíban, vagy pedig dimetilformamidban, kto. 80°-tól a reakcióelegy forrpontjáig terjedő hőmérsékleten folytatható .le. A kiindulóanyagként szükséges sókat a szabad p-ifenilfenolból ill. a szabad savból előnyösen in situ képezzük, pl. valamely alkálifémalkoholátnak, alkálilhidroxidnak ill. alkálifémhidridnek (attól függően, hogy reakcióközegként vízmentes alkanol, víztartalmú alkanol vagy dimetilformamid kerül-e alkalmazásra) a hozzáadás útján. A 2-hidroxiheptánsav reakcióképes észtereiként pl. a haiogenidék, arénszulfonsav- és alkánszulfonsavészterek jönnek tekintetbe; ilyen ismert vegyületek példáiként a 2--bróm-heptánsav és 2-klór-heptánsav említhetők. A 2-(4~bifenililoxi)-heptánsav kívánt esetben előállítandó sóiként gyógyászati hatóanyagként történő felhasználás céljaira általában az olyan sók jönnek tekintetbe, amelyek kationja a szóbajöhető adagolási mennyiségekben nem mutatnak biológiai hatást vagy valamely kívánatos saját biológiái hatássál rendelkeznek és ame- 60 lyeknek a gyomor- ill. béltartalomban való oldhatósága biztosítja a vegyület kellő felszívódását. Az e követelményeknek meg nem felelő, de pl. jól kristályosítható sók adott esetiben a gs 6 sav tiszta állapotban való előállítása céljaira vagy más sók előállítása esetén közbenső termékként lehetnek hasznosak. A találmány szerint előállítható 2n(4-ibifenililoxi)-1

heptánsav sóiként különösen az alkálifémsók, mint a káliumsó, litiumsó és elsősorban a nátriumsó, továbbá a földalkáli- és földfémsók, mint a kalciumsó, magnéziumsó ill. alumíniumsó, valamint az ammónkimsó, a primer, szekundér vagy tercier alifás vagy izociklusos bázisokkal, továbbá a szekundér vagy tercier heterociklusos bázisokkal, pl. etilaminnal, triejálaminnal, 2-aminoetanollal, 2,í2'-i:minodietanollál, 2-di:metilarnino-etanollal, 2-dietilamino-etanollal, etiléndiaminnal benzilaminnal, p-amincbenzoesav-dietilaminoetilészterrel, pirrolidinnel, piperidinnel, morfolinnal, 1-etilpiperidinnel 2-piperidino-etanollal, valamint bázisos ioncserélőkkel képezett sók alkalmasak gyógyászati célokra. A sók előállítása általában oly módon történhet, hogy a savat erre alkalmas oldószerben, pl. metanolban a megfelelő bázissal elegyítjük, adott esetben a kicsapódott sót szűréssel elkülönítjük, vagy pedig a só oldatát bepároljuk. Szabad bázisok helyett a sóképzéshez e célra alkalmas oldható karbonátok, pl. nátrium- vagy káliumkarlbonát vagy -hidrogénkarbonát is alkalmazhatók. Az olyan sók, amelyek az alkalmazásra kerülő oldószerben viszonylag kevéssé oldódnak, cserebomlás útján is előállíthatók, a sav valamely más sójának a bázis egy erre alkalmas sójával való reagáltatása útján. A 2-í(4-difenililoxi)-meptánsav és sói — amint ezt fentebb már említettük — orális vagy rektális úton kerülhetnek beadásra. A napi adagok 50 és 500 mg között lehetnek felnőtt személyek esetében. Az egyes adagolási egységek, mint drazsék, tabletták, végbélkúpok, a hatóanyagot előnyösen 15—-250 mg mennyiségben (pl. 50 vagy 1O0 mg savat vagy ennek valamely sóját) tartalmazhatják; a gyógyszerkészítményekben sóként mindenkor valamely gyógyszerészeti szempontból elfogadható szervetlen vagy szerves bázissal képezett sót alkalmazunk. Orális alkalmazásra szolgáló adagolási egységekiben a hatóanyagtartalom előnyösen 10% és 90% között lehet. Az ilyen adagolási egységek előállítása céljából a hatóanyagot pl. valamely szilárd por alakú vivőanyaggal, mint tejcukorral, répacukorral, szorbittal, mannittal, keményítőfélékkel, mint burgonyakeményítővel, kukorioakeményítővel vagy amilopektinnel, továbbá laminária^porral vagy citrusvelőporral, cellulózszármazékokkal vagy zselatinnal kombináljuk, adott esetben símítószerek, mint magnézium- vagy kalciumsztearát vagy polietilénglikolok hozzáadásával és ezt a keveréket önmagában ismert módon tablettákká vagy drazsémagokká alakítjuk. Ez utóbbiakat pl. tömény cukoroldattal vonjuk be, amely még ol. arábmézgát, talkuimot és/vagy titándioxidot is tartalmazhat; alkalmazhatók bevonóanyagként illékony szerves oldószeiiben vagy oldószer-3