158827. lajstromszámú szabadalom • Feszítőelemből, rögzitőelemből és hüvelyből álló rögzítőcsap

158827 3 4 amelyet átdugásos szerelési eljárásként ismernek. Énniél az eljárásnál az építőelemben és a falazatibán egy munkafolyamattal készítik ©1 a furatot. A furat átmérője azonos a rögzítőcsap átmérőjével, illetve a hüvely átmérőjével. A rögzítőcsap ez esetiben az építőelem elvétele nélkül az építőíelernen át vezethető a falazatba és a rögzíítőesap hüvelye a furatba való bevezetés után szétfeszíthető. Bár az átdugásos szerelés jelentős időmegtakariítássial jár, azonban az a hátránya, hogy a rögzítőeiem (kisebb átmérőjű, mint a hüvely miéireitének meglfelelően kifúrt lyulk és így a rögzítés során az építőelem a furatbőségmek megfelelően oldalirányban elmozdulhat, illetve ennek kiküszöböléséne további járulékos elemeikét kall alkalmazni. Igen nagy hátrányt jelent azonban az, ha a csap a faliban kiképzett furatban mélyebben kerül elhelyezésre, mint a hüvely hossza. Ez különösen ajkkor fordul elő, ha a csap elhelyezése során számolni kell azzal, hogy a hüvely szétfeszítésével a furat széle kiitöradezik. Egy mélyebben bevezetett hüvely esetében a rögzítőielam ez esetiben nem támaszkodik a furat falára, úgy, hogy a rögzítőeileirniei hajlítási igénybevételek: érik. A hajlítási igénybevételeik ugyan kiküszöbölhetők azzal, hogy a rögzítőeiieimet szilárdabb anyagból készítik. Ez a lehetőség is korlátozott, mivel az elérhető fcihorgonyzásá erő különösen poirőz anyagoknál, mint téglafalazat, nem túlságosan nagy és ez esetben előfordulhat, hogy a rögzítőcsap az őt körülvevő failanyaggial egyszerűen kitörik. A találmány célja egyszerűen elhelyezhető, nagy kiihorgonyzási erőt biztosító rögzítőcsap kialakítása, amely a felsorolt hátrányokat kiküszöböli. A találmány kitűzött célját azzal éri öl, hogy a irögziítőeileimnek a hüvely szétfeszítése ultán a hüvelyből Málló részének külső átmérője azonosan van a szétfeszítetlen. hüvely átmérőjével kiképezive. A rögzítőeiem így két küiíönlböző átmérőjű szakasszal rendelkezik és ezáltal elérhető, bogy a hüvely és a rögzítőelemnek a hüvelyből fcinnmarádó része azonos átmérővel rendelkezik. Ezzel az ismert feszi főcsapok hátránya kiküszöiböilődlik. Az építőelem rögzítése a találmány szerinti rögzítőesiappal az áíidiuigásoG s-Zarelési móddal elvégezhető és ugyaniaíkikioír a rögzítőelteim, például csavar, mentes minden hajlító igénybevételtől. Bár a találmiány szerinti rögziítőesiap feszítőelemie különleges, kiképzésű, mégis számos előnyét ez nem befolyásolja és ennék kiküszöbölésére a találmány szerinti rögzítőcsiapot mindjárt a hozizátairtozó rögzítőelamimiel gyártanák le és a nöigzítő'csapot a rögziítőélammiel együttesen, egy egységként kell árusítani. A rögzítőelem nagyobb átmérővel ellátott része nagyobb húzóiigénybevételt enged meg, mint a hüvelybe nyúló rész. A nagyobb átmérővel felvehető húzóerők természetesen mindig nagyobbak, mint a rögzítőcsap Mhorgonyzó ereje a környező anyaghoz viszonyítva, és ez esetben a falazat túlterhelése is bekövetkezhet. Ennék kiküszöbölésére a találmány szerint a rögzítőelemnek a hüvelybe nyúló része a hüvelyből kiálló részéhez viszonyítva nagyobb szilárdsággal is kialakítható. Így például a szilárdság a rögzítőelem azon szakaszán, amely a hüvelybe nyúlik utólagos hőkezeléssel, például .edzéssel növelhető. A találmány egy további ismérve szarint a rögzítőeiem bét résziből van kialakítva, amelyekiből az egyik a hüvelyen kívül marad, míg a másik a hüvelybe nyúlik és az utóbbi rész nagyobb szilárdságú anyagból készül, mint az első. Ez esetben a találmány szerint a rögzítőeleimnek a hüvelybe nyúló részének húzószilárdsága kb. akkora, mint a rögzítőelamnefc a hüvelyből Málló nagyobb átmérőnek megfelelő rögzítőélemirész szilárdsága. Ezáltal biztosítható, hogy a rögzítőelemnek a hüvelybe nyúló része azonos húzóerőknek tud ellenállni, mint a másik része. A találmány szerinti rögzítőcsap esetében a faliban kiképzett furat teljes egészében ki van töltve. A rögzítőiálem felfekszik a furat falláina és így mentesítve van miniden hajlító igényibevételtől, így elmaradhat a túlzott rögzítés, amely a hajlító igénybevételek kiküszöbölését célozná. Ha mégis bármilyen oknál fogva hajlító igénybevétel lépne fel, például a furat szélének kitöredezése esetén, úgy előnye a találmány szerinti rögzítőcsapnak, hogy a rögzítőelem éppen ezeken a kriiitlikus helyeken nagyobb keresztmetszetű és ezáltal nagyobb hajlíitóiigényfoevételék felvételéire alkalmas. Ez iákkor is előnyt jelent, ha a rögzítőeiem messze kinyúlik a falból és a hajlító igénybevételit előidéző terhelés ugyancsak távol a faltól támad.. Ezen kívül a rögzítőeiem a rögzítendő építő el emlben kiképzett furatot is teljes egészében kitölti. Ennek következtéiben a találmány szerinti rögzítőcsap nagyobb erők felvitelére alkalmas, mint a kisebb átmérőjű, eddig ismert rögzítőelem. Előnyt, jelent ez a rögzítőeiem hüvelybe való bevezetésénél is és ezen túlmenően a feszítőelemlbe való becsavarásraáíl is, ugyanis a rögzítendő építőelem furatának oldalfalai kellő vezetést biztosítanak. Ez a találmány szerinti megoldás biztosítja azt is, hogy a találmány szerinti rögzítőcsaip a falban kiképzett furatban tetszőleges mélységiben elhelyezhető, anélkül, hogy különleges, a hüvely tengelyirányú eltolását gátló rögzítőelomeket kellene használni, így a legegyszerűbb módon biztosítható, hogy a rögzítőelemek: falból kiálló része a követelményeknek megfelelően elhelyezhető legyen. Ez különösen bamlökihurkolat esetéiben nagy jelentőségű. A homlokzat burkoláshoz 10 15 20 25 30 35 4ü 45 50 55 60 2