158800. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 1-fenoxi-2-hidroxi-3-alkilaminopropánok előállítására
158800 d) Egy könnyen eltávolítható védőesoportnak egy VI általános képletű vegyületből való lehasításával — ebben a képletben R és Rx—R 3 az I általános képletben definiált jelentésű, G pedig könnyen hidrolitükusan lehasítható cso- 5 portot, például acetälcsOjportot jelent. e) Egy védőcsoport lebasítása egy VII általános képletű vegyületből •— ebben a képletben R és Rx—iR 3 a fenti jelentésű, V pedig könnyen lehasítható csoportot, pl. benzil- vagy acetil- 10 csoportot jelent —. f) Egy VIII általános képletű oxazolidi.ionvagy egy IX általános képletű karbamid-származék hidrolízise — ezekben a képletekiben R 15 és Rx—R3 az I képletben definiált jelentésű, míg R4 és R 5 azonosak vagy különbözők, és alkilcsoportot, előnyösen kevés szénatomos alkut, ar alkilcsoportot vagy árucsoportot, előnyösen fendlcsoportot, jelentenek — például erős nát- 20 von- vagy kálilúggal. A IX általános képletű karbamidszárimazékok akár egyszerűen pirolizálhatók is. Az I általános képletű vegyületek előállítása- 25 ra további lehetőségek is adódnak oly módon, hogy olyan kiindulási vegyületeket, amelyekben már megvan az l-fenoxi-2-hddroxi-3-alkiiamino-ipropán-szerkezet, de imég hiányzik az Rx—R 3 szubsztituensek egyike, illetve az csak 30 előfutárja alakjában /van meg, a hiányzó szubsztituensnek a benzolgyűrűbe való bevezetésével vagy a benzolgyűrűn levő sztubsztituens-előfutárnak a kívánt Rí, R2 vagy R 3 szubsztituenssé való átalakításával átalakítunk az I általános 35 képletű végtermékekké. Így például g) egy X általános képletű vegyületet — eb- 40 ben R, R2 és R 3 az I képletben definiált jelentésű, A pedig egy szokásos módszerek szerint az I képletű vegyületben definiált Rj-Jcsoportta átalakítható csoportot, mint például egy aldehidcsoportot (redukálva —CH2—OH-esoporttá ala- 45 kul), —COtNHjä vagy —JCH=NOH-esoportot (víz lebasadásáival cianoesoporttá alakul), halogénalkilcsoportot {alkálicianiddal, ammóniával vagy vízzel a —i(CH2) x —JCN, -J(:CH 2 ) X —NH 2 vagy —i(CH2 )x-^OH — x = 1—3 — szulbsztituensekké 5Q alakul), nitpocsoportot (redukcióval aminocsoporttá alakul), ciano- vagy cianoalkilcsoportot (redulkciówal áminoalkilcsoporttá alakul), arninocsoportot [diazotálással és ré2i(I)cianaddal való hevítéssel cianocsoporttá alakul] vagy egy alkoxikarbondlosopartot '(elsZappanosítással karboxilcsoporttá alakul) jelent — egy I általános képletű vegyületté alakítunk át oly módon, hogy a mindenkor szükséges isimert műveleteket (vi zieh ásítás, kicserélési reakció, redukció, diazotálás és rézj(I)icianiddal való hevítés vagy elszappanosítás) alkalmazzuk, vagy egy XI általános képletű vegyületet — ebben a képletben R, Rx és R 3 az I képletben definiált jelentésű, B pedig egy szokásos módszerek szerint 65 55 60 az I képletű vegyületben definiált R2-csoporttá átalakítható csoportot, mint például hidroxilcsopartot (alkilezve alkoxicsoporttá alakul), —CONH2, vagy —OHMNOH^csoportot (vízlehasításra cianocsoporttá alakul) vagy egy aminocsoportot [diazotálással és réz(I)cianiddal való hevítéssel cianocsoporttá alakul] jelent — I általános képletű vegyületté alakítunk át oly módon, hogy a mindenkor szükséges ismert műveleteket [alkilezés, vízlehasítás, diazotálás és réz(I)eianiddal való hevítés] alkalmazzuk, vagy egy XII általános képletű vegyületet — ebben a képletben R, Rj és ^ az I képletben definiált jelentésű, C pedig egy szokásos módszerek szeriint az I képletű vegyületben definiált Rs~csoporttá átalakítható csoportot, mint például hidroxilesoportot {alkilozásra alkoxicsoporttá alakul) vagy egy aiminocsoportot [diazotálással és réZ(I)halogeniddel való hevítéssel balogénatomra cserélődik] jelent — I általános képletű vegyületté alakítunk át oty módon, hogy a mindenkor szükséges ismert műveleteket [alkilezés vagy diazotálás és hevítés réz(I)hialogeniddal] alkalmazzuk. Továbbá lehetséges, hogy h) egy XIII általános képletű vegyületbe — ebben a képletben R, Rj és R2 az I képletben megadott jelentésű — egy faalogénatomot szubsztituálunk. Ezt például úgy végezhetjük, hogy a XIII képletű kiindulási anyagot az illető hidrogénhalogenid és tömény hidrogénperoxid keverékével magasabb hőmérsékleten kezeljük. Így olyan I általános képletű vegyületekhez jutunk, amelyek képletében R3 halogénatomot jelent. Az I—VIII eljárások kiindulási anyagai nagyobbrészt már ismertek. Általánosságban ismert eljárások szerint állíthatók elő. A kiindulási anyagként leginkább használt II általános képletű szubsztituált l-fenoxi-í2,i3--epoxinpropánők például egy XIV láltalános képletű fenolnak vagy fenolátnak — ebben a képletben Rx—R3 az I képletben definiált jelentésű, Kt pedig hidrogénatomot vagy egy kationt (pl. alkálifémiont) jelent — epiklórhidrinnel lúgos oldatban való reagáltatással készíthetők. Az ehhez szükséges XIV általános képletű vegyületek, amennyiben még nem ismeretesek, könnyen előállíthatók szokásos módszerekkel, így pl. cianofenoldkhoz (további inert csoportokat, pl. alkoxicsoportokat tartalmazókhoz is) a megfelelő szubsztituált fenolos benzaldoximokból való vízlehasítással juthatunk, ez utóbbiak pedig a megfelelő (ismert) fenolos benzaldehidekből hidroxilamiinnal készíthetők. Az utóbbiak továbbá redukálássial a megfelelő hidroximetilfenolokká alakíthatók át. A benzolgyűrűn alHlosoportokat hordó cianofenolok legcélszerűbben az egyszerű cianofenolnak allilbromiddal való átalakításával és a közbülső termékként keletkező alldléternek a gyű-2
