158799. lajstromszámú szabadalom • Eljárás mangántartalom szabályozására
158799 5 olvadékba. Ez a visszafordulás a fúvatás vége felé csúcsba növekszik és ezután csökkenni kezd, amikor a salak a mangánt ismét kivonja az olvadékból. Hosszú kezdeti első időszakot létrehozva a 5 salak kialakul, az olvadékhoz viszonyítva forróvá válik és mangánt von ki az olvadékból, amely gyorsan a salakba lép, úgyhogy az olvadékban a lehető leggyorsabban minimális mangántartalmat érünk el. Amint az olvadék hő- i0 mérséklete nő, a salakból a mangán visszajut az olvadékba, és az olvadékban levő mangánarány körülbelül a fúvatási idő kétharmada után csúcsértékre nő, majd csökken akkor, amikor az olvadék hőmérséklete az öntési hő- ig mérséklet felé nő, úgyhogy a fúvatás végén az olvadékban levő mangántartalom egészen alacsony. Rövid első időszakot létrehozva a salak ki- 20 alakulása közben aránylag hideg, és a mangán sokkal hosszabb ideig marad az olvadékban, úgyhogy a fürdőben a mangán minimális menynyiségét a fúvatás folyamán sokkal későbbi időpontban érjük el, mint abban az esetben, 25 amikor aránylag hosszú első fúvatási időszakot alkalmazunk. Ezután a mangán visszafordulása jön létre, a mangán a salakból visszatér a fürdőbe, úgyhogy a fürdő mangántartalma közvetlenül a fúvatás befejezése előtt visszafordu- ^Q lás következtében csúcsértéket ér el, így az öntési, illetve olvadék fciöntési idő előtt a salak révén nagyon kevés mangánt vonunk ki a fürdőből. Következésképpen ebben az időszakban a fürdőben levő mangán-arány sokkal na- 35 gyobb. Az „aránylag rövid első időszak" meghatározás alatt egy első fúvatási időszakot értünk, ami elég hosszú ideig tart ahhoz, hogy hideg salak ^ alakuljon ki, úgyhogy a fúvatás kezdeti szakaszában lassítja a mangán olvadékból való kivonását és ezáltal késlelteti a fúvatás vége felé a visszafordulási csúcsot. Ezáltal az olvadékban öntésnél aránylag nagy mangántartalom jön lét- ._ re ahhoz viszonyítva, amit tiszta oxigént használó normál fúvatással kapunk. A rövid első időszak tartama általában 4 és 6 perc között van. 50 Az „aránylag hosszú első időszak" meghatározás alatt olyan időszakot értünk, aminek tartama elegendő forró salak kialakulásához mangánnak olvadékból való gyors kivonása kíséretében, úgyhogy a finomítási eljárásban gyorsan minimális mangántartalimat érünk el és ezáltal lehetővé válik a visszafordulás akkor, amikor az olvadék hőmérséklete megnő, úgyhogy a visszafordulási csúcsot lényegében a fúvatás vége előtt elérjük és így az olvadékban levő mangántartalom öntési állapotban csökkent. Az „égéstermékekben aránylag gazdag" meghatározáson nem szükségszerűen azt értjük, hogy az eljárás I időszakában a finomító gáz gs 60 nagyobb része égéstermék, azonban ez is lehetséges. E kifejezés inkább az eljárás második időszakában alkalmazva finomító gáz összetételéhez való viszonyra utal. Az I időszak folyamán a fűtőanyag tökéletes elégetéséhez szükséges mennyiségnél nagyobb, fölös mennyiségű oxigént áramoltatunk a lándzsába és ezáltal az ebben az időszakiban alkalmazott finomító gázokban szabad oxigénről gondoskodnunk. Az I időszakban lándzsába áramoltatott fölös mennyiségű oxigén kevesebb ugyan annál az oxigénfeleslegnél, amit a II időszakiban alkalmazunk, -mégis biztosítja a fűtőanyag tökéletes elégését, csökkenti a fűtőanyagban levő szennyező anyagok olvasztóadagba hatolásának veszélyét és az előfinomításhoz szabad oxigént biztosít. Ez a felesleg nem olyan nagy, hogy olyan erős és korai szénforrást váltson ki, mint az L.D. eljárásban. Az eljárás forró finomító gázai az L.D. finomító gázhoz (hígítatlan, tiszta oxigén) viszonyítva oxigénszegények, és ezért a szilíciumnak és szénnek tipikus korai finomító reakciói nagymértékben csökkent sebességgel mennek végbe. A forró, ebben az időszakban általában 22O0— 2760 C° közötti hőmérsékleten levő gázok elősegítik a salak folyósítását, mivel olyan anyagokat hoznak létre, amelyek az I időszak első néhány percén belül reaktív folyékony salakot eredményeznék. Az eljárásban ilyen reaktív bázikus salak képződik a túlságosan savas szilíciuirnképződés előrehaladásaival, és ezáltal csökken a sziláeiuimnak bázikus tűzálló konverterbélésre való káros hatása. Az előbbi az autogén L.D. eljárással ellentétben van, ahol a salak kialakulása attól a hőtől függ, amit a hideg oxigén konverterbe adagolt nyersvasban levő szennyező anyagokkal való exoterm finomító reakciói révén kapunk. Azt találtuk, hogy a következő példákban használt minőségű fűtőanyagok és oxigén betáplálása esetén az oxigénífelesleg a fűtőanyag tökéletes elégetéséhez elméletileg szükséges oxigénmeninyiségnek 2;5^300%-a lehet. Előnyös 50% és 150% közötti oxigenfelesleg alkalmazása és különösen tipikus a 60% és 70% közötti oxigénfelesleg. Az I időszakban a szabad oxigénfelesleg nagyobb, mint kb. 300%, minek eredményéként a salakfcépződés és fürdőkandicionálás aránylag szegény, mivel a nagyobb feleslegtartományban hidegebb lángot kapunk, és mivel a nagyobb feleslegek az eljárás korai szakaszában túlzott finomító reakciókat okoznak, különösen szilíoiumreakciókat. A 25%-nál kisebb felesleg szükségtelenül meghosszabbítja a finomítási időt, mivel az elégetett olaj hőátadási hatásfoka ennek eredményeként kicsi. Ezenkívül a kis felesleg eredményeként nagy százalékban marad vasoxid a salakban és ezáltal a „lágy" fúvás következtében csökken a fémkinyerés. Azonban az előnyös felesleg változhat abban az esetben, amikor az eljárásban lényegesen eltérő fűtőértékű fűtőanyagot és/ 5
