158772. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izotiocianobenzazol-származékok előállítására
13 158772 Sohistosoima mansoni. 14 Hatóanyag Napi Adagoadag lási idő rag/test- napoksúly kg ban A kísérleti állatok fertőzöttsége boncolásnál a 6 napon 11 napon 21 napon 31 napon S 9 o ¥ o • , ? 2-(4'-izotioeianofenil)-benzimidazol-hidroklorid 2-(4'-izotioeianofenil)-5--klór-tbenzimidazol-hidroklorid Kontroll 120 120 240 5 máj 18+ 8+ hashártya 5+ 0 10 máj 14+ 12+ 0 hashártya . 0 0 0 10 máj hashártya 1 0 0 máj 20 12 27 14 23 hashártya 18 10 3 4 13 18 25 1+ 12+ 5+ 3+ 0 0 0 0 0 0 11 15 + = a trematódák elpusztultak. Mint az az előbbi kísérleti táblázatokból kitűnik, a korábban már isimert összehasonlító anyagok vagy a gyógyszerészetileg hatásos adagokban túlságosan toxikusak és kisebb dózisokban hatástalanok vagy csak mérsékelten hatásosak, vagy pedig csupán csak a férgek egy fajtája ellen, pl. nematcdák ellen hatnak jól és hatástalanok oestodák és trematódák ellen. . A találmány szerinti izotiociano-benzazolok ezzel szemben kiváló polivalens hatással rendelkeznek valamennyi vizsgált féreggel szemben. A következő példák a találmány szerinti eljárás megmagyarázására szolgálnak. Amennyiben nincs más megjegyezve, úgy a „részek'' súlyrészeket jelentenek. A hőmérsékleti adatokat Celsius fokokban adjuk meg. 1. példa: a) 20,9 rész 2-(4'-aminafenil)-benzimidazalt részletekiben hozzáadunk 16,4 rész tiofoszgénnek 120 térifogatrész jeges vízzel készült emulziójához erős keverés közben. Az adagolás befejezése után az elegyet 8 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A csapadékot leszűrjük, vízzel jól kimossuk, majd vákuumban történő szárítás után acetonnal digeráljuk és ismét leszűrjük, így 2^(4Mzotiocianafenil)-benzimidazol4TÍdroklorid-hidrátot kapunk, melynek olvadáspontja 251—253°. Ib) A fenti 'hidrdkloridból 25 részt 250 térfogátrész 2 n nátriúrnkaribonát-oldattal jól eldörzsölürik, majd leszűrjük és előbb vízzel, majd acetonnal alaposan mossuk. így a szabad bázist kapjuk, melynek olvadáspontja 242—245°. 2. példa: 42 rész 2-(3',4'^diklórsztiriI)-i5-a:minobenzii miclazolt 100 térfogatrész dioxánban oldunk és erős keverés közben cseppenként hozzáadjuk 18,3 25 SO 40 45 50 55 60 65 rész tiofoszgén emulzióját 200 térfogatrész "jeges vízben. Az anyagot szobahőmérsékleten 12 órán át keverjük, majd a kivált csapadékot leszűrjük és ezt előbb vízzel, majd acetonnal mossuk. Vákuumban történő szárítás után a kapott 2--;(i3',4'-diklórs2tiril)H5-izotiociano-tbenzi,midazol-hidroklorid bomláspontja 280—305°, (240°-tól kezdve az anyag szublimál). 35 3. példa: 33,6 rész 2H(4'-aminofenil)^benzoxazolt erős keverés közben részletekben beadagolunk 20 rész tiofoszgénnek 200 térfogatrész jeges vízzel készült emulziójába. Az anyagot ezután 8 órán keresztül szobahőmérsékleten keverjük, majd a csapadékot leszűrjük, vízzel mossuk és szárítjuk. Acetoniból való átkristályosítás után 2-'(4'-izotiocianofenil)-benzoxazolt kapunk, melynek olvadáspontja 157—il!58°. 4. példa: A 3. példában megadott módszerrel 20,5 rész 2-(4'-aiminosztiril)j benzoxazolból és 100 térfogatrész jeges víziben levő 11,3 rész tiofoszgénből kiindulva 2-(l 4 '-izotiociano^sztirilj-benzoxazolt kapunk, amely éter-ipetroléter elegyből átkristályosítva 79—80°-on olvad. 5. példa: 15,1 rész 2-<(4'-aminafenil)-benzoxazolt 200 térfogaitrész toluolban levő 11,4 rész N,N-diétiltiokarbamoilkloriddal 4 órán át visszafolyatás és keverés köziben forralunk. Az oldatot forrón szűrjük, a szűredéket bepároljiuk és a kristályos maradékot acetoniból átfcristályosítjuk. így 2^(4'-izotioGÍanofenil)-'henzoxazolt kapunk, melynek olvadáspontja 157—158°. 7
