158772. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izotiocianobenzazol-származékok előállítására

5 158772 6 téssel pl. forró klórbenzolban alakítunk át izotiocianoszármazákká, pl. Houben—Weyl szerint végezzük [4. kiadás, 9. kötet, 83.7. és a további oldalak (1965)]. A szándiszulfiddal és diciklohexilkarfoodiimiddel valamilyen tercier amin jelenlétéiben végzett reakció J. C. Jochim szerint [Cham. Ber. 101, 1746 (1908)] valósítható meg. Az I. általános kópletű benzazol-származékokat elő lehet állítani ezen kívül valamilyen egy vagy két izotiociano-csoporttal helyettesített N-i(2-ihidroxi]fenil)-, vagy (2-JSzek. aminofenil)benzalddhid-, fahéjaldehid- vagy 2-íenil-propionaldeihid-aldiminnék gyűrűzáródást eredményező reakciójával, melyet enyhe oxidálószerrel, így niikkelperoxiddlal vagy ólomtetraacetáttal [Ohem. Soc. 1949, 2971, Cham. Abstr. 62, 541 h (1965)] továbbá Ghloranillal xilolban (Ohem. Soc. ,1050, 1722) és nitrobenzollal [Ohem. Abstr. 62, 16)39 (1:965)] végzünk. Azokat az I. általános képletű új benzazolokat melyeik sóképzésre alkalmas csoporttal rendelkeznék, az emberi és állati szervezet szempontjából nem toxikus bázisokkal és savakkal a megfelelő sókká alakíthatjuk át. Saviként szervetlen vagy szerves savak, így pl. a következők jönnék tefcintetlbe: hidrogénhalogenidek, kénsav, foszforsav, ecetsav, aminoeoetsav, vajsav, laurinsav, sztearinsav, oxálsaiv, adipinsav, maleinsav, borkősav, tejsav, metánszulfonsav, p-toluolszulfonsav stb. A kiindulási anyagként szolgáló aiminobenzazolokat például a következő ismert eljárásokkal állíthatjuk elő: 1. o-feniléndiaminok illetve o-aminofenolok reakciója aminobenzoesavakfcal, aminofahéj savakkal illetve aminofenilpropionsavakkal vagy ezek savszármazékaival polifoszforsavban mint kondenzálószeríben [J. Am. Ohem. Soc. 79, 427 (.1957)]. 2. o-fenlléndiaiminok illetve o-aminofenolok reakciója amino- vagy nitro-lbenzoesavafckal vagy -fahéjsavakkal vagy -fenilpropionsavaíkkal metafoszforsavészterben, mint kondenzálószerben [Ohem. and Pharm. Bull. (Japan) 12, 773 (1964)]. Az így kapott nitrabenzazolokat azután ismert módon aminobenzazolokká redukáljok. 3. o-feniléndiaminok illetve o-aminofenolok reakciója valamilyen az 1. vagy 2. pontban alkalmazható savnak megfelelő aldehiddel, valamilyen enyhe oxidálószer, így pl. a megfelelő aldehid nátriíiimlbiszulfit-adduktja jelenlétében [J. Het. Ohem. 2, 453 (1:985)]. 4. 2^metil-tbenzazolok reakciója ibenzaldehidekkel kondenzálószerek, így cinkklorid, piperidin, kálium- vagy nátriunnmetilát jelenlétében a megfelelő 2-sztiril^benzazoldkká [Ann. Ohem. 600, 47 (1956)]. A kiindulási anyagként szolgáló aminobenzazololkat szabad bázisok formájában éppúgy alkalmazhatjuk, mint savakkal, különösen ásványi savakkal képezett sok alakjában. A találmány szerinti eljárásban a szokásos oldószerek, így a reakcióban résztvevő anyagokkal szemben közöirobös szerves oldószerek jönnek tekintetbe, mint például aromás szénhidrogének, halogénezett alifás és aramás szénhidrogének, éter és éterjellegű vegyületek, víz; vagy ilyenfajta ol-5 dószerek elegye vízzel. A találmány szerinti benzazol-vegyületek és sóik kifejezett antheknintikus hatással rendelkeznek az állatokat és emlbert fertőzni képes legfontosabb nematódák (pl. Ascaridák, Tricho-10 strongylidák, Aneylostomatidák, Strongylidák) cestodák (például Anoplocephalidák, Taeniidák) és treniatidák (pl. Fasciolidák, Schistosomidák) ellen. A férgek elleni küzdelemnek különös jelentősége van a házi- és haszonállatoknál, úgy-15 mint szarvasmarhánál, sertésnél, lónál, juhnál, kecskénél, kutyánál, macskánál, valamint szárnyasoknál. A találmány szerinti hatóanyagokat az említett állatoknak egyszeri adagiban vagy ismételten adhatjuk be. Protrahált alkal-20 mázassal sok esetben jobb hatás érhető el, vagy pedig kisebb össz-adagolással is célt érünk. A hatóanyagokat illetve a hatóanyagot tartalmazó keverékeket az eleséglhez vagy az ivóvízhez is hozzáadhatjuk, mimellett a hatóanyag 25 koncentrációja 0,01—tl% közötti. Az új benzazol-vegyíületeket és a szervezet szempontjaiból nem toxikus sóikat oldatok, emulziók, szuszpenziók (Drenchs), porok, drazsék, tabletták, bolusszák ás kapszulák formájá•Q ban például perorálisan vagy gyomorszondán át alkalmazhatjuk. A fentiekben felsorolt alkalmazási formák elkészítéséhez pl. a szokásos szilárd hordozóanyagokat, így kaolint, talkuimot, bentonitot, 35 konyhasót, kalciuimfoszfátot, szénhidrátokat, cellulózport, gyapotmaglisztet, ,,Carbowax"-okat vagy zselatint; vagy folyadékokat, így vizet használunk, amelyhez kívánt esetben felületaktív anyagokat, így ionos Vagy nem ionos 40 diszpeirgálószereket, olajokat vagy egyéb, melegvérűek szervezetére nézve ártalmatlan oldószereket adhatunk. Amennyiben az anthelmintikus szerek takarmánykoncentrátum formájában vannak, úgy hordozóanyagként például 45 valamilyen teljesítményt növelő takarmány, takarmánygabona vagy fehérjekoncentrátum szolgál. Az ilyen takarmánykoncentrátumok a hatóanyagon kívül még hozzátétanyagókat, úgy mint vitaminokat, antibiotikumokat, gyógysze-50 részeti hatású- vegyi anyagokat, bakteriosztatikus, fungisztatikus, kokcidiosztatikus hatású anyagokat, hormonkészítményeket, anaboliás hatású anyagokat, vagy más, növekedést serkentő, a vágóállatok húsának minőségiét befo-55 lyásoló, vagy a szervezet számára bármilyen módon hasznos egyéb anyagokát tartalmazhatnak. A perorális alkalmazásra szolgáló és adagolási egységek formájában levő alkalmas gyógy-60 szerformák, így .pl. a drazsék és tabletták előnyösen 100—500 mg találmány szerinti hatóanyagot tartalmaznak, éspedig 20—©0%-ot' valamely I. általános képletű vegyületből. Ezek előállítása céljából a hatóanyagot p.. szilárd por 65 alakú hordozóanyagokkal, így tejcukorral, ré-3