158769. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kavicsadalékanyag szinezésére
158769 A találmány tehát eljárás kavicsadalékanyag felületi színezésére. A találmány lényege abban van, hogy a -kavicsadalékanyag felületét 1.—-450 súly% szóda- 5 ból, 1—'80 súlyO/0 vízüvegből, 0,5—30 súly% ólomoxidból és a kívánt színtől függően 0—40 súly% mangánéreiszap'ból, Ó—40 súly% rézoxidból, 0—40 súly% vasoxidból, 0—50 súly% cinkoxidból, 0—30 súly% káliumoxidból és 0—40 io súly% kalciumoxidból, 0—30 súly% krómoxidból, 0—40 súlyo/0 kobaltoxidból, 0—'50 sűly% üvegzuzialákból a kívánt emulzió vastagságától függően pedig 1—70 súly% vízből készült feltáró színező oldattal vonjuk be, adott esetbsn j^ előmelegítés után, és/vagy a bevonás után 150— 250 C° hőmérsékletű C02 -vel dúsított szárítóközegen való átvezetés után az így bevont felületű kavicsanyagot 1000—1400 C° hőmérsékleten oxidáló, illetve enyhén redukáló atimosz- 20 férában 1—10 óra időtartamig hőkezeljük, majd a hőkezelést a kavicsanyagnak minimálisan 150 C°-ra való lehűtésével fejezzük be. 25 30 40 A találmány szerinti eljárás lényege tehát abban van, hogy a kavicsadalékanyagot különböző színeket és színerősséget biztosító oxidok illetve oxidrendszerek szuszpenziójával vonjuk be és 1000—1400 C° hőmérsékleten oxidáló, illetve enyhén redukáló atmoszférában üvegzománcréteget képezünk. A hőkezelés során ugyanis a kavics felületét bevonó különböző egyszerű oxidrendszerek, a kavicsszem kovasaiva és a szuszpenzió között szilárd fázisú reakció játszódik le, amelynek során 0,01—0,03 mm vastagságú .üvegzománcréteg képződik az oxidoktól függő színben. A találmány szerint előnyös, ha a kavicsanyagot az oldattal Való érintkeztetés előtt 150— 250 Cc -ira melegítjük elő. Ez esetben ugyanis a feltáró-Bzínező szuszpenzióval Való felületi bevonat a kavicsanyag hőkezelése előtt gyorsan kikeményedik. Ugyanezt a célt szolgálja a találmány azon ismérve is, hogy a kavicsanyagot a szuszpenzióval való érintkeztetés után 150—.250 C° hőmérsékletű C02 -vel dúsított szárítóközegen vezetjük keresztül. A találmány szerinti eljárással színezett kiavicsadalékanyag alkalmazásának lehetőségei szinte korlátlanok, mind külső felületbevonás, mind belső figurális díszítés kivitelezésénél kiválóan alkalmazható, esztétikai hatása igen kedvező az eddig ismert módszerekkel előállítható színhatásokkal összehasonlítva, mivel nem kelt mesterséges színihatást és kiküszöböli a meglehetően egysíkú építkezés sivár egyhangúságát. A találmány szerinti eljárás előnye az is, hogy 'az adalékanyag színezése viszonylag olcsó, a színek tartósak, időálióak és a bedolgozása során sem színűiket, sem fényüket nem veszítik. A találmány szerinti eljárást kiviteli példákon ismertetjük. 65 50 55 60 1. példa: A kívánt színtől függően elkészítjük az alábbi feltáró-színező oldatok egyikét: a) fehér szín esetén keverőkészülékben 24 súly% vizet, 40 súly% vízüveget, 15 súly% nátronszódát, 11 súly% ólomoxidot, 10 súly% 00 szemnagyságú üvegtörmeléket homogénre keverünk. b) világoskék szín esetén 35 súly% víz, 35 súly% vízüveg, 13 súly% nátronszóda, 7 súly% ólomoxiid és 10 súly% rézi(I)oxid az emulzió összetétele. c) zöldeskék szín esetén az összetétel 35 súly% víz, 3ö súly% nátronvízüveg, 8 súly% szóda, 5 súly% ólomoxid, 17 súly% rézoxid. d) sötétkék szín esetén az összetétel 25 súly% víz, 35 súly% vízüveg, 10 súlyo/0 nátronszóda, 8 súly% ólomoxid és 22 súly% rézoxid. e) lilás rózsaszínű szín esetén az összetétel 25 súly% víz, 45 súly% vízüveg, 10 súly% szóda, 10 súly% urkuti mangániszap, 15% mangánoxidtartalommal. f) sötétbordó szín esetén az összetétel 20 súly% víz, 30 súly% vízüveg, 10 súly% szóda, 10 súly% ólomoxid, 30 súly% urkuti mangániszap, 15% mangánoxidtartalommal. g) fekete szín esetén az összetétel 25 súly% víz, 25 súly% vízüveg, 5 súly% szóda, 5 súly% ólomoxid, 30 súly% kobaltoxid. h) viola szín esetén az összetétel 20 súly%, 45 súly%- vízüveg, 8 súly% szóda, 10 súiy% ólomoxid, 17 súly% urkuti niangániszap, 15% mangánoxidtartalomimal. A színeknek megfelelő feltáró-színező oldatok elkészítése keverőben való homogenizálás után 5—30 mm szemcsenagyságú kavicsanyagot 200 C° hőmérsékletre felmelegítjük, majd a már felmelegített kavicsadalékanyag felszínét a kívánt színnek megfelelő a)—h) alatt ismertetett oldatok valamelyikével bevonjuk. A bevonás történhet permetezéssel vagy fürdőbe való mártással. A bevont felületű kavicsszemeséken az előmelegítés következtében a bevonat gyorsan megszilárdul. Ezután 1070 C° hőmérsékletű oxidáló atmoszférában a megszilárdult felületi bevonattal ellátott kavicsadalékanyagot hőkezeljük, mintegy 3 órán keresztül. Eközben szilárd fázisú reakció játszódik le a kavics kovasava és a szuszpenzió között, amelynek eredményéként a kavics felületén 0,01—0,03 mm vastagságú üvegzománc képződik az alkalmazott oxidnak megfelelő színben. A hőkezelést az üvegzoimáncréteggel ellátott kavicsnak minimálisan 150 C° hőmérsékleten való hűtésével fejezzük be. 2
