158759. lajstromszámú szabadalom • Szintezőműszer önműködő irányvonalszabályozóval
3 158759 4 taiállimény szerint kialakított műszer ezit a hibát azáltal küszöböli ki, hogy a táviasődőlésá tartományon belül minden dőlésszögnél az •ellőíbfbi hibával azonos nagyságú, de ellenkező előjelű hibát visz a műszerbe. Ezt a tatást a •műszer állótengeilyéiniefc az objektív tárgyoldalli fősífcjából a tárgytér fellé vtailó Mlhelyezésével éri el. Ugyancsak kiküszöböli a találmány azt az irányvonal fierdeségi hibát is, amelyet az optikai tengelyhez kiápiestt külpontosán rögzített irányzószál/szálíkereszt okoz, A találmányt részHeteseibbein rajzok alapján ismertetjük. 1. ábra. A teljes kiviteli példa hosszmetszete. 2. ábra. A távcső látómezeje. 3. ábra. A síkpárhuzamos lamezék mérési hibát okozó hatásának vázlata. 4. ábra. Az előbbi híilba kiküszöbölését mutató vázlatos ábra. 5. ábra. A távcső leegyszerűsített hlossametszeite, amely az irány vonal elferdülési hiba kiküszöbölésének viszonyait mutatja. 6. ábra. Az irányvonal szabályozó ingája. 7. ábra. Az objektív foglalásának keresztmetszete. Az 1. ábrán az irány vonalat jelentő 1 fősugár, a 2 záróablakon és a 3 optikai mikrométeren át kerül a 4, 5, 6 objektív lenícsietagolkra, amelyek a tárgyról jövő képet a 7, 8 eltolható tükörpár és egy az ingára helyezett 9 tükrön keresztül a képoldali fosokban vagy közelében pl. az 5 objektív taghoz a 10 és. 11 -testek közvetítésével elmozdulasimentesen . rögzített 12 szállemez síkra képezik le. A 7, 8 tükörtesítak célszerűen azonos anyagból készült 13 oldallapokkal vannak egyik vagy mindkét oldalukon eimozdulásmentesen egymáshoz kapcsolva. A 7, 8 tükörpár nyílirányú együttes eltoláséval érhető el az élességállítás művelete. Az elrendezés nagy előnye, hogy a tükörpár helyzeteinek nincsen hafolyás|a az irányvonal szabatosságára. Ezért nincs szükség a nyílirányú állítás szabatos biztosítására. A 12 száltemezsíkban létrejövő képet az irányzószálial együtt a lil prizmía tükröző átfogó síkján keresztül a 14 és 15 lencserendszereik a 16 prizmán át ismét laképzik a 17 okulár 18 fcépsíkjában. A például választott kiviteli formánál a 19 ingára a 14 lencserendszer is rá van helyezve, miáltal a szálkeresztet a IS képsikban az inga, illetve távcső mindenkori dŐléshelyzleftétől függően más-más helyen ,képezi le. Ha a 18 síkban alkalmas osztásokat helyezünk segítségükkel a Mtómiezabien mindenkor kényelmesen effienőrizhetjük, hogy a műszerdőlés a megengedett !tar_ tomiányon belül vian-ie. A viszonyokat részletesebben a látómezőt feltüntető 2. ábrán magyarázzuk. A 18 képsikban, a 20 és, 21 osztásokat helyeztük. Az osztásközök azt a tartományt jelölik ki, amelyen béliül a távcső dőlésekor a 12 szálkereszt képének el kell helyezkednie. Az egymásra merőleges távcsőd ölésiek határait kijelölő 20 és 21 osztásközök nem szükségszerűen egyformák, egyrészt mert az inga végének elmozdulásai azonos szögielfotrdulások hatására különböző lehet az egyik vagy 5 a másik irányban, másirészt bizonyos okokból különböző szögeliorduilásokiait enigedhatünk; meg az egymásra merőleges irányokba. A 3. ábra az a szöggel megdöntött irányzótávcső egy olyan részletét ábrázolja vázlatosan, ahol az 10 egyszerűség kedvéiért a tárigyoldalli és képoldali fősíifcolk, valamint a szálkereszt sJkjla egybeesnék. A távcső 22 forgástengelye az eddig szo^kásos módon a tárgyoldáli fősákon megy át. A 3 síkpárhuzarnios átlátszó tasit előirányzáskor 15 folytonos vonallal, hátrairányzásfcor pedig szaggatott vonlallal van ábrázolva. Az ábrából közviatlenül kitűnik, hogy elŐire4iátra irányzásnál az ábráiban fel nem tüntetett irányvonalszabályozó helyes működése mellett is h = 2 d 20 n a miagasságfcülönlbségi hiba keletkezik. A hiba a kis értékei mellett a dőlésszöggel egyenesen. arányos. 25 A 4. áltana hasonló helyzetet tüntet fel azzal a különbséggel, hogy itt a műszer 22 forgástengelye a találmány szerint a tárgytér felé el van tolva. Az ábra szemléletesen mutatjia, hogy előre és hátra iriányzásokná! a vízszintes fénylő sugár ugyanabban a vízszintes síkban fekszik, ment kétféle hiba a szállemez kibillenése és a sfikpárlhuzamos üveg okozta hibák algebrai öszsaege zérus értékű. Matematikailag levezethető, hogy a tengely kiheryezés mértékének ni n2 értékűnek kall lenni a hibák teljes kiegyenlí-40 tése esetén. A képletben di, d2 . .. az objektív előtt levő síkpárhuzarnios lemezek vastagságait, nj n2 . . . pedig töresimutlaläit jelentik. További hiiibaforráls szármázik abból a körülményből, hogy a káipoílídialü fősíkiha helyezett szálkereszt 45 közepe az optikai tengelyhez képest külpontosán helyezkedik el. A műszerek előállításánál általában nem lelhet elérni az irányzószál központos rögzítését. A találmány ezt a hibát is kiküszöböl, a viszonyokat az 5. általa segítsé-K0 gáviel magyarázzuk. Jelentse 23 sík az objektív egybeeső kép és tárgyol-diali fősífcját, valamint a szállemez síkját. A végtelenből érkező 24 vízszintes fénysugár az objektív A főpontján keresztül irányal'térítés nélkül jut a 9 ingatülkörre. A fősugár csak akkor jut az „e" értékkel külpontos 25 szálkereszt közepére, ha a 9 ingattükröt a függőleges helyaethaz képest e/2 értékkel megdöntjük. Bizonyítható, hogy az s/2 értékkel idöntött tüfcöribelyzietnél az irányvonal ferdőségből bármilyen eéltávioilságnál egyaránt ,,e" értékű leolvasási különbség adódik. A 9 ingatülköir a szaggatott vonallal ábrázolt helyzetében azt az esetet tünteti fel, amikor a 26 szintezőléc a kétszeres fókusztá-65 volságban vlän az objektív első fősíkjától. A 2
