158742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 18 631 R. P. antibiotikum előállítására

158742 Vizsgált baktérium legkisebb bakterio­sztatikus koncentráció ,ug/cms Streptococcus faecalis, ATCC 9790 0,04 Streptococcus viridans (Institut Pasteur) 3 Streptococcus pyogenes hemoly-ticus (Dig 7 törzs, Institut Pasteur) 0,05 Diplococcus pneumoniae (Til törzs, Institut Pasteur) 0,03 Neisseria catarrhalis (A 152, Institut Pasteur) 0,005 Neisseria gonorrhaeae (A 50, Institut Pasteur) 0,4 Neisseria meningitidis (5813,­Institut Pasteur) 0,05 Lactobacillus casei, ATCC 7469 1 Bacillus subtilis, ATCC 66:33 0y6 Bacillus eereus, ATCC 6830 0,5 Mycobacterium species, ATCC 607 10 Escherichia coli, ATCC 9637 10 Proteus vulgaris 13 Klebsiella pneumoniae, ATCC 10 03:1 1 Pseudomonas aeruginosa (Bass törzs, Institut Pasteur) 4 Brucella bronChiseptioa (CN 387, Wellcome Institut) 0,3 Brucella abortus bovis B 19 {92 135, Institut Pasteur) 0,1 Pasteurella multocida (A 125, Institut Pasteur) 7 Reiter-féle treponema 12 A 18 631 RP antibiotikum antibakteriális ha­tását in vivo Streptococcus, Pneumococcus és Staphylocooous baktériumokkal kísérletileg meg­fertőzött laboratóriumi állatokon ellenőriztük. Különösen hatásosnak bizonyult egereken per­orálisan vagy szubkután alkalmazva. Ugyan­csak igen hatásos egerek Staphylococcus fertő­zésének megelőzésére perorálisan vagy szub­kután alkalmazva. Toxicitás: A 18 63(1 RP antibiotikum toxicitását főként egéren tanulmányoztuk perorálisan és szubku­tán meghatározva. E két módszerrel alkalmaz­va nem bizonyult toxikusnak 1 g/kg adagban. Az 50%-os letalis adag (LD50) ugyancsak per­orálisan és szubkután meghatározva .2,2, illetve 1,7 g/kg volt. Ezek az eredmények azt mutat­ják, hogy a termék kevéssé toxikus. A 18 631 RP antibiotikumot termelő mikro­organizmusok a Streptomyces nembe tartoznak, és elnevezésük „Streptomyces hygroscopicus DS 9 751" (ÍNRRL 3418), „Streptomyees albocineres­cens DS 21 647" (NRRL 3419) és „Streptomyces roseochromogenes, var. oscitans" (NRRL 3504). Ezeket a mikroorganizmusokat a következő eredetű talajmintákból izoláltuk: a Strepto­myces hygroscopicus DS 9 751-et dél-afrikai, a Streptomyces albocinerescens DS 21 647-et fran-5 cia és a Streptomyces roseochromogenes, var. oscitanst indiai talajtmintából. A mikroorganizmusok izolálására a következő módszert alkalmaztuk: kis talajmintát steril 10 desztillált vízben szuszpendáltunk, majd a szuszpenziót különféle koncentrációra hígítot­tuk. Minden hígításból egy kis térfogatot rá­vittünk Petri-csészékben levő tápagar felületé­re. Néhány napi 25 C°-on való inkubálás után 15 a további tanulmányozásra alkalmas mikroorga­nizmus telepeket ferde tápagarra oltottuk bő­ségesebb tenyészetek előállítására. A DS 9751 törzs a Streptamyces hygroseoipi­cus fajhoz tartozik. Ennek lényeges jellemző 2o tulajdonságait H. D. Tresner és E. J. Backus [Applied Microbiology 4, 243—=250 (1056)] és S. A, Waiksman (The Actmornycetes II, The Williams and Wilkins Company, Baltimore, 1961, 230—23:1. oldal) határozták meg. Ennél-25 fogva elnevezése Streptomyces hygroscopicus, DS 9751 törzs. Az S. hygroseapious DS 9751-nek a következő három jellegzetessége van, ezek megfelelnek annak a három jellegzetességnek, amelyekkel 30 H. D. Tresner és E. J. Backus, valamint S. A. Wáksman az S. hygroscopicus fajt definiálták: a) spórahiordó fonalaik általában többmenetes szoros spirálisokban végződnek; ezek a spirális spórahordó fonalak többnyire egy központi fo­ss nál mentén helyezkednek el, többé-kevésbé hosszú fürtöt alkotva; b) légmieéliuma jól ki-, fejlett állapotban sötétszürkére színezett, az S. hygroscopicus fajnak megfelelően; c) bizonyos táptalajukon, amelyeken jól spórázik, öregedés 40 során a spórás felületeken fényes fekete, ned­vesnek látszó zónák mutatkoznak, ami jellem­ző az S. hygroscopicusfajra; az S. hygroscopicus DS 9791 esetében a sötétszürke spórás szőnyeg csak lassan alakulat fekete kéreggé, és az átala-45 kulás részleges, inkább csaik a spórás felületen eloszlott kis pontokra szorítkozik, mint az egész spórás szőnyegre. Mégis mutatkozik azonban, és megfigyelhető elsősorban Pridham-féle élesz­tőkivonatos agáron, Carvajol-féle zab agáron, 50 ovalbuminos agáron és glukóz-aszparaginos agáron. Az S. hygroscopicus DS 9751 'tenyészeteik morfológiai jellege nagyon hasonló ama S. 55 hygroscopicus törzsélhez, amelyet Waksman leír („The Actinomycetes", The Williams and Wil­kins Company, Baltimore, 1961', 230—23,1. ol­dal). A legfeltűnőbb különbség a feírtalkikial szemben az, hogy az S. hygroscopicus DS '9751 60 nem okoz tejsavanyodást, hanem ellenkezőleg, némi igen csekély lügosodást (ta kezdteti 6,3 pH 1 hónap alattit 7,0-na nő), azonkívül Czapák-féle szadharözos agáron csak igen gyengén fejleszt oldható barnás pigmentet.Ezzel szemíbem a „The 65 ..-.,-:. ..:•••• 8

Next

/
Oldalképek
Tartalom