158742. lajstromszámú szabadalom • Eljárás a 18 631 R. P. antibiotikum előállítására

158742 Vizsgált baktérium legkisebb bakteriosztatikus koncentráció ,ug/cms Streptococcus faecalis, ATCC 9790 0,04 Streptococcus viridans (Institut Pasteur) 3 Streptococcus pyogenes hemoly-ticus (Dig 7 törzs, Institut Pasteur) 0,05 Diplococcus pneumoniae (Til törzs, Institut Pasteur) 0,03 Neisseria catarrhalis (A 152, Institut Pasteur) 0,005 Neisseria gonorrhaeae (A 50, Institut Pasteur) 0,4 Neisseria meningitidis (5813,Institut Pasteur) 0,05 Lactobacillus casei, ATCC 7469 1 Bacillus subtilis, ATCC 66:33 0y6 Bacillus eereus, ATCC 6830 0,5 Mycobacterium species, ATCC 607 10 Escherichia coli, ATCC 9637 10 Proteus vulgaris 13 Klebsiella pneumoniae, ATCC 10 03:1 1 Pseudomonas aeruginosa (Bass törzs, Institut Pasteur) 4 Brucella bronChiseptioa (CN 387, Wellcome Institut) 0,3 Brucella abortus bovis B 19 {92 135, Institut Pasteur) 0,1 Pasteurella multocida (A 125, Institut Pasteur) 7 Reiter-féle treponema 12 A 18 631 RP antibiotikum antibakteriális hatását in vivo Streptococcus, Pneumococcus és Staphylocooous baktériumokkal kísérletileg megfertőzött laboratóriumi állatokon ellenőriztük. Különösen hatásosnak bizonyult egereken perorálisan vagy szubkután alkalmazva. Ugyancsak igen hatásos egerek Staphylococcus fertőzésének megelőzésére perorálisan vagy szubkután alkalmazva. Toxicitás: A 18 63(1 RP antibiotikum toxicitását főként egéren tanulmányoztuk perorálisan és szubkután meghatározva. E két módszerrel alkalmazva nem bizonyult toxikusnak 1 g/kg adagban. Az 50%-os letalis adag (LD50) ugyancsak perorálisan és szubkután meghatározva .2,2, illetve 1,7 g/kg volt. Ezek az eredmények azt mutatják, hogy a termék kevéssé toxikus. A 18 631 RP antibiotikumot termelő mikroorganizmusok a Streptomyces nembe tartoznak, és elnevezésük „Streptomyces hygroscopicus DS 9 751" (ÍNRRL 3418), „Streptomyees albocinerescens DS 21 647" (NRRL 3419) és „Streptomyces roseochromogenes, var. oscitans" (NRRL 3504). Ezeket a mikroorganizmusokat a következő eredetű talajmintákból izoláltuk: a Streptomyces hygroscopicus DS 9 751-et dél-afrikai, a Streptomyces albocinerescens DS 21 647-et fran-5 cia és a Streptomyces roseochromogenes, var. oscitanst indiai talajtmintából. A mikroorganizmusok izolálására a következő módszert alkalmaztuk: kis talajmintát steril 10 desztillált vízben szuszpendáltunk, majd a szuszpenziót különféle koncentrációra hígítottuk. Minden hígításból egy kis térfogatot rávittünk Petri-csészékben levő tápagar felületére. Néhány napi 25 C°-on való inkubálás után 15 a további tanulmányozásra alkalmas mikroorganizmus telepeket ferde tápagarra oltottuk bőségesebb tenyészetek előállítására. A DS 9751 törzs a Streptamyces hygroseoipicus fajhoz tartozik. Ennek lényeges jellemző 2o tulajdonságait H. D. Tresner és E. J. Backus [Applied Microbiology 4, 243—=250 (1056)] és S. A, Waiksman (The Actmornycetes II, The Williams and Wilkins Company, Baltimore, 1961, 230—23:1. oldal) határozták meg. Ennél-25 fogva elnevezése Streptomyces hygroscopicus, DS 9751 törzs. Az S. hygroseapious DS 9751-nek a következő három jellegzetessége van, ezek megfelelnek annak a három jellegzetességnek, amelyekkel 30 H. D. Tresner és E. J. Backus, valamint S. A. Wáksman az S. hygroscopicus fajt definiálták: a) spórahiordó fonalaik általában többmenetes szoros spirálisokban végződnek; ezek a spirális spórahordó fonalak többnyire egy központi foss nál mentén helyezkednek el, többé-kevésbé hosszú fürtöt alkotva; b) légmieéliuma jól ki-, fejlett állapotban sötétszürkére színezett, az S. hygroscopicus fajnak megfelelően; c) bizonyos táptalajukon, amelyeken jól spórázik, öregedés 40 során a spórás felületeken fényes fekete, nedvesnek látszó zónák mutatkoznak, ami jellemző az S. hygroscopicusfajra; az S. hygroscopicus DS 9791 esetében a sötétszürke spórás szőnyeg csak lassan alakulat fekete kéreggé, és az átala-45 kulás részleges, inkább csaik a spórás felületen eloszlott kis pontokra szorítkozik, mint az egész spórás szőnyegre. Mégis mutatkozik azonban, és megfigyelhető elsősorban Pridham-féle élesztőkivonatos agáron, Carvajol-féle zab agáron, 50 ovalbuminos agáron és glukóz-aszparaginos agáron. Az S. hygroscopicus DS 9751 'tenyészeteik morfológiai jellege nagyon hasonló ama S. 55 hygroscopicus törzsélhez, amelyet Waksman leír („The Actinomycetes", The Williams and Wilkins Company, Baltimore, 1961', 230—23,1. oldal). A legfeltűnőbb különbség a feírtalkikial szemben az, hogy az S. hygroscopicus DS '9751 60 nem okoz tejsavanyodást, hanem ellenkezőleg, némi igen csekély lügosodást (ta kezdteti 6,3 pH 1 hónap alattit 7,0-na nő), azonkívül Czapák-féle szadharözos agáron csak igen gyengén fejleszt oldható barnás pigmentet.Ezzel szemíbem a „The 65 ..-.,-:. ..:•••• 8