158724. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-4-tiazolil-benzimidazol-származékok előállítására

5 kei és az említettekké] egyenértékű más reagensek természetesen szintén használhatók. Ez2k közül a reagensek közül különösen előnjosek az alkilhidroxidok, különösen a nátriumhidroxid. 5 Ha a (II) általános, képletben X halogént, alikilszulfanil- vagy arilszulfonil-csoportot jelent, akkor a gyűrűzárást más módon is végrehajthatjuk, éspedig a (II) általános képletű vegyületet kémiai vagy fizikai , szabad gyökös 1(j iniciátorokkal, így peroxidokkal vagy hidroperoxidokkal vagy olyan vegyületekkel reagáltatjuk, melyek a reakció körülményei között vagy fény hatására peroxidokká vagy hidroperoxidokká alakulnak. Megfelelő fényforrásként 15 3000 A-nél kisebb hullámhosszúságú ultraibolya sugarakat használunk. Mint már említettük, az eljárás során használt (II) általános képletű kiindulási anyagok imidazoil-gyűrűvé alakítható részének nitrogénatomjához reakcióképes halogén, így klór, bróm, jód vagy fluor, vagy egy szerves szulfonil-csoport, így 1—ilO szénatornszámú alkilvagy arilszulfonilMcsoport, így fénil-, naft.ilvagy egy szubsztituált arilszulfonil-csoport kapcsolódhat. Az utóbbira példaként megemlítjük a tozil- (p-toluolszulfonil) és a p-brómbenzolszulfonil-csoportot. A nitrogénatom szubszitituense lehet bármilyen más reakcióképes, csoport is, amely egyenértékű az említettekkel és amelylyel a reakció véghezvihető. c ÍA reakcióhoz felhasznált anyagok mennyisége széles határok között változhat, célszerű azonban közel sztödhiometrikus mennyiségeket alkalmazni. Ha a gyűrűzárást bázissal hajtjuk végre, azt a (II) általános képletű kiindulási á" anyaghoz képest előnyösen 1 :.l és 3:1 közötti mennyiségben használjuk. A reakciót előnyösen egy oldószerben hajtjuk végre, dolgozhatunk azonban oldószer nél- 40 kül is. A felhasznált oldószer mennyisége változó, és tömény vagy hideg oldatokat állíthatunk elő aszerint, hogy milyen reagenseket használunk. Különösen előnyös oldószernek találtuk a vizeit és a víznek valamely vízzel ele- 45 gyedő oldószerrel, így alkohollal, aeetonnal, dimetilszulfoxiddal, vagy dimetilformamiddal képezett keverékét. A reakciót végrehajthatjuk nemvizes közegben is, mely esetben használhatunk poláros ol- 50 dószereket is, így például valamely alkoholt. Ha a reakcióhoz bázisként nátriumhidridet alkalmazunk, akkor oldószerként szénhidrogének, így benzol, toluol és xilol használatát találtuk kívánatosnak. Az oldószert tehát a reagen- 55 sek és a folyamat egyéb körülményei alapján választjuk meg. A reakciót előnyösen a szobahőmérséklet és a rendszer forráshőmérséklete közötti hőmérsékleten hajtjuk végre; az adoitt reakció hőmér- 60 séklete természetesen az alkalmazott oldószerektől függ. A találmány szerinti eljárást általában 25 és 150 C° közötti, előnyösen 50 és 1.20 C° közötti hőmérsékleten kivitelezzük. @5 6 A reakciót végrehajthatjuk légköri vagy annál kissbb vagy annál nagyobb nyomáson, attól függően, hogy a reakció más körülményei milyen nyomást követelnek meg. A reakció kivitelezéséhez általában a légköri nyomás előnyös. A reakció időtartama előnyösen egy óránál rövidebb, a maximális hozam eléréséhez azonban három óráig terjedő 'reakcióidő szükséges, A reakció kivitelezése e tekintetben természetesen függ a kiindulási anyagoktól és a reakció más körülményeitől. A reakciót előnyösen oly módon hajtjuk végre, hogy a kiindulási anyag szükséges menynyiségét betöltjük egy megfelelő reaktorba, melybe már betöltöttük a kívánt oldószert, azután hozzáadjuk a szükséges mennyiségű bázist, A reafccióelgyet ezután felmelegítjük, előnyösen a forráshőmérsékletéig és végrehajtjuk a reakciót. Ha a reakció befejeződött, a terméket a szokásos módon dolgozzuk fel. Ha oldószert használtunk, akkor azt vákuumdesztillációval távolítjuk el, és a betömónyített oldatból kiszűrjük a terméket. A nyersterméket a szokásos módon kristályosítjuk át, úgy ahogy az az adott esetben kívánatos, Amint azt leírtuk, a reakciót szakaszosan, hajtjuk végre, azonban magától értetődik, hogy a reakció ha úgy kívánatos, folyamatos módszerrel is kivitelezhető. Ha a reakciót egy szabad gyökös iniciátor jelenlétében hajtjuk végre, akkor a kiindulási anyagot feloldjuk egy megfelelő oldószerben, célszerűen az előbb említetttek egyikében, és egy iniciátor jelenlétében emelt hőmérsékletre melegítjük a gyűrűzárás véghezvitele érdekében. A reakció kivitele szempontjából kedvező hőmérséklet-tartomány 25 C°-tól a rendszer forráshőmérsékletéig, előnyösen 50—100 C°-ig terjed. Ha szabad gyökös iniciátorként egy peroxidot vagy egy hidroperoxidot alkalmazunk, akkor abból katalitikus mennyiséget használunk, mivel azt elegendőnek találtuk a reakció kivitelezéséhez. A reakcióhoz használható kémiai iniciátorokra példaként megemlítjük a dialkilperioxidokat, az alkil-thidrogónperoxidokat, a diacilperoxidokat és a szervetlen peroxidoikat. Azt találtuk, hogy peroxidokat in situ is előállíthatunk levegőnek vagy molekuláris oxigénnek a rendszeren törtiénő folyamatos átvezetése útján. A reakcióhoz használhatunk ezenkívül imás szabad gyökös katalizátorokat, így alkáliperoxidökat, szervetlen peroxisavalkat, így perbórsavat, perkénsavat, továbbá pergoetsavat és az említett savak sóit, vas(lil)kloridot, titántrikloridot, ózont, azo-.típusú katalizátorokat és ezekkel egyenértékű más ismert anyagokat. A kapott" terméket a fent leírtaik szerint nyerhetjük ki. 3...