158724. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 2-4-tiazolil-benzimidazol-származékok előállítására

5 kei és az említettekké] egyenértékű más reagen­sek természetesen szintén használhatók. Ez2k közül a reagensek közül különösen előnjosek az alkilhidroxidok, különösen a nátriumhidr­oxid. 5 Ha a (II) általános, képletben X halogént, alikilszulfanil- vagy arilszulfonil-csoportot je­lent, akkor a gyűrűzárást más módon is vég­rehajthatjuk, éspedig a (II) általános képletű vegyületet kémiai vagy fizikai , szabad gyökös 1(j iniciátorokkal, így peroxidokkal vagy hidroper­oxidokkal vagy olyan vegyületekkel reagáltat­juk, melyek a reakció körülményei között vagy fény hatására peroxidokká vagy hidroperoxi­dokká alakulnak. Megfelelő fényforrásként 15 3000 A-nél kisebb hullámhosszúságú ultraibo­lya sugarakat használunk. Mint már említettük, az eljárás során hasz­nált (II) általános képletű kiindulási anyagok imidazoil-gyűrűvé alakítható részének nitrogén­atomjához reakcióképes halogén, így klór, bróm, jód vagy fluor, vagy egy szerves szulfo­nil-csoport, így 1—ilO szénatornszámú alkil­vagy arilszulfonilMcsoport, így fénil-, naft.il­vagy egy szubsztituált arilszulfonil-csoport kap­csolódhat. Az utóbbira példaként megemlítjük a tozil- (p-toluolszulfonil) és a p-brómbenzol­szulfonil-csoportot. A nitrogénatom szubszititu­ense lehet bármilyen más reakcióképes, csoport is, amely egyenértékű az említettekkel és amely­lyel a reakció véghezvihető. c ÍA reakcióhoz felhasznált anyagok mennyisége széles határok között változhat, célszerű azon­ban közel sztödhiometrikus mennyiségeket al­kalmazni. Ha a gyűrűzárást bázissal hajtjuk végre, azt a (II) általános képletű kiindulási á" anyaghoz képest előnyösen 1 :.l és 3:1 közötti mennyiségben használjuk. A reakciót előnyösen egy oldószerben hajt­juk végre, dolgozhatunk azonban oldószer nél- 40 kül is. A felhasznált oldószer mennyisége vál­tozó, és tömény vagy hideg oldatokat állítha­tunk elő aszerint, hogy milyen reagenseket használunk. Különösen előnyös oldószernek ta­láltuk a vizeit és a víznek valamely vízzel ele- 45 gyedő oldószerrel, így alkohollal, aeetonnal, di­metilszulfoxiddal, vagy dimetilformamiddal képezett keverékét. A reakciót végrehajthatjuk nemvizes közeg­ben is, mely esetben használhatunk poláros ol- 50 dószereket is, így például valamely alkoholt. Ha a reakcióhoz bázisként nátriumhidridet al­kalmazunk, akkor oldószerként szénhidrogének, így benzol, toluol és xilol használatát talál­tuk kívánatosnak. Az oldószert tehát a reagen- 55 sek és a folyamat egyéb körülményei alapján választjuk meg. A reakciót előnyösen a szobahőmérséklet és a rendszer forráshőmérséklete közötti hőmér­sékleten hajtjuk végre; az adoitt reakció hőmér- 60 séklete természetesen az alkalmazott oldósze­rektől függ. A találmány szerinti eljárást ál­talában 25 és 150 C° közötti, előnyösen 50 és 1.20 C° közötti hőmérsékleten kivitelezzük. @5 6 A reakciót végrehajthatjuk légköri vagy an­nál kissbb vagy annál nagyobb nyomáson, at­tól függően, hogy a reakció más körülményei milyen nyomást követelnek meg. A reakció ki­vitelezéséhez általában a légköri nyomás elő­nyös. A reakció időtartama előnyösen egy óránál rövidebb, a maximális hozam eléréséhez azon­ban három óráig terjedő 'reakcióidő szükséges, A reakció kivitelezése e tekintetben természe­tesen függ a kiindulási anyagoktól és a reak­ció más körülményeitől. A reakciót előnyösen oly módon hajtjuk végre, hogy a kiindulási anyag szükséges meny­nyiségét betöltjük egy megfelelő reaktorba, melybe már betöltöttük a kívánt oldószert, az­után hozzáadjuk a szükséges mennyiségű bá­zist, A reafccióelgyet ezután felmelegítjük, elő­nyösen a forráshőmérsékletéig és végrehajtjuk a reakciót. Ha a reakció befejeződött, a terméket a szo­kásos módon dolgozzuk fel. Ha oldószert hasz­náltunk, akkor azt vákuumdesztillációval távo­lítjuk el, és a betömónyített oldatból kiszűrjük a terméket. A nyersterméket a szokásos módon kristályosítjuk át, úgy ahogy az az adott eset­ben kívánatos, Amint azt leírtuk, a reakciót szakaszosan, hajtjuk végre, azonban magától értetődik, hogy a reakció ha úgy kívánatos, folyamatos mód­szerrel is kivitelezhető. Ha a reakciót egy szabad gyökös iniciátor je­lenlétében hajtjuk végre, akkor a kiindulási anyagot feloldjuk egy megfelelő oldószerben, célszerűen az előbb említetttek egyikében, és egy iniciátor jelenlétében emelt hőmérsékletre melegítjük a gyűrűzárás véghezvitele érdeké­ben. A reakció kivitele szempontjából kedvező hőmérséklet-tartomány 25 C°-tól a rendszer forráshőmérsékletéig, előnyösen 50—100 C°-ig terjed. Ha szabad gyökös iniciátorként egy peroxi­dot vagy egy hidroperoxidot alkalmazunk, ak­kor abból katalitikus mennyiséget használunk, mivel azt elegendőnek találtuk a reakció kivi­telezéséhez. A reakcióhoz használható kémiai iniciátorokra példaként megemlítjük a dialkil­perioxidokat, az alkil-thidrogónperoxidokat, a diacilperoxidokat és a szervetlen peroxidoikat. Azt találtuk, hogy peroxidokat in situ is előállíthatunk levegőnek vagy molekuláris oxi­génnek a rendszeren törtiénő folyamatos át­vezetése útján. A reakcióhoz használhatunk ezenkívül imás szabad gyökös katalizáto­rokat, így alkáliperoxidökat, szervetlen per­oxisavalkat, így perbórsavat, perkénsavat, to­vábbá pergoetsavat és az említett savak sóit, vas(lil)kloridot, titántrikloridot, ózont, azo-.típu­sú katalizátorokat és ezekkel egyenértékű más ismert anyagokat. A kapott" terméket a fent leírtaik szerint nyerhetjük ki. 3...

Next

/
Oldalképek
Tartalom