158709. lajstromszámú szabadalom • Folyékony tüzelőanyaggal működő lángtányéros gázkészülék, különösen nehezebb szénhidrogénfélékhez

158709 3 4 a) a készülék megfelelő részeit Oly nagy hő­mérsékletre kell felífűtenünk, hogy &z már induláskor kifogástalan gázosítást biztosítson, másrészt b) üzem közben biztosítanunk kell, hogy a lángtányérról elégséges hő jusson a gázosító kamrákhoz, hogy folyamatos gázosítást és az égő folyamatos táplálását lehessen biztosítani, a fellángolás veszélye nélkül. Harmadik — járulékos — problémaiként me­rül fel a gázégő gáz-levegő arányának szabá­lyozása, amelyre ezek a nehezebb szénhidro­gének a tökéletes elégetés szempontjából rend­kívül kényesek. Kísérleteink kimutatták, hogy a gázosító kamrák előzetes felfűtése a hagyományos mó­don, például spiritusszal, csak kis kapacitású égőknél és ott is csak tökéletlenül végezhető el, úgy, hogy már rövid üzeméltetés után a készülléik koxfogója megtelik k'oxos lerakó­dásokkal és a berendezés üzemképtelenné válik. Ezen problémát azáltal oldjuk meg, hogy villamos előmelegítőt alkalmazunk, amelyet meghatározott hőmérséklet elérése után kikap­csolunk. A másik probléma, amely azzal kapcsolatos, hogy a gázosító kamrának üzem közben meg­felelő hőmérsékletet kell biztosítani, találmá­nyunk értelmében úgy oldható meg, hogy a lángtányért a gázosító kamrákat burkoló for­raló csővel hővezető bordák útján kötjük össze és a bordákat oly módon méretezzük, hogy a lángtányér üzem közben izzó állapotban legyen, ugyanakkor .a gázosító kamrák hőfoka 400—500 C° között legyen, hogy a nehezebb párlatok is biztonsággal teljesen elgazosodjanak. Emellett legalább két gázosító kamrát használunk, ame­lyek közül az első kb. 250—350 C° üzemi hőmérsékleten van, ami által ott elgazosodnak a könnyebb párlatok a további kamrában vagy kamrákban pedig a nehezebb párlatok gázo­sodnak el; ilyen módon tökéletes elégést tu­dunk biztosítani. Mindegyik kamrába kiszerel­hető és könnyen tisztítható koxfogót helye­zünk. Az előbb említett előmelegítési prob­léma találmány szerinti megoldásánál indulás­nál a villamos árammal az előmelegítő kamrát 500—650 C° hőmérsékletre hevítjük és ezzel biztosítjuk azt, hogy a kamrában levő esetleges, kátrányos lerakódások tökéletesen elgazosodja­nak és gyakorlatilag a kamrában és annak ko'Xífogójáiban üledékes lerakódás alig lesz. Előmelegítés alatt a lángtányér kb. 200—250 C°-ra melegszik és ezzel a kombinációval biz­tosítani tudjuk már indulásnál is a nehéz szén­hidrogének tökéletes elégetését. A későbbiekben a hőmérsékletek úgy alakulnák, hogy a láng­tányér izzásig felhevül, a bordák útján meg­felelő hő jut az elgázosító kamrákhoz oly mó­don, hogy a közelebb levő kamrák (vagy egy kamra), amelyek a nehezebb párlatok gázosítá­sára szolgálnak, kb. 500 C°-on van, az első kamra pedig kb. 280—350 C°-ra hűl le, mi­után beinduláskor és megfelelő hőmérséklet el­érésekor a villanyáramot automatikusan, pél­dául bimetallos kapcsoló segítségével kikap­csoljuk. Mint említettük, rendkívül fontos a gáz­-levegő megfelelő keverési arányának biztosí­tása, úgy, hogy előnyösen külön szabályozót építünk a készülékbe, amely a gáz szabályo­zását is biztosítja. A fentiek alapján a találmány tárgya folyé­kony tüzelőanyaggal működő gázkészülék, kü­lönösen nehezebb szénhidrogénfélékkel, mint Diesel-gázolajjal és ehhez hasonló fűtőolajok­kal való üzemeltetésre, amelynek legalább egy égőiheilye, tisztítható, kiszerelhető koxfogója, forralócsővel és kiszerelhető fúvókával ellátott égője és gázégőjének gázosító, hőt átadó láng­tányérja van, amely utóbbi közvetlenül, vagy a forralócső falának közbeiktatásával, — ka­nyarcső nélkül — csatlakozik kanóctól és szűk csatornás rekeszektől mentes, egyetlen csőből kiképzett hüvely alakú, beömlő nyílásokkal el­látott gázosító kioxfogójához és az jellemzi, hogy lángtányérja és forralócsöve között leg­alább két hővezető borda van elrendezve ás legalább két gázosító kamrája van, amelyek közül az elsőhöz villamos előmelegítő fűtőtest van csatolva. A találmány tárgyát a továbbiakban példa­kénti kiviteli alak kapcsán, rajz alapján ismer­tetjük részletesebben. Az 1. ábra a találmány szerinti gázkészülék égőjének oldalnézetét és részben metszetét mu­tatja; ennek példánkban két gázosító kamrá­ja van. A 2. ábra a gáz-levegő-szabályozó magyará­zatára szolgál. Amint az 1. ábrán látható, az önmagában ismert 1 lángtányér alatt elhelyezkedő forraló­csőben 2 és 3 gázosító kamrák vannak és ezek­ben egy-egy 9 és 8 koxfogó van elhelyezve A koxfogók kicsavarhatok és ezáltal iköny­nyen tisztíthatók. Az említett csőhöz a láng­tányér hozzá van forrasztva, vagy hegesztve és ezenkívül legalább két 4 bordával van ellátva, amelyek szintén összekötik az említett forraló­csővel, úgyhogy a lángtányér izzó állapotában a bordák megfelelő mennyiségű hőt vezetnék a forralócsőhöz és így a 2 és 3 gázosító kam­rákhoz is. A szokásos 5 fúvóka vezeti a gázt a 6 égőrózsába, amelynek nyílásain kiáramol­va, az 1 lángtányér fölött jön létre a gáz tökéletes elégése. A 2 gázosító kamrát a föl­fűtés céljára 7 villamos fűtőtest veszi körül, amelybe előnyösein — a rajzon nem ábrázolt — automata kikapcsoló építhető be. A kikapcsolás előnyösen hőfüggő kapcsolóval történik, például bimetállal, amelyik meghatározott hőmérséklet elérése után automatikusan kikapcsol és ha az égőt esetleg nem helyeztük volna üzembe, a hőmérséklet csökkenésekor ismét automatiku­san bekapcsolja az előmelegítést és ezáltal ál-15 20 25 30 35 40 45 50 55 60

Next

/
Oldalképek
Tartalom