158692. lajstromszámú szabadalom • Eljárás 3-aminoacilamino-tiofének előállítására
3 Rí / / a HN képletű aminokkal reakcióba visz\ R2 szűk, az R3 -, R.^ és/vagy Rg-thelyzetben adott esetben jelenlevő karbalkoxicsoportot elszappanosítjuk és dekarboxilezzük és/vagy az így kapott vegyületéket adott esetben savakkal gyógyászatilag elviselhető sóikká alakítjuk. a) A a)-val jelölt eljárás során használt (II) képletű 3jhalogén-acilaminotiofének a savmaradékban előnyösen klórt, vagy brómot tartalmaznak. A 3-halogénacilaminotiaféneket például a következő (III) képletű aminokkal vihetjük reakcióba: alkilaminok, mint metilamm, etilamin, n-propilamin, izopropilamin, n-butilamin, izobutilamin, szekundér-butilamin, terciér-butilamin; alkenilaminok, mint allilamin; cikloalkilaminok, mint ciklohexilamin; hidroxialkilaminok, mint 3-iiidroxipropilamin és dietanolamin; alkoxialkilaminok mint metoxietilamin; dialkilaminok, mint dietilamin és di-n-butilamin, továbbá alkiléniminek, mint piperidin, pirrolidin, morfolin, N-metilpipe.razin. A halogénacilamino-tiofének és az aminők reakcióját oldószer jelenlétében vagy anélkül végezhetjük. Oldószerekkánt a következők jöhetnek számításba: éter, dioxán; alkoholok, mint pl. "metanol, etanol, propanol; telített ciklusos szénhidrogének, mint ciklohexán és metilciklohexán; aromás szénihidrogének, mint benzol, toluol, xilol, és klórozott szénhidrogének, mint klórbenzol, kloroform és széntetraklorid. A reakcióhőmérséklet szobahőmérséklet és a mindenkori oldószer forrási hőmérséklete között van; a reakció kivitelezésénél adott esetben nyomást is alkalmazhatunk. A reakció során képződött sav semlegesítése céljából az amint előnyösen feleslegben alkalmazzuk és 1 rész 3jhalogénacilamino-tiofénre legalább 2 rész amint számítunk. A reakció időtartama a reakcióhőmérséklettől függően kb. 4—12 óra. A termék tisztítása céljából a melléktermékként képződött aminöhidrohalogenidet vízzel kioldjuk, az oldószert és a feleslegben levő amint ledesztilláljuk és a visszamaradó terméket desztilláljuk vagy ásványi savban feloldva és hígított nátronlúggal kicsapva tisztítjuk. A kiindulási anyagként szolgáló halogénacilaminotiofének előállítását önmagában ismert módon végezzük. Például aminotioféneket ill. aminoiiofénkarbonsavésztereket halogénacilhalogenidekfcel reakcióba viszünk és adott esetben az így kapott terméket elszappanosítjuk. Az aminotioféneket és aminotrofénkaribonsavésztereket ugyancsak öntmiagában ismert módoni állítjuk elő, vagy az aaiáriotijaféxifcairlfoonsia^ elszappanosítása és dékarboxilezése útján, vagy például a.'/^dihalogénnitrilek vagy 2-acilamino-l,i3^diketonok tiogrikolsavészterekkel lúgos kondenzálószerék jelenlétében végrehajtott reakciója útján. 4 Ha kiindulási anyagként a 4-es helyzetben karbalkpxigyököt tartalmazó aminotioféneket használunk, úgy ezeket a megfelelő tiofanon(3)-karhonsavészterekből és hidroxilaminból Che-5 ney és Piening módszerével. [J. of the Am. Chem. Soc. 67, 7:29—731 (194:5)] állíthatjuk elő. A halogénacilaminotiofénék helyett kiindulási anyagként alkoxi-, aralkoxi- vagy ariloxi-10 acilaminotioféneket is használhatunk, így például metoxi-, etoxi-, benziloxi- vagy fenoxlgyökkel helyettesített acilaminotioféneket is alkalmazhatunk. Ezeket pl. aminotioféneknek ül. aminotioférikarbonsavésztereknek alkoxi-, 15 aralkoxi- vagy ariloxikarbonsavakkal és klórhangyasavészterrel való reagáltatása útján, a vegyes anhidrides módszerrel állítjuk elő. b) A találmány szerinti vegyületek előállítá-20 sa céljából úgy is eljárhatunk, hogy a (IV) képletű 3-aminótioféneket az (V) képletű aminqkarbonsavakkal vagy kiváltképpen ezek valamely reakcióképes származékaival reakcióba visz. szüik. Amindkaribonsavaikkénit például a kö-25 vetkezők jöhetnek számításba: metilaminoecetsav, etilaminoecetsav, n-propilaminoecetsav, szék.-butilaminoecetsiav, ciklolhexilaminoecetsav, diatilaminoecetsav és piperidilaminoeeetsav. A fenti aminoecetsavak helyett a- és /?-aminopro-30 pionsavakat, különféle izomer aminovaj savakat és aminovaleriánsavakat is használhatunk. Az aminiokairlbonsarvak reakcióképes származékai pl. savkloridok, savészterek, savamidok, savazidok és savanhidridek lehetnek. A 3-aminotiofének 35 helyett ezek sóit, pl. alkáli- Vagy alkáliföldfémsóit vagy Grignard-vegyületeit (halogén-magnézium^vegyüjlietek) is álkalnruazhaltjulk. A reakciót célszerűen iners oldószerben pl. éterben, benzolban, toluolban vagy xilolban kivitelez-40. zük. c) A (Via) és (Vilb) képletű kiindulási anyagok dehidrogénezését önmagában ismert módon a szokásos déhidrogénező szerekkel végez-15 zük. Erre a célra kiváltképpen alkalmasnak bizonyult a klóranil; emellett oldószerként valamely aromás szénhidrogént, pl. toluolt, xilo'lt vagy mezitilént használunk és az elegyet előnyösen 5—,1,5 órán át forraljuk. Ha a dehidro-50 génezéshez brómot használunk, akkor célszerűen —40 — +10 C°-ra hűtjük a reakcióelegyet. Ebben az esetben oldószerként előnyösen halogénezett szénhidrogéneket, pl. metiiérikloridot, kloroformot, széntetrakloridot alkalma-55 zurik. A halogénhidrogén lehasításánál katalízis céljából valamely bázisos hatóanyagot alkalmazni nem szükséges. A kiindulási anyagként felhasznált 3H(| helyet.tesített-tamino)-acilamino-2,! 5- ill. -4,5-di!hidro-ti,ofének előállítása a meg-60 felelően helyettesített aminordihidrotiofénekből a tiofénekhez hasonlóan történik (lásd a) előállítás). Az aimino-'dihMrx)tta£éí)jek a ímegíelielően helyettesített tiofánonokból ammónia bevezetésével, vagy ammóniumacetáttal való ihevrt.es -65 sei állíthatók elő. 2
