158652. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szubsztituált 1-fenoxi-2-hidroxi-3-terc. butilamino-propánok előállítására

158652 étert adunk hozzá, és a szerves fázist híg só­savval kirázzuk. Az elkülönített vizes fázist nátronlúg'gal meglúgosítjuk. A kivált bázisos - részeket éteriben felvesszük, az éteres oldatot elkülönítjük, és magnéziuimszulMt fölött meg­szárítalak. Az étert ledesztilláljulk, az 1,5 g ma­radékot kávés éterben oldjuk, és az oldatot megszűrjük. A szűredékhez éteres hidrogánfclo­ridot adunk, mire a hldroklorid kicsapódik. Le­szívatjuk, és 2 ízben kevés etanolból átkristá­lyosítjuk. Hozam 0,4 g, olvadáspontja 159—163°. 2. példa: l-:(2-Nitrilofenoxi)-2-ihidroxi-3-teric., butilam,ino­-propán-hidiroklorid (a b) eljárás szerint) 15 g (0,065 mól) l~(2^it!riiofenoxi)^2y 3Hepoxi­-^propánit 100 mi etanolban oldunk, és hozzá­adunk 18,6 g (0,255 mól) teric.butlamint. Szo­bahőmérsékleten való 1" órai állás után 2 óra hosszat 60—<70°-on tartjuk, majd az illó része­ket vákuumban ledesztillláljulk. A maradékot híg sósavval eldörzsöljük, és az oldhatatlan részit kiszűrjük. Ezután a szűredéket nátmoin­lúggal meglúgosíltjulk, és a kicsapódó bázist éterben feíivesszük. A mganéziumszulfát fölött megszárított éteres oldatból az étert ledeszitil­látjuk, és a maradékot etanolban oldjuk. Éteres hidriogénklorid hozzáadása után a hi'droklorid kristályosan kiválik, és etanolból éter hozzá­adásával átlkristályosítva tisztán kapjuk meg. Hozam 9,8 g, olvadáspontja 163—165°. 3. példa: l-(2-Propiarg'iloxi£enoxi)-2-hidroxi-3^terc. butilamino-propánoxalMit (a b) eljárás szerint) 7,15 g (0,035 mól) l-^proparigiloxlfenoxi)­-2,3-epOxi-propánt 70 ml etanolban oldunk, hozzáadunk 11 g (0,15 mól) tere.butálarnint, és 2 óra hosszat visszafblyiató hűtő alatt forral­juk. Lehűlés után az oldószert vákuumban le­deiszítiMljuk, és az olajos maradékot híg sósav­val éldöírzsöljük. A vizes fázist éterrel exttfa­hálijuk, a. savanyú vizes oldatot ezután nátron­lúggal meglúgosítjuk. Az olajosam kiváló bázíi'st éteriben felvesszük, a szerves fázist vízzel mos­suk, és magnéziumszulfáit fölött megszárítjuk. Az éter ledeszitiüiMlása után iá maradékot víz­mentes étedben oldjuk, és hozzáadjuk 2 g oxál­savnak 10 ml aoetonnal készült oldatát. A' ki­váló oxalátot etanolból éter hozzáadásaival át-,. kristályosítjuk. Hozlam 4,6 g, olvadáspontja 132—134°. 4. példa: l-(3-Ni, tr;ilotfenoxi)-2Hhidroxi-.3-teirc.buti3amino­-•propán-oxalát (a c) eljárás szerint) 9,6 g (0,06 mól) l-(3-nitrilofenoxi)-3-amino­propanol-(2)-t 40 ml dimeitüiformamidban ol-10 15 20 25 ;iO 35 40 45 50 55 60 Ü5 dunk, és hozzáadunk 100 ml tetrahidrofuránt és 4,2 g (0,05 mól) porított nátriumhidrogén­karfoonátot. Ezután 6,9 g (0,05 mól) tere.butil­bromiddál 24 óra hosszat visszafolyató hűtő aileit forraljuk. Lehűlés után a reaíkciókeveréik­ből a szervetlen részt szűrőn elválasztjuk, az oldószerkeveréket vákuumban ledesztilláljulk, és a maradékot melegítés közben etilacetátban oldjuk. Az oldhatatlan szervetlen anyagokat le­szívatjuk, és a szűredéket petroléterrel elegyít­jük. A bázis szilárd alakban kiválik. Elkülöní­tése után atilaeetátiból pettroléter hozzáadásával átlkrisitályosítjulk. Olvaidáspontja 108—110°. A kristályos anyagot éteriben oldjuk, 'és éte­res oxálsav oldatot hozzáadva az amorf oxalá­tot kicsapjuk. Kevés etanolban oldjuk, és las­san étert adunk hozzá. Az oxaüát színtelenül kikristályosodik, és elkülönítés és szárítás után 154—157°-on bomlás köziben olvad. Hozam 2,7 g. 5. Délda: l-(2-Nitrilofenoxi)-2-ihidroxi-3-terc.ibutilamino­-pröpán-hidroklorid (a d) eljárás szerint) 1,66 g (0,005 mól) l-(2-nitrJllofenoxi)^3-tere.­buülaimino^propano!l-2-tetriahiidröpiraníiléter-<>xa­látot 5 ml híg sósavban 2 óra hosszlat forrás­ban levő vízfürdőn melegítünk. Lehűlés után nátronlúggal meglúgosítjuk, és a kiváló bázist éterben felvesszük. Az éteres oldatot magné­ziuimszulfát fölött megszárítjuk, majd az étert vákuurniban elűzzük. A maradékot az 1. példá­ban leírt módon feldolgozzuk, amikor is a hid­roklorití olvadáspontja, keveréíkolvadáspontja és vékonyréteges kromatogramjának Rfnértéke te­kintetéban. azonosnak bizonyul az 1. és 2. pél­dában leírt vegyülettel. A kiindulási anyagiként használt tetrahidro­piraniléter a kön/étkezőképpen készül: 7,8 g (0,05 mól). l-(2^nitrilofenoxi)w2-hidroxi­-3-brórn-piropámít 16,8 g .(0,2 mól) dihidropirán­rnal és késhegynyi p-toluolszulfonsavval elkeve­rünk, amikor is egy enyhén exoterm reakció indul meg. Miután ez kfo. 35°-on lejátszódott, a reafcciókeyeréfcet 30 percre 50—60°-ra melegít­jük. Ezután 100 ml benzolban oldjuk, és 15 ml tercfcutilamint adunjk hozzá. A reakiciókevené­ket szobahőmérsékleten való 2 órai állás után 6 óra hosszat v'isszafo'lyató hűtő alatt fórral^ juk, majd vákuumban bepároflijuk. A maradé­kot éterben oldjuk, és. vízzel kirázzuk. A szer­ves fázist rmagnéziumsizulfát fölött megszárít­juk, az étert ledesztilMljuk, és a 11,9 g mara­dékot kevés ételiben oldjuk. Az oldatot éteres oxálsavöldlattai egyesítjük, mire az oxalát ki­kristályosodik. Acetonitrillből való átkristályo­sítása után az oxalát 102—105°-on olvad bom­lás közben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom