158574. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés vasszivacs előállítására oxidos vasércekből közvetlen redukcióval
3 158574 4 fóvásra és a forgókexnence hosszában elosztott helyeken járulékosan frisslevegő kerül bejuttatásra. A forgócsőkemence kihordóvégén a vasszivacesal együtt kikerülő félkoksz a ke-5 mence behordóvégén újra bejuttatásra kerül, mégpedig egy bevezetőcsiga segítségével az ott bejuttatott érdhez kerül adagolásra. nál a készülék rossz hőfechnikai kihasználása a nagy hosszal kapcsolatban abból adódik, bogy csupán a forgócsőkemence behordó végén elhelyezett gáz ill. olajégőkkel lehet dolgozni és az összes beiktatandó hő a forgócsőkemence belépési tartományában koncentrálódik. Ennék következtében a kemenoehőmiérséklet a kihordórész tartományában általánosságban a kielégítő fémesításhez szükséges hőmérséklet, azaz kb. 1100 C° alatt fekszik. További lényeges hátránya ennek az eljárásnak abban van, hogy csupán gázszegény szén használható, amely az érepellatekniek "vasszivaccsá történő redukálásához azért alkalmazható, mivel a hevítéshez leválasztott gázok a redukciót folyamatosan gyorsítják és intenzívebbé teszik. Ha az ismertetett eljárásnál gázdús szenet használnánk, a viszonylag nagy lánghőmérséklet miatt már az előmelegítő zónáiban a szén kokszosodása és az ezálítal szabaddá váló gázok .elégése következnék be. Ezáltal egyrészről a már előbb említett hátrányos helyi túflhevítés és az éropelleték szintereződése következne be, míg a széniből kiváló gázok a kemence redukciós zónájában már nem használhatók ki a redukcióifolyamat gyorsítására és intenzívebbé tételére. Ennél az eljárásnál ismeretes továbbá a forgócsőkemence kihordóvégén kilépő forró füstgázokat elektromos áram előállítására felhasználni és azt olvasztókemencék üzemében hasznosítani. Ezen eljárás ismertetett hátrányainak kiküszöbölésére ismeretes oxidos vasércek direkt redukálására egy olyan eljárás, amelynél az érc adott esetiben kénlekötő adalékanyagokkal együtt egy előmelegítő kemencébe, különösen előmelegítő rostára lesz vezetve. Az érc és fűtőgáz ' ellenámaimban történő vezetésével a redukció hőmérsékletre lesz melegítve és az előmelegített érc mozgásirányát megtartva az elő* melegítő kemencéhez kapcsolt forgácsőkemencóbe kerül, ahol redukáló közegként szén befúvatásával, valamint a redukciós szakasz mentén elosztott helyeiken friss levegő befúvatásával lejátszódik az ércszivaccsá való redukció. Ennél, a javított eljárásnál az oxidos érc akár pelletak formájában, akár darabos érc formájában adagolható az előmelegítő kemencébe, ahol az érc és a fűtőgáz ellenárama következtében lényegesen jobb hőteohnifcai hatásfok, azaz jobb hőkihasználás biztosítható, mint az előzőekben említett eljárás esetén. A jobb hőtecbnikaii hasznosítás azonkívül abból adódik, hogy a fém zöldpelletek formájában adagolható be, amelyek azután az előmelegítési folyamat alatt egyidejűleg a szükséges szilárdságra keményíthetok illetve égethetők. A forgócsőkemencén belül történik a redukció hőmérsékletre azaz k!b. 1100 Cc -ra előmelegített fémpeltejtek fémes szivacsvassá való redukciója a mozgásirány megtartása mellett oly módon, hogy a kemence kihordóvegén az előnyösen gázdús szén nyoimólevegővel kerül be-Tekinteittel arra, hogy ennél az eljárásnál az érc az előmelegítő kemencében és a forgócsőkemencében ugyanolyan irányban mozog és a forgócsőkemencében keletkező égésgázok az előmelegítő kemencében az érc előmelegítésére kihasználást nyernek, az érc és a kemencegázok mind az előmelegítő kemencében, »mind a redukcióra szolgáló forgócsőkamenaében egymással szemben áramolnak. Míg az ércnek és a fűtőgázoknak az előmelegítő kemencében történő ellenáramfoan való vezetése a jobb hőhasznosítás előnyével jár, addig ennek az ellenáramban történő vezetésnek a forgócsőkemencében az a hátránya, hogy a befújt szén nem használható ki teljes mértékben redukálóközegként és a fajlagos kemencetér terhelhetőség nagyobb érc—szén viszony értelmében korlátozott. A szénnek a forgócsőkemence behordóvégén történő befiújvása azért nem lehetséges, mivel 30 a szenet ebben az esetben a gázárammal szemben, mégpedig a legnagyobb gázsebesség tartományában kellene befújni. A szénnek a befújása ezért a gáz irányában történik a forgócsőkemence kihordóvégén. Ennek azonban az 35 a hátránya, hogy a kémencehossz mentén a csak korlátozott helyen befújt szén jelentős része kihasználatlan marad és a redukált érccel együtt a .kemence ugyanazon a végén kihordásra kerül, amelyen be lett fújva. Ezen 40 okból kifolyólag szükséges ennél az eljárásnál az érccel együtt kihordott félkokszot a forgócsőkemenee behordóvégén állandóan újra beadagolni, hogy a kemence ezen tartományálban is biztosítható legyen a beadagolt érc kielégítő 45 redukciója. Bár ennél az eljárásnál a hőhasznosítás, a forgócsőkemencélből kikerülő füstgázoknak az előmelegítő kemencében történő kb. 800 C" 5Q hőmérsékletkülönbség melletti hasznosítása révén, jobb mint az előzőekben ismertetett eljárásnál és így gazdaságosabb is, az érc és a kemencegáznak a forgóosakamencében történő ellenáramú vezetése és a félkoksznak a kemen-55 ce behordóvégén történő beadagolása miatt jelentős hátrány, hogy a, nagy sebességű gáz a kemence behordóvégéri a félkokszniak nemcsak ' por alakú, hanem durvább részeit is felkavarja. Tekintettel arra, .hogy a kemencegázók által ilyen módon felvett és magával vitt finomkoksz mennyiség nem marad azonos, hanem az üzem közben állandóan ingadozik, az előmelegítő kemencében nem egységes kemeneeatmoszféra adódik, amely többé vagy ke-65 vésbé hat redukálólag. Ezáltal a fémpelletek 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 V
