158546. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az aminocsoportok átmeneti megvédésére peptidszintéziseknél
158546 csoportnak mint aiminovódőcsoportnak hátrányai vannak,, miivel nehezen vihető be, és a tritilvédétt vegyületeik kevéssé stabilak. Arra a megállapításra jutottunk, hogy az alábbi (I) képlet szerinti védőcsopartok Rí R2 — <C—O—CO— I R3 —• amely képletben Rj rövidszénláncú alkil-, R2 rövidszénláncú alkil- vagy fenil- és R3 fenil-igyök — jhosszúszénláncú érzékeny peptideik szintézisénél előnyösen alkalmazihatók és az ismert védőcsoportoknal, mint pl. a tritilcsoportnál értékesetobek. A fenti képletben a fenilcsopor'tok helyettesítetilen, vagy egy vagy két ixMdszénMneú alkil-, fenil- vagy rövidszénláneú allkiltfenil-gyökkel helyettesített fenilgyűrűk. A szutbsztituensek főleg para-helyzetben vannak, de lehetnék orto- vagy orto- és para^helyzetben is. A rövidszénláneú ailfcil-gyofcok legfeljebb hat szénatomosak; elsősorban metilvagy etil-, továbbá pl. propil- vagy butilgyökök. A rövidszénSiáncú alkil^csopartök egyenes láncúak, de — főleg fenilszubsztrbuensek esetében — elágazóak is lehetnék. Az új csoportok azzal tűnnék ki, hogy igen enyhe savas körülmények között, pl. szobahőmérsékleten, tob. 60—90%HOS vizes ecetsavban, klóreoetsavban vagy hangyasaviban, vagy e savak közül legalább kettőnek 10—40%, vizes elegyében lehasíthatok. Léhasítási sebességük több mint 600-szor nagyobb, mint a BOC-c»porté, ehhez a csoporthoz, továbbá a tercier-butfilészteresoporthoz, a tercier-butiléteresoporthoz és a tritilHmerfeaptoivédőcsqportlhoz mérten is szelektíven lehasíthatok. Ezért különösen alkalmasak olyan érzékeny peptideik szintézisénél a-aniino-védőcsoportfcénti .alkalmazásra, melyek savra labilis oldallánc-védőcsopoftokat, mint a már említett csoportokat, tartalmaznak. Müvei ezeknek a csoportoknak sztlórikus gátlása nincs, így felhasználhatók minden kapcsolási eljárásnál és főleg az említett szilárdanyaghordozós szintézisnél is. Az új csoportok bevezetése önmagukban ismert eljárásokkal történik, a BOC-esoport beviteléhez hasonlóan, példaképpen az azidmódszer, vagy az aktivált észter -módsaer segítségével (pl. fenilészter, p-nitrofenilészter, hidroxiszukcinimidészter), vagy az RIÍR2 R 3 C—OH képlietű kaíbinolöknak az aminosavaknak megfelelő izocianátsavészterekkel történő átalakításával. A következő példákban az új csoportok bevitelét és egyes természetes a-aminosavakon és természetes a-aminosavakiból felépített peptidéken való lehasítását ismertetjük. Hasonlóképpen alkalmazzuk az új csoiportokat más aminosavaiknál és peptideknél is. A hőmérsékleti értékeket Celsius fokokban adjuk meg. 1. példa: 10 2-áenil-izopropiloxikarfoonil-csoport bevezetése 1) 5,35 g izocianáteeetsavetllésztert (41,5 mól), 4 ml piridint és 5,64 g feniildimetilkarbinolt (41,5 mód) 38 órán át 50°-on melegítünk. 15 A sárga oldatot 60 ml éterben oldjuk, 0°-on " 1 mólos citromsavval és vízzel kirázzuk, nátriumszulfát felett szárítjuk,, és vákuumiban szárazra pároljuk. A maradékot petroléterrel eldörzsöljük, a szilárd anyagot leszűrjük és 70 20 ml hexánnal visszaesepegtétő hűtő alatt forraljuk. A fel nem oldódott anyagot leszűrjük, a szűrletet felére töményítsjük, 0,5 g aktívszénnel szűrjük és az NH(2-íenil-izopropiloxikarboniil)-glicin-etilésztert kdkristályosítjuk. Op.: 69— 25 70°. A termék vékonyrétegkromaitogramja kloroformban egységes, Rf = 0,4. 675 mg (2,55 mól) észtert 10 ml dioxánban oldunk, 1,47 ml 1,91 n NaOH-val elegyítjük és 30 1 1/2 órán át szobahőmérsékleten keverjük. A tiszte oldatot 20 ml vízzel hígítjuk, éterrel ' kétszer extraháljuk, ezt még kétszer kevés vízzel mossuk. Az egyesített vizes oldatokat 0°-on citromsawal 2 pH-ra savanyítjuk, éterrel két-35 szer extraháljuik, ezt semlegességig mossuk, szárítjuk és szűrjük. Az éteres oldathoz ezután diciklohexílamint adunk alkalikus reakcióig, mire a só az edény' falának kaparására kristályosodni kezd. Az éteres oldatot kb. 10 m'l-re 40 töményítjük, 1 órán át 0°-on kristályosítjuk, majd az N^(2-fenil-izopropiloxikarbonil)-glicin-diciklohexilammóniumsót leszűrjük és éterrel mossuk. Op,: 162—163° (gyenge bomlás közben). 45 2) m g fenildimetillkairibinol (0,44 mól), 450 mil abszolút metilénkloridos és 53 ml abszolút piridines oldatát —i50^on 30 perc alatt 67 ml klórszánsavfeniíészter 250 ml abszolút metilén-50 kloridos oldatával elegyítjük. Sűrű szuszpenzió keletkezik. Ezt még további 20 órán át 0°-on keverjük, majd kevés jégre és 100 ml metilénkloiridra öntjük. A keletkezett metilénkloridos oldatot 0°-on vízzel többször mossuk, nát-55 riumszulifát felett szárítjuk és vákuumban 20°on szárazra pároljuk. A keletkezett labilis vegyes karbonátot azonnal 180 ml metanolban oldjuk, jéghűtés közben 52 ml hidrazinlhidráttal (1,016 mól) elegyítjük és szobahőmérsékleten 60 20 órán át állni hagyjuk. Az oldatot 600 ml éterrel oldjuk, 0°-on vízzel, ötször 0,5-ÍN nátronlúggál és vízzel semlegességig mossuk, nátriumszulífát felett szárítjuk és vákuumban 50°on szárazra pároljuk. A maradékot (61 g) 65 nagyvákuumban ledesztilliáljuk és így 52,1 g 1
