158520. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés textilanyag kikészítési jellemzők előjelhelyes megváltozásának nagypontosságú fajlagos meghatározására

MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG \ OKSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY Bejelentés napja: 1969. IV. 08. (TE—545) Közzététel napja: 1970. VII. 24. Megjelent: 1971. IX. 15. 158520 Nemzetközi osztályozás: G 05 b 13/02; H 03 k 19/00 Feltalálók: Judák Endre oki. villamosmérnök, Bojtár Pál oki. gépészmérnök, Bittsánszky Géza oki. villamosmérnök, Budapest Tulajdonos: Textilipari Kutató Intézet, 90% Budapest, Bittsánszky Géza oki. villamosmérnök, 10%, Budapest Kapcsolási elrendezés textilanyag kikészítési jellemzők előjelhelyes megváltozásának nagypontosságú fajlagos meghatározására A találmány tárgya kapcsolási elrendezés textilanyagok kikészítési jellemzői előjelhelyes megváltozásának nagypontosságú fajlagos meghatározására, célszerűen textilanyagok festés közbeni színárnyalatváltozásainak megállapítására, valamint textilanyagok kikészítés folyamán történő nyúlásának, ill. zsugorodásának előjelhelyes mérésére, valamint az irezőgépek előhengereinek optimális fékezés beállításához. A textiliparban az anyagok színezésénél a festőkádakiból kijövő anyag színezék oldattal telített. A felesleges színező anyagot facsaró hengerpárok távolítják el az anyagiból. Igen lényeges a hengerpárok nyomásának pontos beállítása, ami a továbbiakban a szövet azonos nedvesség (illetve az ezzel arányos színezék, vagy apretura tartalom) tartalmát eredményezi. Nagyjelentőségű, hogy a hengerek nyomása a textília haladási irányára merőlegesen — tehát a nyomóhengerek alkotói mentén — egyenlő legyen, mert ellenkező esetben a textília színe keresztirányban nem lesz azonos. Az azonos nyomásbeállításhoz, illetve beszabályozásához célszerűen és legkedvezőbben a henger két szélén elhelyezett pneumatikus szabályzót alkalmaznák. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés nedvességérzékelői önmagában ismert izotópos rendszerűek, amelyeket nedvességméréseknél szokásosan is alkalmazzák. Ezek úgy működnek, hogy a sugárforrás és az érzékelő detektor közé elhelyezett anyag az anyag nedvességétől függően több ill. kevesebb sugárzást abszor-5 be ál. A szövet szélessége mentén (két tetszőleges mezőben célszerűen a textília középvonalától jobbra és balra) elhelyezett két sugárforrás sugárzását, két, a szövet fölött elhelyezett detek-10 tor érzékeli. A detektorok az anyag nedvességével fordítottan arányos impulzusszámot érzékelnek. Az ismert mérőrendszereknél az impulzus fel-15 dolgozását differenciáló, összegző áramkörök végzik és az eredményt jelzik. Ha a két jelet differenciálerősítő két bemenetére adják, a differenciál-erősítő kimenetén a szövet két széle közötti nedvességkülönbséget mérik. Felület-20 egyensúlyt a radioaktivitás felhasználásával a sugárelnyelés és a sugár-visszaverés elve alapján mérik. Ezen az elven mérik a színezék, az apretura, a rögzítés és ezek egyenlőtlenségeit is. E mérések céljára alfeaimiaznak ratemetere-25 ket, pl. a Baldwin Instruments BIV típusú vastagságmérőt, vagy rezgőkondenzátoros erősítőrendszerrel (pl. vakutronik gyártmány vagy Carl Zeiss, Jena) működő izotópos kiértékelő készüléket, továbbá különbségképzésnél feszült-30 ségtároló kondenzátorokkal működő, pl. Az FH 158520