158501. lajstromszámú szabadalom • Eljárás bisz-fenoxi-ecetsav-származékok előállítására

158501 5 6 kányokkal I általános képletű vegyületeket ete­tünk, majd tőlük nátriumhexobarbitáttal vég­zett érzéstelenítés után vért veszünk, a vérszé­rumból vagy plazmából a koleszterint és a zsí­rokat izipropanollal extraháljuk, és a vérkolesz­terin- és vérzsírtartalmat nem kezelt állatokával összehasonlítva a különbségeket megállapítjuk. Az I általános képletű vegyületekből napon­ként 50 és 2000 mg közötti mennyiséget kell al­kalmazni, amikor is kedvező. ezt a mennyiséget több 4—500 mg-os kisebb adagban naponta 2—4 alkalommal vagy retard alakban adagolni. Az I általános képletű vegyületek perorálisan tabletta, por, granulátum, kapszula és szirup formájában alkalmazhatók. Ezek a készítmények az I általános képletű hatóanyag mellett farma­kológiailag elviselhető szerves vagy szervetlen segédanyagokat, adott esetben granulálószert, kötőanyagot, csúsztatószert, szuszpendálószert, fiedvesítőszert és tartósítószert tartalmaznak Ezeken kívül a gyógyszerkészítmények még szí­nezőanyagot, ízesítőanyagot, édesítőszert stb. tartalmazhatnak. Tabletták készítéséhez segéd­anyagként kalciumkarbonát, nátriumkarbonát, tejcukor, zsírkő, granulálószerként és bontószer­ként keményítő és alginsav, kötőanyagként ke­ményítő, zselatin és arabmézga és csúsztatóként magnéziumsztearát, sztearinsav és talkum hasz­nálható. A tabletták bevonatlanok vagy bevon­tak lehetnek, amikor is a bevonat önmagában ismert módon vihető fel, és célja a szétesés, va­lamint az adszorpció késleltetése a gyomor-bél traktusban, és emellett retard hatás biztosítása hosszabb időszakaszon keresztül. Folyadék alak­ban adagolható készítmények előállításához szuszpendálószerként főként metilcellulóz, tra­gant, nátriumalginát, nedvesítőszerként lecitin, polioximetilsztearát, polioximetilénszorbitán­-monooleát és tartósítószerként p-hidroxiben­zoésav-etilészter használható. A kapszulák a ha­tóanyagot tisztán vagy iners szilárd hígítószer­rel, például kalciumkarbonáttal, kalciumfosz­fáttal vagy kaolinnal keverve tartalmazhatják. Előnyös galenikus készítmények mind az előál­lítás, mind pedig az adagolás szempontjából a keményre töltött kapszulák és tabletták, ame­lyek 4 és 250 mg közötti hatóanyagot tartalmaz­nak. A következő példák az eljárás gyakorlati vég­rehajtását ismertetik, de semmiképpen sem je­lentik a találmány korlátozását. Minden hőmér­sékleti adatot Celsius fokban adnak meg, és azok korrigált értékek. 1. példa A dihidroxi-aceton-bisz-(p-klórfenoxi)-acetál bisz-(p-klórfenoxi)-ecetsav-diésztere a) Bisz-(p-klórfenoxi)-malonsav-dietilészter 43,3 g (1,0 mól) 56,7 %-os kőolajos nátrium­hidrid-szuszpenziót száraz, alacsony forráspontú petroléterrel mosunk, és az így kapott nátrium­hidridet 1500 ml dimetilacetamidban szuszpen­dáljuk, A szuszpenziót 0°-ra hűtjük, majd ke­verés közben olyan lassan adunk hozzá 141,4 g (1,1 mól) p-klórfenolt, hogy a hőmérséklet ne emelkedjék 10° fölé (szükség esetén kívülről jég-konyhasó keverékkel hűtjük). A teljes p­-klórfenol mennyiség hozzáadása után a kelet­kezett fenolátszuszpenziót még egy óra hosszat keverjük. Az esetleg alkalmazott hűtőfürdő el­távolítása után a reakcióelegyhez gyorsan 159 g (0,5 mól) dietildibrómmalonátot adunk, mire hő­mérséklete kb. 32°-ra nő. Ezután az anyagot 88 óra hosszat keverjük, majd az oldószer '-'j^ részét vákuumban ledesztilláljuk, 1500 ml etilacetátot adunk hozzá, és az így kapott keveréket kétszer 1500—1500 ml vízzel és kétszer 750—750 ml 2 n vizes nátriumhidroxid-oldattal mossuk. A szer­ves fázist elválasztjuk, vízmentes magnézium­szulfát fölött megszárítjuk, szűrjük, és a szűrle­tet bepároljuk. A maradékot 95'%-os etanolból átkristályosítva 48—50° olvadáspontú bisz-(p­-klórfenoxi)-malonsav-dietilésztert kapunk. b) 2,2 Bisz-(p-klórfenoxi)-propán-l,3-diol c) A dihidroxi-aceton-bisz-(p-klórfenil-acetál bisz-(p-klórfenoxi-ecetsav-diésztere. 16,5 g 2,2-bisz-(p-klórfenoxi)-propán-l,3-diol­hoz 100 ml benzolban és 12 ml trietilaminban 0°-on lassan 100 ml benzolban oldott 35 g bisz­-(p-klórfenoxi)-acetilkloridot adunk, miközben a szobahőmérsékletet 0 és +5° között tartjuk. Ezután a reakcióelegyet két óra hosszat kever­jük, majd egymás után 500 ml vízzel, 200 ml 1 n sósavval, 800 ml hideg (0°-os) 0,5 n nát-10 15 20 25 30 35 40 4» se ss 60 206,5 g (0,5 mól) bisz-(p-klórfenoxi)-malonsav­-dietilészter 2500 ml abszolút etanolos oldatá­hoz V2 óra alatt 66,2 g (1,75 mól) nátriumbór­hidridet adunk, miközben a reakcióhőmérsékle-30 tet kb. 35—45°-on tartjuk. Ezután a keveréket 4 óra hosszat visszafolyatás közben forraljuk, az etanolt ledesztilláljuk és a maradékot (bór­komplex) 2000 ml dimetilacetamidban feloldjuk. Az így kapott oldathoz részletenként 200 ml tö-TM meny ammóniumhidroxidot adunk, az elegyet V2 óra hosszat szobahőmérsékleten állni hagy­juk, majd vízsugárszivattyú-vákuumban 70— 80°-on bepároljuk. A maradékhoz 3000 ml etil­acetátot adunk, és az így kapott elegyet két-40 szer, 2000—2000 ml vízzel extraháljuk. Az etil­acetátos fázist nátriumszulfáton megszárítjuk, szűrjük, és az etilacetátot ledesztilláljuk. A ka­pott olajat 3000 ml széntetrakloridhoz adjuk, és a keveréket szobahőmérsékletre hűtve fehér, vo-4S luminózus, pelyhes kristályos terméket kapunk. A kristályosítás befejezése után a keveréket jég­konyhasó fürdőben 0°-ra hűtjük. A kivált kris­tályos terméket leszűrjük, először hideg (0°-os) széntetrakloriddal, majd alacsony forráspontú 5C (30—50°) petroléterrel mossuk, és nagyvákuum­ban 50°-on szárítjuk. így 87—89° olvadáspontú 2,2-bisz-(p-klórfenoxi)-propán-l,3-diolt kapunk.) 3

Next

/
Oldalképek
Tartalom