158497. lajstromszámú szabadalom • Eljárás izotiazolonokat tartalmazó készítmények előállítására

25 158497 (a III. táblázat folytatása) 26 Példa-Fungicid hatás Alt. Scl Stem. (Bot.ű) Bakteriosztatikus hatás S. aureus E. coli 64 — 65 — 66 — 67 — 68 — 69 — 70 — 71 — 72 — 73 — 74 — 75 — 76 — 77 — 78 — 79 — l-metil-3--izotiazolon <1 l-etil-3--izotiazolon <1 <1 <1 <1 1:64,000 1:16,000 1:64,000 1:16,000 1:256,000 1:4,000 1 í256,000 1:16,000 1:16,000 1:8,000 1:32,000 1:8,O00 1:64,000 1:2,000 1:16,000 1 :8,000 1:64,000 ,1:64,000 1:32,000 1:6,000 1:2,000,000 1:16,000 1:138,000 1:8,000, 1:8,000 <1:1,000 1:8,000 <1:1,000 1:512,000 1:8,000 1:8,000 1:16,000 1:16,000 1:32,000 1:8,000 1:16,000 Az egyes izotiazolonszármazékok algicid hatását ä Fitzgerald módszer alapján határoztuk meg [v. ö. Applied Microbiology, 7, 205—211, No. 4. (1959)] és különösen erős hatékonyságot tapasztaltunk. Az izotiazolonok fuingicid hatását magkeze- 35 lési módszer alapján határoztuk meg. A magkezelésen itt olyan műveletet értünk, hogy valamely biocid hatékonyságú anyagot a mikroorganizmusok, főként gombák támadásának kitett magra szórunk és a hatóanyagból olyan 40 mennyiséget használunk, hogy a mikroorganizmus leküzdése a mag károsodása nélkül történjen. A legtöbb esetben az izotiazolonokat vagy ilyen hatóanyagot tartalmazó készítményeket a kezelendő magok felületére hordjuk fel. 45 A hatóanyag felvitele számos ismert módon történhet, pl. szuszpendálással, bemártással, beporzással, permetezéssel és hasonló műveletekkel. Az izotiazolon-típusú hatóanyagokból a magkezelésnél használandó adag számos tényezőtől, így pl. a kezelendő mag típusától, az alkalmazás módjótól, a talajtól, a légköri viszonyoktól és hasonló tényezőktől függ. Általában 45,35 kg (100 pound) kezelendő magra kb. 7,1 g— 566,8 g mennyiséghatárok között alkalmazzuk e hatóanyagot. Ezzel a káros mikroorganizmus hatékony leküzdéslét és a magok védelmét megvalósíthatjuk. A hatóanyagokat célszerűen 45,35 kg magra számítva 28,34—283,4 g közötti mennyiségi határokban használjuk. A találmány szerinti vegyületek hatékonyságának meghatározására a magkezelési eljárás során külön kísérleti technikát, dolgoztunk ki. Eszerint 100 kukoricamagból álló két tételt 50 55 60 65 a vizsgálandó hatóanyagokban szuszpendáltunk, a hatóanyagokból pedig 36,36 liter )(1 bushel) magra számítva 28,34—56,68 g (1—2 uncia) hatóanyagot használtunk. Összehasonlítás céljából kezeletlen magokat is vizsgáltunk. A szuszpendálással való kezelés és szárítás után a magvakat Pythium-mal fertőzött és nagy nedvességtartalmú iszapos talajba elültettük. A kukoricamagvakat 1 hétig kb. 10 C°-oh ebben a talajban tartottuk, hogy a magok fertőződése megtörténjen. Egy hét után a hőmérsékletet 21— 27 C°-ra emeljük és ezáltal a nem fertőzött magvakat csíráztatásna késztetjük. A növények kikelése után a kicsírázott magvak számát meghatároztuk és a kapott adatokat az alábbi IV. táblázatban összefoglaljuk. A találmány szerinti izotiazolonok kártevőirtó hatását faként számos orsóféreg, atkaféleség, rovarok, mint bogarak és levéltetvek és hasonló kártevők leküzdésében tapasztaltuk. Néhány tipikus orsőférget, rovart és atkát, amelyeket a találmány szerinti vegyületekkel kezeltünk, a következőkiben sorolunk fel: Meloidogyne hapla, Epilachna varivesta, Attagenus piceus, Tribolium confusum, Sitophilius granarius, Tetranychus urticae, Musca domestica, Prodenia eridania, Blattella germanica, Myzus persicae. 13