158490. lajstromszámú szabadalom • Átszúrható elzárótest orvosságos fiolákhoz

3 158490 4 kozásában. Ilyen jellegű nagyobb palackok ese­tében olyan közvetítőeszközt alkalmaznak, amely részben nagyon vastag műanyagtüskével vagy fémkanüllel van ellátva, amelyet a záró­testbe beleszúrnak, úgyhogy ott az a veszély, hogy a zárótest anyagrészecskéit kivágják ezek­kel az eszközökkel, lényegesen nagyobb, mint normál injekciós kanülök esetében. Ehhez járul még az is, hogy az infúzió vagy vérátömlesztés előtt gyakran a zárótesten keresztül fecskendez­nek be adalékanyagokat az infúziós vagy transz­fúziós oldathoz. Ilyen esetekben azután egészen különlegesen nagy gondot kell fordítani arra, hogy az anyagkivágásokat és a fragmentumkép­ződéseket meggátolják, különben fennáll az a veszély, hogy az adalékanyagok befecskendezé­séhez alkalmazott tű kihúzása után a teljes infú­ziós oldat elvesztheti a sterilitását, ill., hogy az infúziós oldat egy része kiömlik, amikor az infú­ziós palack vagy hasonló edény az infúzió vég­rehajtásakor zárótestjével lefelé van felfüg­gesztve. A fentiekből következően a találmány azt a feladatot tűzte maga elé, hogy olyan keresztül­szúrható zárótestet szolgáltasson gyógyszeres fiolákhoz, palackokhoz és hasonlókhoz, amely­nél a keresztülszúrás következtében fellépő frag­mentumok, kisebb ányagrészecskék képződésé­nek a veszélye a legteljesebb mértékben ki van küszöbölve. Emellett ennek a .zárótestnek külső befoglaló alakját tekintve az eddig ismert és al­kalmazott zárótestekhez lehetőleg hasonlónak kell lennie, hogy a már rendelkezésre álló gépe­- ket a gyógyszeres fiolák, palackok és hasonlók lezárásához ne kelljen átalakítani. A találmány szerint ez a feladat azáltal nyer megoldást, hogy a zárótest olyan bemélyítéssel van ellátva, amely a zárótestnek a fiola belseje felé fordított oldala legmagasabb tartománya alá terjed. A kísérletek meglepő módon azt mu­tatták, hogy a lenyírás következtében fellépő fragmentumképződés az átszúrt zárótest alakjá­nak a meghatározott geometriai viszonyaitól függ. így megállapítást nyert, hogy még több­szöri átszúrás esetén sem lép fel gyakorlatilag egyáltalán semmiféle fragmentáció, ha az át­szúrási hely csak valamennyivel is mélyebben fekszik, mint a zárótestnek a fiola belseje felé fordított oldala legmagasabb tartománya, még akkor is, ha ez a távolság csupán 0,1 mm. Ez av 'artomány szabja meg pl. egyidejűleg a zárótest előnyösen membránként kiképzett átszúrható falának a szilárdsági fokát is. Célszerűen a legmagasabb tartomány gyűrű alakú horonyként fut a bemélyítéstől csekély tá­volságban. A membrán azután pl. a palack bel­seje felé fordított, a gyűrű alakú horony belső peremén feltámaszkodó kupolaként vagy kúp­ként lehet kiképezve. Előnyös, hogy a bemélyítés kónikus alakú, vá­lyúszerű, lapos emelkedéssel és lekerekített éllel rendelkezik. Az ily módon kialakított bemélyí­tés a tű beszúrása előtt valamilyen dezinfekciós anyaggal átitatott vattacsomó vagy hasonló se­gítségével könnyen tisztítható, mivel a bernélyí­tésnek nincsenek szegleteket, nehezen hozzáfér-5 hető sarkokat alkotó részei, amellett, hogy ked­vező geometrikai viszonyai vannak. Egy további kiviteli példa szerint a kiemelkedés a zárótest homlokfelületével párhuzamos síkhoz képest 40—55°-os szögben hajlóan van kiképezve, 10 Célszerű, ha a bemélyítés a csúcs közelében egy kijelölőperemmel van ellátva a beszúrás he­lyének meghatározására, hogy ezzel olyan opti­kai érzékelésre alkalmas jelzést szolgáltasson, jg aminek segítségével a zárótesten való átszúrás a f ragmen tumképződés szempontjából kedvező helyen történhet. A találmány egy további kiviteli változatánál 20 a zárótest felső homlokfelülete távtartó kiugrá­sokkal van ellátva. Ezek a kiugrások a zárótest vákuumos szárításánál használhatók, mivel a zá­rótestek a vákuumtérben esetleg homlokfelüle­teikkel egymással érintkezhetnek; a távtartó ki-95 ugrások által biztosított távköz az egymáshoz ütköztetett zárótestek között azt eredményezi, hogy a vákuumban való gőzölés a zárótestek érintkezési helyeinek a tartományában is gyor­san végbemfehet, és egyidejűleg ezáltal az is biz­tosítva van, hogy a szárítás befejezése után a vákuum ebben a tartományban is gyorsan meg­szüntethető, úgyhogy a zárótestek maradékvá­kuum hatására nem maradhatnak egymáshoz tapadva. Egy további kiviteli változatnak megfelelően a zárótestnek lényegében tárcsa alakja van, amely tárcsa átmérője nagyobb, mint az azt fel­vevő peremes kupak vagy hasonló átmérője. Emellett a tárcsa külső gyűrű alakú felületein önmagában ismert, körben futó, hurkaszerűen vagy hasonlóan előreálló hengeres, gyűrű alakú szorítóelemek, és ezek között kiképzett gyűrű alakú hornyok vagy hasonló kivágások lehetnek elrendezve. A hengeres gyűrű külső átmérője pl. 45 valamivel nagyobb, és a hornyok legkisebb át­mérője valamivel kisebb lehet, mint az ezekhez tartozó peremes kupak megfelelő részének a szé­lessége (belső átmérője), úgyhogy a tárcsának a kupakba való behelyezésekor a hengeres gyűrű 50 összenyomása révén elegendő mértékű tapadási nyomás keletkezik. Előnyös, ha a zárótest egy közelítőleg henge­res, a fiolanyak belső oldalán felfekvő nyúl-55 vánnyal van ellátva. Ez a nyúlvány megnöveli az érintkezési felületet a fiolanyakrész és a zá­rótest között. Célszerűen a nyúlvány hengeres szorítóbordá­val van ellátva, amely a fiolanyak behajlított 60 szorítópereme alatt rögződik. Ennél a kiviteli változatnál a zárótest dugóként a palackra nyo­módik, és megtartja szilárd, tömítő helyzetét még akkor is, ha peremes kupakkal vagy ha-R5 sonlóval nincs rögzítve. Ez különösen a palac­ki

Next

/
Oldalképek
Tartalom