158477. lajstromszámú szabadalom • Nyomóhengeres szalagtovábbító szerkezet, különösen lyukszalagolvasó berendezésekhez
3 158477 4 Az eddig ismert konstrukciós megoldások egyike sem biztosítja e három tengely szabatos párhuzamosságát. E tengelyek párhuzamosságát a mindenkori gyártási, ill. szerelési pontosság határozza meg, mely a legkevésbé kielégítő éppen az egyébként igen előnyös lemezrugós felfüggesztésnél. A fentiekben ismertetett probléma megoldását célozza a találmány szerinti nyomóhengeres szalagtovábbító, szerkezet, amely megoldást ad a fő haladási irányba eső szalagtovábbítás korrekt biztosítására, a haladási irányra merőleges komponensek kiküszöbölésével. A feladatot a találmány értelmében azáltal oldjuk meg, hogy a bevezetőben ismertetett nyomőhengeres szalagtovábbító szerkezetnél az egyik végén a nyomógörgőt hordozó egykarú emelő másik végét egyetlen pontban támasztjuk alá és olyan csuklós rendszerű megfogással látjuk el, amely lehetővé teszi — szűk határok között — a nyomógörgő és a továbbítógörgők egy- mással érintkező közös alkotója, valamint az alátámasztási pont által meghatározott síkban fekvő, a közös alkotóra merőleges tengely körüli elfordulást, ugyanakkor az egykarú emelőnek e síkra merőleges tengely körüli elfordulása, valamint a síkban történő transzlációs mozgása a csuklós rendszerű megfogáson keresztül rögzíthető. A találmányt a továbbiakban annak egy példaképpeni kiviteli alakja kapcsán ismertetjük részletesen ábráink segítségével, melyek közül — az 1. ábra a továbbítószerkezet sematikus elrendezése, oldalnézetben; — a 2. ábra a továbbítórész perspektivikus képét adja; — a 3. ábra a továbbítóhengerek „a" szögeltérésnél létrejövő mozgásviszonyokat szemlélteti. Az 1 tengelyen saaibadonf'Utó 2 nyomőgörgő a haladás irányában' állandó sebességgel forgó 3 továbbítőgörgővel együtt alkotják a továbbító részt. (1. és 2. ábra). A 2 nyomógörgő 1 tengelye a 4 lágy vas mágneses fegyverzetet hordozó 5 híd egyik végéhez van rögzítve, míg az 5 híd másik vége az egyetlen 6 golyón- keresztül a 7 mozdulatlan testet (műszérházat) jelképező 8 menetes csapszeg körül elfordulást •.biztosító 9 zsámolyba illeszkedő 10 állí tócsavar on /nyugszik és a várható erők szempontjából-egykarú emelőt alkot. Az 5 híd két helyen a 11 csuklópántokon valamint a 12 karókon keresztül a 13 csuklópántokban van rögzítve a 9 zsámolyhoz, melyek egyértelműen biztosítják az 5 hídnak a 9 zsámollyal együtt 8 menetes csapszeg, körüli elfordulását. Az 5 híd mozgatására a 20 behúzó mágnes, míg a mozgó elemek visszatérítésére a 21 és 22 rugók szolgálnak. A fékező részt a 14 mozdulatlan testhez (műszérházhoz) 15 csuklóval 16 karon és 17 csuklón keresztül megfogott 18 nyomólemez'— mely lágyvas anyagból lévén, egyben mágneses fegyverzetként is működik —, valamint a — nem ábrázolt — műszerházhoz szilárdan rögzített 19 behúzómágnes alkotják. (1. ábra). Az információhordozó 23 lyukszalag a 2 nyomógörgő és 3 továbbítógörgő, valamint a 18 nyo-5 mólemez és 19 behúzómágnespofák között van átvezetve. A szalag továbbítása az előzőekben már ismertetett módon jön létre. A kiviteli példán bemutatott szalagtovábbító szerkezet biztosítja a 2 nyomógörgő, valamint 3 10 továbbítógörgő szabatos (közös alkotó mentén) való felfekvését. Az egykarú emelőt képező 5 híd 6 golyón egyik végén, egyetlen „A" pontban van alátámasztva. Ez, valamint az „e" egyenessel jelzett hengerpalást alkotó, mely az egymáshoz 15 érintkező görgők közös érintkező egyenesét jelöli, statikailag határozott helyzetet biztosít az .1, 2 és 5 elemekből álló komplexumnak. Az ,,e" egyenes és rajta kívül álló „A" pont egyértelműen határozza meg ezen komplexum síkhelyze-20 tét. (2. ábra). Két kitérő henger általános esetben egy pontban érinti egymást (3. ábra „E" pont.) Ez akkor jön létre, amikoris a 2 nyomógörgő „W", valamint a 3 tövábbítógörgő „Q" tengelyének merő-25 legesei egymással a szöget zárnak be. Abban az esetben, ha a 3 meghajtógörgő forgásirányának értelme olyan, hogy az „E" érintkezési pont „U", sebességvektora nem a tengely-30 merőleges „V" metszéspontjába, hanem ellenkező irányba mutat a két görgő között az „E" pontban ébredő súrlódó erő a 2 szabadonfutó görgőt is forgásba hozza. Az „U" sebességvektortól a meghajtás úgy adódik át a 2 szabadonfutó gör-35 gőnek, hogy az „U" sebességvektor felbomlik, ,,U(" sebességre, mely a görgőt forgásba hozza, valamint „W-re, melynek iránya a 2 szabadonfutó görgő ,,W" tengelyének irányával megegyezik, értelme pedig a 3 meghajtó görgő „Q" ten-40 gelyénék merőlegese felé mutat. Az „W nagysága az „a" szög függvénye: U2 = U • sin a mely akkor, és csakis akkor lesz zérus véges nagyságú „U" esetién, hla„a" is zérus, azaz ha a W és Q tengely párhuzamos egymással. A szerkezet ezen tulajdonságát felhasználva a 2 nyomógörgő beállítását úgy végezzük, hogy a 3 meghajtógörgőt olyan értelmű „hS z" forgásba hozzuk, hogy az érintkezési pontban a sebesség a 8 menetes csapszeggel ellentétes értelembe mutasson. A 9 zsámolyt rögzítőelemeitől megszabadítva, az 5 híd a 2 nyömógörgővel együtt felveszi szabatos helyzetét. A 9 zsámolyt e szabatos hely-5o zetben rögzítjük. A meghajtógörgő üzemi fordulata ,,nü" a beállításnál alkalmazott „nS2 " forgásiránnyal megegyezhet, de ellentétes irányba is mutathat. (1. ábra). Igen kis elmozdulásokról lévén szó, a 11, 12, és 13, valamint 15, 16 és 17 csuklók és karok helyettesíthetők arra alkalmas lemezrugókkal, melyek egyben helyettesíthetik a 21 és 22 visszatérítőfip rugókat is.
