158464. lajstromszámú szabadalom • Acélradiátor

158464 3 4 . letkeznek rajtuk, amelyek támadási felületet nyújtanak a korrózió kialakulásához. Az alkal­mazott anyag egyenetlenségei — amelyek mély­húzás esetén a radiátorburkolatok selejteződé­séhez vezetnek — itt nem jönnek számításba, il­letőleg olcsóbb acélanyagot is felhasználhatunk, mint amelyek normálkivitelű radiátorokhoz len­nének szükségesek. A fűtőközegnek szűk csator­nán való vezetése lehetővé teszi "ezenkívül azt, hogy az acéllemezből készített burkolatot úgy hajlítsuk meg, amely hajlítás csak félig olyan mély, mint egy azonos teljesítményű szabvány­radiátor esetében, és ugyanakkor lehetővé teszi azt, hogy az így nyert radiátornak kívülről si­ma felülete legyen, nem szükséges bevonatot al­kalmazni, ennek ellenére kizárja a bevonat nél­küli-normál radiátoroknál előálló ismert balese­teket és mégis könnyen lehet a radiátort tisztí­tani. A találmányban javasolt radiátor további rész­leteit a mellékelt rajzok' segítségével ismertet­jük, amelyek különböző kiviteli alakokat áb­rázolnak, így az 1. ábra részleges nézetrajz különböző kikép­zésű radiátortagokkal, 2., 3. éá 4. ábra az 1. ábrán látható radiátor egyik tagjának metszete a II—II metszővonal mentén; az 5. ábra elölnézetben egy másik kiviteli alakot mutat be, a 6. ábra az 5. ábra szerinti radiátor egyik tag­ját ábrázolja oldalnézetben; a 7.—12. ábrák a gyűjtővezetékek különböző ki­viteli alakjai metszetben; a 13. ábra a találmány szerinti radiátornak egy másik kiviteli alakja nézeti ábrázolásban; a 14. ábra két acélradiátor kettős elrendezése metszetben, ahol a tisztítókefék is be vannak rajzolva; a 15. ábra metszetben mutatja be a felső hősu­gárzó fűtőtestként kialakított radiátorszerkeze­tet; a 16. ábra pedig egy másik formájú felső hősu­gárzótest egyik tagjának metszete. Az 1. ábrán csak részleges nézetben ábrázolt radiátornak három 1, 2, és 3 tagja van, amelyek hozzá vannak hegesztve a 4 érkező és az 5 távo­zó gyűjtővezetékhez. Az 1 tag áll a 2. ábra sze­rint két azonos 6 és 7 acéllemez-héjból, ame­lyek hegesztési varrattal vannak egymáshoz erősítve, és közöttük a fűtőközeget szállító 8 csa­torna foglal helyet körkeresztmetszetű kialakí­tásban. A 6 és 7 héj 9 és 10 szabad szárnyai olyan síkban fekszenek, amely a 4 és 5 gyűjtő­vezetékek (1. ábra) középtengely-síkjával pár­huzamos. A 3. ábrán látható kiviteli alaknál a 11 és 12 acéllemez-héjak egy négyszög kereszt­metszetű 13 fűtőközeg-csatornát alkotnak, amely a faggyal szemben jobban ellenáll, mint a körkeresztmetszetű csatorna; különösen cél­szerű az olyan keresztmetszet, amely kör és négyszög közötti formát mutat, esetleg másfajta szelvényforma is kialakítható, amely azonban nem kör alakú. A 3. ábrán látható kiviteli példában a 11 és 12 szárnyak az acéllemezbejon nem egyenesek, ha­nem enyhén^ íveltek, ezzel szemben a 4. ábrán látható kiviteli alak szerint ezek enyhén meg vannak törve. Ezek az ábrák tulajdonképpen azt mutatják, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy a radiátor külalakját tetszetőssé te­gyük. A 4. ábrán látható kiviteli alak azt mutatja, hogy a 14 és 15 acéllemez-héjaknak nem kell egyformának lenni: elég, ha csak az egyik héj ál­tal kialakított fűtőközeg-csatorna — jelen eset­ben ezt a 15. héj alkotja —• foglal helyet. Míg az 1. ábrán látható 4 és 5 gyűjtővezeték fedet­len elhelyezésű, az 5. és 6. ábrákon levő kivite­li alakoknál a 17 és 18 gyűjtővezetékek fedve vannak azáltal, hogy a 19 és 20 acéllemezhéjak nem, szimmetrikusak, mint a korábban leírt kivi­teli példákbán, ellenkezőleg: egyenlőtlenül hosz­szú 20 és 21 szárnykiképzésük van; emellett a 20 és 21 szárnyak között fekvő héjösszekötő elemek ferdék, amint a 22 hivatkozási szám mu­tatja, vagy egyenesek, mint a 23 számmal jelzett. A megfelelő gyártási eljárásnál lehetséges a 20 szárnyat a 21 szárnnyal azonos hosszúságban le­gyártani, úgyhogy a 17 és 18 gyűjtőcső mindkét oldalon fedve van. Míg az 1.—6. ábrákon levő kiviteli alakoknál a gyűjtővezetékek acélcsőből állnak, a 7.—12. ábrákon ugyanezek előre kialakított és előre kilyukasztott lemezcsíkokból vannak elkészítve. A csövekkel szemben az ilyen gyűjtővezetékek­nek az az előnye, hogy az egyes tagok csatlakoz­tatásához szükséges lyukakat nem kell kifúrni, hanem préselés útján is elő lehet állítani, éspe­dig mindjárt a megkívánt formában, úgyhogy a gyűjtővezeték belső oldalánál lehet & tagokat hegeszteni, ami egyszerűbb, a hegesztési hibák elkerülhetők azáltal, hogy az egyes tagok össze­hegesztendő végei nem csővégek egymáshoz il­lesztése révén kapcsolódnak és hogy — amint ezt különösen a 10. —-12. ábrák mutatják, to­vábbá a 13. ábrán fent nézetben láthatjuk —, a radiátor külalakja tetszetősebbé válik. A gyűjtő­vezetéket két, előre elkészített lemezcsíkból he­gesztjük össze, miután az egyik — kilyukasztott — lemezcsíkhoz a tagokat hozzáhegesztettük; a 9. ábra ezenkívül azt a lehetőséget mutatja be, mely szerint egyetlen lemezcsíkból ki lehet alakítani a gyűjtővezetéket, amelyet csak az egyes tagoknak zárt szelvénnyé való összehe­gesztése után lehet behajtani, és vonalhegesztés­sel ellátni. A 13. ábra részleges nézetben mutat be egy radiátort acéllemezből készült 24 és 25 gyűjtő­vezetékkel, amelyek felfelé és lefelé a 26 és 27 tagokat simán lezárják. Avégből, hogy a levegő­keringtetését a radiátoron belül közvetlenül a 26 és 27 tagokra helyezett gyűjtővezeték ne be­folyásolja, fenn és lenn 28 kikönnyítéseket lehet alkalmazni, amelyek mindkét vagy csak az egyik oldalon a radiátoron foglalhatnak helyet. Ezek alakja tetszőleges. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom