158464. lajstromszámú szabadalom • Acélradiátor

158464 3 4 . letkeznek rajtuk, amelyek támadási felületet nyújtanak a korrózió kialakulásához. Az alkalmazott anyag egyenetlenségei — amelyek mélyhúzás esetén a radiátorburkolatok selejteződéséhez vezetnek — itt nem jönnek számításba, illetőleg olcsóbb acélanyagot is felhasználhatunk, mint amelyek normálkivitelű radiátorokhoz lennének szükségesek. A fűtőközegnek szűk csatornán való vezetése lehetővé teszi "ezenkívül azt, hogy az acéllemezből készített burkolatot úgy hajlítsuk meg, amely hajlítás csak félig olyan mély, mint egy azonos teljesítményű szabványradiátor esetében, és ugyanakkor lehetővé teszi azt, hogy az így nyert radiátornak kívülről sima felülete legyen, nem szükséges bevonatot alkalmazni, ennek ellenére kizárja a bevonat nélküli-normál radiátoroknál előálló ismert baleseteket és mégis könnyen lehet a radiátort tisztítani. A találmányban javasolt radiátor további részleteit a mellékelt rajzok' segítségével ismertetjük, amelyek különböző kiviteli alakokat ábrázolnak, így az 1. ábra részleges nézetrajz különböző kiképzésű radiátortagokkal, 2., 3. éá 4. ábra az 1. ábrán látható radiátor egyik tagjának metszete a II—II metszővonal mentén; az 5. ábra elölnézetben egy másik kiviteli alakot mutat be, a 6. ábra az 5. ábra szerinti radiátor egyik tagját ábrázolja oldalnézetben; a 7.—12. ábrák a gyűjtővezetékek különböző kiviteli alakjai metszetben; a 13. ábra a találmány szerinti radiátornak egy másik kiviteli alakja nézeti ábrázolásban; a 14. ábra két acélradiátor kettős elrendezése metszetben, ahol a tisztítókefék is be vannak rajzolva; a 15. ábra metszetben mutatja be a felső hősugárzó fűtőtestként kialakított radiátorszerkezetet; a 16. ábra pedig egy másik formájú felső hősugárzótest egyik tagjának metszete. Az 1. ábrán csak részleges nézetben ábrázolt radiátornak három 1, 2, és 3 tagja van, amelyek hozzá vannak hegesztve a 4 érkező és az 5 távozó gyűjtővezetékhez. Az 1 tag áll a 2. ábra szerint két azonos 6 és 7 acéllemez-héjból, amelyek hegesztési varrattal vannak egymáshoz erősítve, és közöttük a fűtőközeget szállító 8 csatorna foglal helyet körkeresztmetszetű kialakításban. A 6 és 7 héj 9 és 10 szabad szárnyai olyan síkban fekszenek, amely a 4 és 5 gyűjtővezetékek (1. ábra) középtengely-síkjával párhuzamos. A 3. ábrán látható kiviteli alaknál a 11 és 12 acéllemez-héjak egy négyszög keresztmetszetű 13 fűtőközeg-csatornát alkotnak, amely a faggyal szemben jobban ellenáll, mint a körkeresztmetszetű csatorna; különösen célszerű az olyan keresztmetszet, amely kör és négyszög közötti formát mutat, esetleg másfajta szelvényforma is kialakítható, amely azonban nem kör alakú. A 3. ábrán látható kiviteli példában a 11 és 12 szárnyak az acéllemezbejon nem egyenesek, hanem enyhén^ íveltek, ezzel szemben a 4. ábrán látható kiviteli alak szerint ezek enyhén meg vannak törve. Ezek az ábrák tulajdonképpen azt mutatják, hogy milyen lehetőségek vannak arra, hogy a radiátor külalakját tetszetőssé tegyük. A 4. ábrán látható kiviteli alak azt mutatja, hogy a 14 és 15 acéllemez-héjaknak nem kell egyformának lenni: elég, ha csak az egyik héj által kialakított fűtőközeg-csatorna — jelen esetben ezt a 15. héj alkotja —• foglal helyet. Míg az 1. ábrán látható 4 és 5 gyűjtővezeték fedetlen elhelyezésű, az 5. és 6. ábrákon levő kiviteli alakoknál a 17 és 18 gyűjtővezetékek fedve vannak azáltal, hogy a 19 és 20 acéllemezhéjak nem, szimmetrikusak, mint a korábban leírt kiviteli példákbán, ellenkezőleg: egyenlőtlenül hoszszú 20 és 21 szárnykiképzésük van; emellett a 20 és 21 szárnyak között fekvő héjösszekötő elemek ferdék, amint a 22 hivatkozási szám mutatja, vagy egyenesek, mint a 23 számmal jelzett. A megfelelő gyártási eljárásnál lehetséges a 20 szárnyat a 21 szárnnyal azonos hosszúságban legyártani, úgyhogy a 17 és 18 gyűjtőcső mindkét oldalon fedve van. Míg az 1.—6. ábrákon levő kiviteli alakoknál a gyűjtővezetékek acélcsőből állnak, a 7.—12. ábrákon ugyanezek előre kialakított és előre kilyukasztott lemezcsíkokból vannak elkészítve. A csövekkel szemben az ilyen gyűjtővezetékeknek az az előnye, hogy az egyes tagok csatlakoztatásához szükséges lyukakat nem kell kifúrni, hanem préselés útján is elő lehet állítani, éspedig mindjárt a megkívánt formában, úgyhogy a gyűjtővezeték belső oldalánál lehet & tagokat hegeszteni, ami egyszerűbb, a hegesztési hibák elkerülhetők azáltal, hogy az egyes tagok összehegesztendő végei nem csővégek egymáshoz illesztése révén kapcsolódnak és hogy — amint ezt különösen a 10. —-12. ábrák mutatják, továbbá a 13. ábrán fent nézetben láthatjuk —, a radiátor külalakja tetszetősebbé válik. A gyűjtővezetéket két, előre elkészített lemezcsíkból hegesztjük össze, miután az egyik — kilyukasztott — lemezcsíkhoz a tagokat hozzáhegesztettük; a 9. ábra ezenkívül azt a lehetőséget mutatja be, mely szerint egyetlen lemezcsíkból ki lehet alakítani a gyűjtővezetéket, amelyet csak az egyes tagoknak zárt szelvénnyé való összehegesztése után lehet behajtani, és vonalhegesztéssel ellátni. A 13. ábra részleges nézetben mutat be egy radiátort acéllemezből készült 24 és 25 gyűjtővezetékkel, amelyek felfelé és lefelé a 26 és 27 tagokat simán lezárják. Avégből, hogy a levegőkeringtetését a radiátoron belül közvetlenül a 26 és 27 tagokra helyezett gyűjtővezeték ne befolyásolja, fenn és lenn 28 kikönnyítéseket lehet alkalmazni, amelyek mindkét vagy csak az egyik oldalon a radiátoron foglalhatnak helyet. Ezek alakja tetszőleges. 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2