158462. lajstromszámú szabadalom • Eljárás vágott dekorációs növények, különösen vágott virágok hervadásmentes tartamának meghosszabítására

158462 . 3 4 gárzások megfelelő dózisaival besugározva, élet­funkcióik ütemét erőteljesen lelassítják, illetve a legminimálisabbra csökkentik. E felismerésünk alapján végzett kísérleteink nem vezettek a kívánt eredményre, hogy a virá­gok hervadásmentes időtartama szobahőmérsék­leten lényegesen meghosszabbodjék. A jól meg­választott dóziserősség és dózisteljesítmény esetén sugárkezelésben részesült virágok ugyan károsodást nem szenvedtek, de hervadásmentes idejük számottevően nem hosszabbodott meg. Ekkor jött az a gondolatunk, hogy lényeges szempont virágok sugárkezelésénél a besugárzá­si hőmérséklet, valamint a relatív páratartalom. Ezek figyelembevételével végzett kísérleteink a kívánt eredményre vezettek. Kísérleteink fo­lyamán azt találtuk, hogy egyes virágfaj oknál, például tulipánnál, rózsánál, szekfűnél, stb. a hervadásmentes időszakot lényegesen meghosz­szabbítottuk, ha azok szárait vágás után nedves göngyöleggel vettük körül, és így tettük besu­gárzás alá. Megfigyeltük, hogy a helyesen meg­választott dóziserősség értékén és a •dózistelje­sítményen, valamint az eredményre nagy befo­lyást kifejtő besugárzási hőmérsékleten és re­latív páratartalmon kívül fontos a vágási idő megválasztása is. Az egyes virágfajtáknál mind az elért minőséget, mind a vágás utáni tartós­ságot befolyásolja az, hogy a virág fejlődésének melyik időszakában történik a vágás. Ezért, a megfelelő vágási érettségkor történő virágvá­gás is fontos. A találmány célja olyan eljárást nyújtani, amely gamma-sugárzás alkailmazásával a levá­gott dísznövény, illetve virág huzamosabb idő alatti hervadásmentességét biztosítja, és ezzel annak értékét lényegesen megnöveli. A találmány lényege, hogy a vágott virágot vágási érettségkor, amikor a csészelevél felpat­tanása utáni lehajló, de a sziromleveleket még összetartó bimbós állapotukban vannak, akkor azokat levágjuk, utána szálanként vagy több szállal együttesen csomagoljuk be; majd virág­fajtától függően gamma-sugárforrás, például 6PCo sugárforrás 15—85 krad közötti dózisértékű sugarával besugározzuk, a dózisteljesítményt előnyösen 9 krad/óra értékre vesszük, végül be­sugárzás után közvetlenül felhasználjuk vagy pedig 8—12 C fokon, előnyösen a szárakat ned­ves közeggel burkoltan tároljuk, esetleg szállít­juk. Az eljárást példaképpen rózsára, tulipánra cs szekfűre részletesen ismertetjük. A virágokat vágáséretten, tehát akkor, - ami­kör a csészelevél felpattanása után lehajló, de a sziromleveleket még összetartó bimbós állapot­ban vannak, hosszú szárral levágjuk, majd cél­szerűen a szárak borítására nedves közeget al­kalmazunk és a piaci vagy export-szempontok szerint csomókba rendezve csomagoljuk. A be­sugárzás során előnyös,'ha a sziromlevelek a külső nedvességtől mentesek. A vágott virágokat természetes vagy becsoma­golt állapotban 60 Co gamma-sugárzással kezel­jük. A dózisteljesítmény előnyösen 8—9 krad/ óra. Ennél nagyobb intenzitású besugárzás' ese­tén már a szirmok megperzselődhetnek. A na­gyobb dózisértékre különösen érzékenyek az üvegházi virágok. Az alkalmazott optimális besugárzási dózis, vi­rágfajtától függően, például: rózsánál 40—70 krad tulipánnál 50—85 krad szekfűnél 15—40 krad A fenti besugárzási dózissal besugárzott és su­gárzással nem kezelt vágott virágok hervadás­mentes időtartama között az alábbi lényeges kü­lönbséget találtuk: rózsa természetes hervadási ideje 5 nap, a besugárzotté pedig 10—12 nap, tulipán természetes hervadási ideje 5 nap, a besugárzotté pedig 11—12 nap,. szekfű természetes hervadási ideje 6 nap, a besugárzotté pedig 10—11 nap. A vágott virágok természetes hervadásmen­tes időtartamát tehát az optimális dózissal való besugárzás gyakorlatilag megkétszerezi. A szabadban termesztett virágok esetében a dózis 5—20%-kal több. Az eljárás szempontjából azt tapasztaltuk, hogy a gépi sugárforrások, pl. a röntgensugárzás kevésbé alkalmas, mint a ra­dioaktív izotóp, például 6 "Co sugárforrás gam­ma-sugárzása. A besugárzás alatti hőmérsékletnek bizo­nyos értéken való tartása lényegesen kihat az eljárás eredményességére. Azt találtuk, hogy a legelőnyösebb, ha a sugárzás alatt a besugárzó tér hőmérséklete 15—16 C fokot nem haladja túl. Ugyanakkor a levegő relatív páratartal­mát 70% fölött tartjuk. Besugárzás után, ha a virág nem kerül azon­nal felhasználásra, akkor nedves körülmények között, például a száralkat nedves göngyölegbe burkolva tartjuk, és 8—12 C fokon tároljuk, le­hetőleg fénytől elzárt helyen, vagy hasonló kö­rülmények mellett szállítjuk. A nedves közeg pl. víz. Azt tapasztaltuk, hogy a virágok, a besugár­zott virágfajtól függően, 8—12 nappal tovább megőrzik dekoratív, illetve friss hatásukat, mint a kezeletlenek. A kezelt virágoknál rendkívüli mértékben lecsökkent a virágnyitás üteme. Az optimális dózist alkalmazva, szinte egészen az el­hervadásig az általánosan kedvelt félig nyílt, bimbós állapotban maradnak szobahőmérsékle­ten tartva. Foltok nem jelentek meg rajtuk. A virágok teljes hervadás-állapotában is a szirom­levelek nem peregnék le, még enyhe rázás ese­tén sem. A virágszárak a hervadási folyamat elő­rehaladtával sem hajolnak el. -A dózis vagy dózisteljesítmény optimális meg­választása igén fontos. Ennek túllépése követ-1(1 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 2

Next

/
Oldalképek
Tartalom