158441. lajstromszámú szabadalom • Elrendezés elektromos és/vagy vezérlő jelek átvitelére készülékegységek között

158441 Ugyanakkor az ilyen konstrukciójú átviteli elem — nagy ohmos ellenállásokból és nagyértékű szórt induktivitásából eredően — egy 0,5—2 kHz frekvencia tartomány alatti, illetve feletti frekvenciákon 6—18 dB/oktáv-os jel csök- 5 kenéssel viszi át a jelamplitudókat. iA szóbanforgó adapter tekercsek kivétel nélkül kapacitiv árnyékolással készülnek. Ennek következménye, hogy hálózati transzformátorok közelében nem elhelyezhetők, a 10 bennük keletkező nagy búgófeszültség miatt. Eredményes alkalmazásuk kivétel nélkül csatlakozó zsinórral és csatlakozó dugaszpár felhasználásával történhet, úgy hogy a hálózati transzformátor és az adapter tekercs között 15 min. 0,5—1 m távolság legyen. Ilyen feltételek mellett még további hátránya, hogy az elérhető legjobb jel-zaj viszony cca. 30—32dB értékű, ami ma már a leggyengébb magnetofon -készülékéknél is minimum 40 dB. 20 Mai gyakorlatból ismert tápáram átvitel a szokásos dugaszcsatlakozós megoldásokon kívül légrés nélküli hagyományos áttranszformálás útján 'történik. E célra használatos transzifor- 25 mátor típusok az „M", „El" lemezmagokkal, vagy „U" ill. két db „U" alakú tekercselt (Hipersil) magokkal készülnek. Ezen típusoknál a primer illetve szekunder tékeresrészek egymástól való eltávolítása nem lehetséges. Az M, El 30 vastípusból készült transzformátorok vasait átlapolással alkalmazzak a légrés és ezen keresztül a mágneses zavartér minimálisra való csökkentése érdekében. Különös jelentősége van a zavartér minima- ,g lizálásának például magnetofonoknál, ahol az erősítő legérzékenyebb pontjára kapcsolt érzékelő elem egy induktivitás (magnetofon fej). Ennek egyenes következménye, hogy az ,,U'' alakú hipersil transzformátorok nem tudtak 40 meghonosodni a magnetofon technikában. „U" típusú vasmagoknál ugyanis elkerülhetetlen egy minimális légrés, ezen keresztül a megengedhetőnél nagyobb zavartér keletkezése. Két • egymástól független priimer-szekunder transz- g formátor elem az elméleti irodalomban ugyan található, ezek rendszerint a transzformátorok működési elméletének ismertetésében bírnak jelentőséggel. A találmány alapját képezi az a felismerés, 50 hogy létrehozható elektromos és/vagy elektronikus tárgy egységet képező készülékegységek között vezérlő, energiaátvtivő, vagy pl. hangfrekvenciás átvivő kapcsolat úgy, hogy a készülékegységek egymáshoz simuló határoló lap- 55 jai mentén geometriailag egymáshoz rendelt rezgőnyelves érintkezőket és állandó mágneseket, továbbá nyitott vasmagú tekercspárokat helyezünk el. Ebben az esetiben: 60 — a készülék összecsatlakoztatása mechanikai súrlódási erők keletkezése nélkül lehetséges •— a dugaszoló rendszerű csatlakoztatásoknál szükséges szigorú alkatrészmérettartási követelmények megszűnnek z>5 — kezelhetősége műszaki érzékkel nem rendelkező személyek részéről is elsajátítható és biztonságos, így használati értéke is növekszik. A találmány szerinti megoldással elérhető, hogy —60—15 000 Hz-es frekvenciasávban max. 2 dB-es tartományon belül jeláram továbbítandó fluxus csatlakoztatás útján egyik elektromos készülékből a másilkba, továbbá, hogy a csatolásban résztvevő tekercs csatlakozó vezeték és dugaszpár alkalmazása nélkül magában a készülékben helyezhető el, továbbá, hogy a készüléken belül a tekercs közelében elhelyezett légréses hálózati transzformátor sem rontja az elektromos egységek jel-zaj viszonyát. — 30—35% hatásfok elérése. mellett 5—10 W nagyságú tápáram továbbítható független primer és szekunder hálózati féltranszfo'rmátorokkal, 0—1 mm-es légrés tartományon belül. A szekunder fél oly módon kialakítva, hogy az fluxuscsatolás és galvanikus csatolás útján egyaránt üzemeltethető, anélkül, hogy környezetében a magnetofonoknál megengedhető mértékű zavartérnél nagyobb térerő keletkezne. Találmányunk szerint a már részletezett műszaki akadályok pl. nagymértékű szórt induktivitás és ohmos ellenállás, zavarérzékenység, zavartér stb. kiküszöbölését egy példaképpeni kiviteli alak kapcsán az alábbiakban ismertetjük. A szükséges induktivitás kis menetszámmal való elérése érdekében a hangfrekvenciás adó és vevő tekercsek fazék típusú vasmagok alkalmazásával készültek. Az alkalmazott vasmagok és tekercsek szembenálló felületeinek helyes arányú megválasztása biztosítja, hogy a vasmagok 1 mm-es exicentricitással történő találkozása, valamint a két vasimag közötti rés kb. 0—1 mm közötti értékváltozása esetén az átviteli jellemzők gyakorlatilag nem változnak. Kis menetszámú tekercs és optimálisan kialakított tekeresgeometria biztosítja a minimálisan elérhető szórt induktivitást, valamint ohmos ellenállást. A légréses átvitelből továbbá a zavarérzékenység csökkentése érdekében lehető kis összfelületű hangfrekvenciás tekercsekből eredő további amplitúdó csökkenések kiküszöbölésére a vevő oldalon RC elemekből kialakított korrekciós hálózat, adó oldalon 100 Ohm rendű kimenőíimpedamcia szolgál. Tápáram továbbítását szolgáló hálózati adó és vevő tekercseit hatásfok szempontjából oly módon kellett kialakítani, hogy a légrés és tekercselési ablak szélesség méreteinek viszonya 1 : 20-nál rosszabb ne legyen, továbbá hogy a légrés mérete és a hasznos vaskeresztmetszet legalább 1 : 30 (m/m2

) értéket elérje. Zavartér csillapítása érdekében a vasmag gerjesztése max. 8000 G a további zavaró erőtér max. 1 mm-es árnyékolással megszüntetve. 2