158432. lajstromszámú szabadalom • Eljárás üvegszerű és vitrokristályos anyagú tárgyak felületi rétegeinek nyomófeszültség alá helyezésére

158432 7 " 8 kísérletben kezelt üvegcsíkokon feszültségopti­kával mért nyomafeszültségeket hasonlítja össze: Táblázat Mélység Nyomófeszültség kg/mm2 /x 1. sz. kísérlet 2. sz. kísérlet 3. sz. kísérlet 0 110 30 5 78 30 10 54 29 15 37 28 20 27 27 50 24 24 200 9 9 450 0 0 2. példa: Egy további kísérletsorozatban az 1. példa saerinti kísérletekben használt nitrátfürdő he­lyett olyan fürdőt használtunk, amely 50 mól­százalék káliumkloridból és 50 mólszázalék alu­míniumkloridból álló keveréket tartalmazott. Itt is három kísérletet hasonlítottunk össze, melyek a fürdő milyenségétől eltekintve ugyan­olyanok voltak, mint az 1. példában. Az üveg felületén a kétféle edzés egyesíté­sével elért nyomófeszültség 110 kg/mm2 -nek adódott. Ha a kémiai edzés a termikus edzést megelőzte, a kémiai edzésnek a kompresszióra kifejtett hatása 25 mikron mélységig terjedt, ellenkező esetben azonban csak 12 mikron mélységig. A Castalgn-féle mikroszondával végzett ana­lízis szerint a K+ ionok 25, ill. 12 mikron mély­ségig hatoltak. A K+ ionok koncentrációja a felületen mindkét esetben az eredeti Na+ ion­koncentráció 90%-^át érte el. 3. példa: A következő moláris összetételű üveglapokat kezeltünk a 2. ábra szerinti berendezésben: 70% SiOjj, 10% A12 0 3 , 20% Li á O. Az ömlesztett sók alkotta fürdő 55 mólszázalék AlCl3 -ból és 45 mólszázalék NaCl-ból állott és azt 400 C° hő­mérsékleten tartottuk. Az üveg lítiumionjainak kicserélődése a nát­riumionokkal az alatt a 20 óra alatt ment vég­be, amíg az üveg a fürdőben tartózkodott. A kemence sugárzó elemeit 1200 C° hőmérsékle­ten tartottuk. Az üvegfelületre 370 C° hőmér­sékletű levegőt fúvattunk, úgyhogy e felület a feszültségi pont alatt maradt. Megállapítottuk, hogy a Na+ behatolása 30 mikront ért el, ha az üveget előbb kémiailag edzettük. Ha a termikus edzéssel kezdtünk, akkor a nátrium csak 17 mikron mélységig ha­tolt az üvegbe. Mindkét esetben a felületi Li"'" ionok 80i%-át helyettesítették a Na+ ionok. 4. példa: 4 mm vastag mésznátron üveglapot vízszintes helyzetben olyan fürdőbe merítettünk, amely termosztáttal ellenőrzött 380 C°-ú ömlesztett káliumnitrátot tartalmazott. Az üveglap felső oldala egy centiméterrel a fürdő felszíne alatt foglalt helyet. E helyzetben az üveglapot a fürdő fűlött elhelyezett hősugárzó elemekkel sugároztuk be, melyek felületi hőmérséklete megközelítően 1000 C° volt. A lapot 10 percig sugároztuk be, majd megfordítottuk és további 10 percig ugyanúgy kezeltük. Az üveglapo't ez­után a fürdőből kivettük és közönséges hő­mérsékletre lehűtöttük. Azt tapasztaltuk, hogy az üveg külső rétegeiben nyomófeszültségek léptek fel annak következtében, hogy ezekben a külső rétegekben a nátriumionokat a nagyobb káliumionokkal helyettesítettük. . A káliumionok 3 mikron mélységig hatoltak. A felületen a Na+ ionok 95%-át helyettesítették a K+ ionok. A kompresszió-övezet mélysége azonban sokkal nagyobb volt, elérte a 0,5 mm-t. A felületi nyomófeszültség értéke 100 kg/mm2 -t ért el, míg egy azonos kísérletben, ahol azon­ban az üveget nátriumsóoldatba merítettük, a felületi feszültség csak 30 kg/cm2 -t ért el. 5. példa: 5 mm vastag mésznátron üveglapot 6,20 C°­on lítiumnitrát-gőzök hatásának tettünk ki 30 percig, amely idő alatt azt 1400 G° felszíni hő­mérsékletű villamos fűtőelemmel besugároztuk. A sugarak tekintélyes része az üveg belső ré­tegeihez hatolt le és ott a hőmérsékletet kevés­sel a lágyulási pont fölé emelte. A lapot ez­után lehűtöttük és ezáltal az üveg külső réte­geiben nyomófeszültségeket hoztunk létre. Ezek a legkülső rétegékben most is részben annak 10 15 20 25 30 35 40 45 50 55 60 E táblázatból kitűnik, hogy a termikus edzés- 20 hez (2. sz. kísérlet) adódó kémiai edzés (1. és 3. sz. kísérlet) nagy felületi nyomófeszültséget eredményez, mely kisebb mélységig terjed, mint a hőkezeléssel kapott kompresszió. Az 1. sz. kísérletből, melyben a kémiai edzés 25 megelőzi a termikus edzést, megállapítható, hogy a termikus edzés hatása sokkal mélyebbre ter­jed ki, mint a 3. sz. kísérletben, ahol a kémiai edzés a termikus edzés után következik (a mélység: 5—10 mikron). 30 iCastaign-féle mikroszondával végzett analízis azt mutatta, hogy a K+ ionok az 1. sz. kísér­letben 20 mikron, a 3. sz. kísérletben pedig 10 mikron mélységig hatoltak. 35 Megfigyeltük továbbá, hogy a 450 C°-on ibefúvott levegő helyettesítése ugyanilyen hő­fokú nitrogénnel vagy oxigénnel nem változ­tatta meg az eredményt. 40 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom