158387. lajstromszámú szabadalom • Eljárás legfeljebb 0,2% fluortartalmú foszfátok előállítására
MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG SZABADALMI LEÍRÁS SZOLGÁLATI TALÁLMÁNY 158387 im!ü!!ifc>»v/i Nemzetközi osztályozás: C 01 b 25/26 i80Pnrj^ Bejelentés napja: 1969. VIII. 01. (BU—498) ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL Közzététel napja: 1970. IX. 03. Megjelent: 1971. VIII. 15. Feltalálók: Dr. Almássy Gyula vegyészmérnök, 21%, Dr. Antal János vegyészmérnök, 15%, Pónácz Anna vegyészmérnök, 15%, Pál György vegyészmérnök, 15%, Orsányi Lászlóné vegyészmérnök, 10%, Kemechey Gáborné vegyészmérnök, 8%, Somogyi Zoltánná vegyésztechnikus, 8%, Földes Antal vegyésztechnikus 8%, Budapest Tulajdonos: Budapesti Vegyiművek, Budapest Eljárás legfeljebb 0,2% fluortartalmú foszfátok előállítására A találmány tárgya eljárás legfeljebb 0,2% fluortartalmú foszfátok előállítására. Ismeretes, hogy foszfátsók legnagyobb részét a nyersfoszfátok kénsavas feltárásával kapott extrafcciós foszforsavból állítják elő. Az extrákciós foszforsav — előállítása következtében — vas- és alumíniumfoszfátokat, kalciumfoszfátot és viszonylag jelentős mennyiségű fluort tartalmaz oldható hidrogén- illetve kalciumszilikofluorid formájában. Az extrakciós foszforsavban levő szennyezések, résziben a belőle gyártott foszfátokba is belekerülnek. Egyes foszfátsókban, mint pl. a takarmányként felhasználásra kerülő dikalciumfoszfátban, vagy a mosószeriparban alapanyagként szolgáló di- ill. trinátriumifosafátban a fluor jelenléte nem kívánatos. A dikalciumfoszfátban a fluor megengedett mennyisége max. 0,25%, a dd- és trinátriumfoszfátlban pedig 0,16—0,20%. A fluortartalomnak ilyen mértékre való csökkentése a gyártás folyamán külön kémiai műveletet igényel. A fluornak alkálivegyületeikkel történő eltávolítására számos eljárás vált ismeretessé [W Mazgaj: Chem Techn. 9, 350 (1957); W. Mazgaj—J. MMianovitz: Magy. Kém. L. 16, 503 (1961); W. Mazgaj—Kwicien: Przem. Chem. 11, 449 (1955); Nossen—Parks: J. Agr. Food Chem. 7. 11. sz, 752 (1959); Dankiewicz—Samowski: 10 Przem. Chem 46, 645 (1967); 149 447 sz. magyar szabadalmi leírás]. A fluor eltávolítására régebben náitriunwegyületeket használtak, a nátriumion ugyanis a szilikofluoridionnal nísszul oldódó Na^SiFe^ot képez (0,652 g Na2SiF 6 oldódik 100 ml vízben 17 C°-on). Ezzel a módszerrel azonban a foszfátsók fluortartalma legfeljebb 0,5%-ra csökkenthető. Ujabban a fluor eltávolítására káliumvegyületekét alkalmaznak, a káliumszilikofluorid ugyanis lényegesen rosszabbul oldódik vízben (100 ml vízben 0,12 g K2 SiF 6 , 17,5 C°-on), mint 15 a nátriumszilikofluorid. A fluortartalom megfelelő mértékű csökkentése céljából a káliumvegyületéket 5—6-szoros vagy még nagyobb feleslegben alkalmazzák, de a kívánt alacsony fluortartalmat még így sem mindig sikerül 20 elérni, az előállított foszfátsókban a fluortartalom a megengedett határ körül ingadozik, sőt azt gyakran túl is lépi. A kéliumvegyületek nagy feleslegben történő alkalmazásának további hátránya, hogy a 'kálium magát az 25 előállított terméket szennyezi, sőt nátriumfoszfátok gyártásánál a nátriumot résziben kálium helyettesíti, vagyis kaliurnfoszfát-tartalmú nátriumifoszfát képződik. Ezért a káliumsók nátriumfoszfátok fluortalanítására nem is al-30 kalmazhatok és főképpen csak a Ikáliumfoszfá-158387
