158371. lajstromszámú szabadalom • Fungicid készítmény

MAGTAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ORSZÁGOS TALÁLMÁNYI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS Bejelentés napja: 1968. VI. 12. (BA—2076) Német Szövetségi Köztársaság-beli elsőbbsége: 1967. VI. 13. (F 52-666 IV d/12 p) Közzététel napja: 1970. VII. 24. Megjelent: 1971. VIII. 15. 158371 Nemzetközi osztályozás: A 01 n 9/18; C 07 c 161/04; C 07 d 27/52 ;>«*­**••• *& Feltalálók: Dr. Zumach Gerhard vegyész, Köln-Stammheim, Dr. Anders Bertram vegyész, Köln-Stammheim, Dr. Grewe Ferdinand biológus, Burscheid, Dr. Kühle Engelbert vegyész, Berg. Gladbach, Dr. Kaspers Helmut mezőgazdász, Leverkusen, Német Szövetségi Köztársaság Tulajdonos: Farbenfabriken Bayer Aktiengesellschaft cég, Leverkusen, Német Szövetségi Köztársaság Fungicid készítmény A találmány új, fungicid hatású izotiocianátra, valamint annak előállítására szolgáló eljárásra vonatkozik. Ismeretes, hogy az N-triklcrmetil-irnerkapto-4--ci'klohexen-l,2-dikarboximid, az N-triklórmetil­-tioftálimid és a cink^tilén-bisz-ditiokarbamát fitopatogén gombák irtásához alkalmazható (v. ö. 912 290 és 976 086 sz. német szabadalmi leírások). Ezek a vegyületek a gyakorlattá élet­ben már igen nagy jelentőségre -tettek szert. Ügy találtuk, hogy az I. képletű új ítálimido­metil-izótioeianátniak erős fungicid hatása van. Azt találtuk továbbá, hogy a íftálimidometil­izocianát a II. kópietű N-klármetilftálimidből tioizocianát csoportolt tartalmazó vegyület segít­ségével, adott esetben oldószer jelenlétében ál­lítható elő. Meglepő módon a találmány szerinti eljárás­sal előállítható ftálimidométal-izocianátnak erő­sebb fungicid hatása van, mint a jelenleg ismert alkalmazotít fungicid hatású tftálimid^származé­koknak, pl. a tetrahidroftóliimidek. A találmány szerinti hatóanyag tehát a technika további gaz­dagítását jeleníti ezen a területen. Ha tioizocianát csoportot tartalmazó vegyü­letként trimetifezililizotiocianát kerül alkalma­zásra, akikor a reakció lefutása a csatolt reakció egyenlettel ábrázolható. 10 15 20 25 Tioizocianát csoportot tartalmazó vegyületek­ként elsősorban trimétilszEilizoítiocianát és al­kálirodanidok — főleg kálium-, nátriumroda­nid, valamint ammóniumrodanidok jöhetnek szóba. Trimetilszililizotiocianát alkalmazása esetén előnyös a reakciót oldószer nélkül, trimetilszilil­izocianát felesleggel végrehajtani. A reakció­hőmérséklet általában 100 és 200 C°, előnyösen 140 és 170 C° közötti. Példaként említve, a reakció úgy hajtható végre, hogy mindkét reakciókomponenst desz­tilláló berendezésbe adagolva 150—160 C° hő­hőmérsékletre melegítjük, majd a trimetilklór­szilán lehasadás befejeződése után a felesleges trimetilsziMlizocianátot csökkentett nyomáson ledesztilláljuk. A visszamaradó kristályos ter­mák az előállítani kívánt tiszta vegyület. Alkálirodanidok alkalmazása esetén a reak­ciót oldószer jielenlétében hajtjuk végre. Csak példaként említve néhány alkalmas oldószert: szénhidrogének, benzol, toluol, klórozott szén­hidrogének, diklóretán, kloroform, klórbenzol, éterek, tetrahidrofurán, dioxán, ketonok, aceton, metiletilketon. Különösen előnyös oldószer az aceton. A reakció hőmérséklete tág határok között változtatható. Általában 50 C° és 150 C° között, előnyösen az oldószer forráshőmérsékletén hajt­juk végre a reakciót. Célszerű az alfcálirodani-158371

Next

/
Oldalképek
Tartalom