158357. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés műveleti erősítőhöz

158357 elrendezés, amelynél a végfokozat emdttierlköréhe iktatott Zener-dióda negatív pontja és az •első tranzisztor bázisa (közé ellenállás, továbbá az erősítő (bármelyik kimenő .pontja és a harmadik (tranzisztor bázisa közé kondenzátor van iktatva. . A találmány szerinti megoldást és annak működését rajz alapján ismertetjük. Az ábráikon azonos szám, ill. betűjelek azonos elemeket jelenítenek. Az 1. ábra a találmány szerinti kapcsolási elrendezés példakén ti kiviteli alakja, amelynél a végfokozat 1 npn tranzisztorának emittere és a negatív tápponlthoz esatflialkozó 3 emitterköri ellenállás közé 4 sorbakapcsolt Zenier-diódák vannak 'kötve, amely Zener-jdiódák végpontjai a végfokozat Kii . . . Ki3 kimeneteiként vannak kialakítva. A 2. ábra a .találmány szerinti kapcsolási elrendezés másik példalkénti kiviteli alakja, amelynél1

a 4 Zenier-dióda két végpontjához az 5/1 és 6/1, továbbá az 5/2 és 6/2 sorbakötött ellenállásokból álló két .feszültségosztó végpontjai csatlakoznak, amely feszültségosztók középpontja a végfokozat Ki-a és Ki-b kimeneteként van kialakítva. A 3. ábra a találmány szerinti kapcsolási elrendezés további példakiéniti .kiviteli alakja, amelynél az 1 tranzisztor bázisa a 11, 12 és 7 tranzisztorokat tartalmazó háromfokozatú erősítőhöz csatlakozik, továbbá amelynél a Kii kimenet és a 7 harmiadik (tranzisztor bázisa közé a 17 kondenzátor, a Kin

kimenet és a 11 első tranzisztor bázisa közé a 16 ellenállás van kötve. A 4. ábra egy hagyományos kapcsolási elrendezésű műveleti' erősítő a kétféle kapcsolási elrendezés működése közötti különbség bemutatására. Az 5.' ábra a 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezés működésének (bemutatására szolgáló blokkséma. A találmány szerinti kapcsolási elrendezés fölépítése az 1. ábrán látható. Az 1 •tranzisztor kollektora és a pozitív tápfeszültség közé van iktatva a 2 ellenállás, az 1 tranzisztor emiittere és a negatív táppont közé a sarbakiapesolit 4 Zener-diódiák és 3 ellenállás. Vizsgáljuk a működést pl. arra az esetre, ha a pozitív tápfeszültség névleges értéke célszerűen + 24V, a negatív tápfeszültségét — 24V, mindkét tápfeszültség stabilizálatlan és abszcMt értékük 20 és 30 V között változhat. Az ilyen jellegű műveleti erősítőktől megkívánt szokásos kimenőjel: a fölhasználás körülményeitől függően + 10 és 0V között, vagy 0 és —10V között változtatható egyenfeszültség. Minthogy az 1 tranzisztor bázisának és emitterének potenciálja csak jelentéktelen mértékben különbözik egymástól mindaddig, amig a tranzisztor sem telítve, sem lezárva nincs, az 1 tranzisztor emittere és a 4 Zener diódák közös pontjáról leágaztatott Kii kimenő ponton a +10 és 0V között változtatható egyenfeszültség nehézség nélkül 'előállítható, ha az 1 tranzisztor bázisá-5 nak feszültségéit ugyanilyen határok között változtatjuk. Ha az adott esetben a 4 Zenerdiódák együttes Zener-feszülítsége 10 V, akkor a 4 Zener-diódák és a 3 ellenállás közös pontjáról Üieágaztatott Ki3 kíimienő ponton egyidejű-10 leg megkapjuk a 0 és —10V között változtatható egyenfeszültséget. Az ilyen módon megvalósítíható két Ikimeneí a gyakorlati felhasználás eseteinek túlnyomó 15 többségiében elegendő, ina tudjuk, hogy a műveleti erősítők kombinációjából összeállított szabályozó berendezések beavatkozó -elemként működő kimenetei, pl. a tirisztor gyújltóáraimkörölk, általában meghatározott polarítiású — 20 pozitív vagy negatív — bemenő jél hajtására működnék. A műveleti erősítők kombinációjából összeállított szabályozó berendezéseken belül mégis 25 előfordul, hogy egyik-másik műveleti erősítőhöz, — a megvalósított berendezés működési sajátosságai miatt — előjelet váltó bemenő jelre van szükség. Ezt az igényt is iki lehet elégíteni az 1. ábra szerinti kapcsolási elrendezéssel, 30 ha a sorbakötötit 4 Zener-diódák Zener -feszültsége pf. egyenként 5—5V. Ebben az esetben a két Zener-dióda közös pontjáról kivezetett Ki:2 kimenet feszültsége —5V és +5V között váltó zfcaitihafó. Ha a 0 és —10V között változtat-35 ható kimenő feszültségre nincs szükség, akkor elegendő egyetlen, 5V feszültségű Zener-dióda alkalmazása a Kii és Ki2 pontok között, és a Ki3 kimenet (elhagyható. Előjeleit váltó kimenő jelet elő lehet állítani 40 a 2. ábra szerinti kapcsolási elrendezéssel is, amelynél a 4 Zener-dióda két végpontjára az 5/1 és 6/1, • illetve az 5/2 és 6/2 sorbakapesolt ellenállásokból álló bét feszültségosztó csatlakozik. A két feszülltségosztó középpontja a Ki^a 45 és Ki—fo kimeneteiket alkotja. A 2. ábra szerinti kaposolási elrendezés működése jól áttekinthető az 5. ábra alapján. Ismeretes, hogy a művelatli erősítők bemenő 50 tranzisztorának bázisa — az erősítő tulajdonképpeni bemenő pontja — az erősítő 'teljes működési tartományában gyakorlatilag 0 potenciálon van, ill. potenciálja ahhoz képest csupán rendkívül keveset változik. A műveleti erősí-55 tők a gyakorlatban soha nem működnek vdszszacsatoJas nélkül, és éppen a visszacsatolások határozzák meg esetenként az erősítő erősítési tényezőjét, ill. dinamikus tulajdonságait. A gyakorialti kapcsolásoknál az erősítő bemene-60 téré a bemenő jiel — pl. az előző erősítő kimenő jele — mindig elenáláson keresztül csatlakozik, és a visszacsatolás ugyanarra a pontra egy másik ellenálláson keresztül'. Ilyen módon olyan összeállítás áll elő, mint pl. az 65 5.a) ábra szerinti. Itt El olyan (hagyományos 2